FOGas kérdések 2.0

Előző posztomban általánosságban írtam a fogazatról, annak esetleges hibájáról és következményeiről. Járjuk ezt most körül kedvenc fajtám, a mini kosorrú szempontjából.

Mini kosorrú kölyök igen jó méretű fejjel.

A minik – nyulak. Ezt nem azért írom, mert olyan nehéz lenne észben tartani, hanem mert biológiailag ugyanúgy “működnek”. Szóval az egyedfejlődés, a szervek kialakulása, majd a nyúl élete során alapvetően nincs eltérés a többi nyúlfajtától, amelyek szintén az üregi nyúl leszármazottai.

Viszont mivel a nyúlfajtáknak pont az a lényegük, hogy ránézésre felismerhetők és egymástól megkülönböztethetők legyenek, így természetesen vannak fajta jellemzők. Most csak azzal foglalkozom, ami a fogazat szempontjából jelentős: a fejformával.

A minik nagyrészt a törpeség gén hatására néznek ki úgy, ahogy ismerjük őket. Erről részletesen itt. A gén egyik hatása, hogy a koponya megrövidül, a fej kerek lesz. Természetesen nem csak így lehet kerek fejet “előállítani”, sok-sok szelekció is idevezet. Illetve a miniknél is fenn kell tartani a kívánatos formát az ésszerű kiválasztás révén.

A nagytestű fajtáknál is szeretik a kerek fejet (felül egy vörös szatén, alatta bécsi fehér).

A koponya rövidülése azonban szerencsére nem jár együtt automatikusan a fogállás megváltozásával is. Vagy mondhatnánk azt, hogy ahol együtt járt, az  a nyúlfajta nem maradt fenn. Így alapvetően a kerek fejű fajták fogazata is normális állású. És nem gyakoribb a fogállás hibája, mint más fajtáknál.

Csak érdekességképp, illetve mivel sokan asszociálhatnak a kutyáknál előforduló rövid, kerek fej – előre harapás együttes előfordulására. Nem véletlen, hogy kutyáknál ki tudott alakulni, fenn is maradt, és sok fajtánál fajtajelleg lett ez a hiba: nem befolyásolja annyira az egyed életképességét, hisz enni azért tud (mondjuk az életminőség szempontjából azért nem vagyok biztos abban, hogy ez kényelmes az adott egyednek. Sőt, maradjunk inkább annyiban, hogy jó, hogy a kutyák nem tudnak panaszkodni).

Nyulaknál is előfordulna ilyen gyakrabban, ha nagyon eltérő méretű, fejszerkezetű egyedeket párosítanának. Szerencsére erre nem vagy csak ritkán kerül sor.

Visszatérve a mini kosorrúakra. Amire mindenképp figyelnünk kell, saját több éves tapasztalatom alapján, az a metszőfogak záródása. A túl szoros metszőfog záródás hajlamosít a később kialakuló ráharapásra, netán a fogzáródás megfordulására. Illetve kölyköknél nem vagy nehezebben tolódik a fogállás a megfelelő helyzetbe. Én szeretem, ha szépen elfér a két metszőfogsor a szájban.

 

A képen nagyon szépen látszik, mire gondolok. A felső és alsó metszőfogak nem érnek össze, az alsókat kifejezetten az árvafogak koptatják.

Tapasztalataim szerint az ilyen fogállás bizonyos vonalakban szépen öröklődik, szóval én igyekszem ezt is szem előtt tartani egy tenyészegyed kiválasztásánál.

A másik pont éppen a fej. Egy szép, nagy, kerek fejben van hely. 🙂 Szóval ezért is fontos, hogy lehetőség szerint mind bakoknál, mind nőstényeknél igyekezzünk a jó fejformát megőrizni. Ez sajnos nem egyszerű, ahogy a szelekció kicsit lazul, azonnal “elmegy” a fejforma. Ami azért gond, mert általában ez nem minden pontra kiterjedő változás, hanem pl. csak a keskeny lesz a fej. Na most keskeny fej egyenlő kevesebb hely a fogaknak… Ugye, nem kell magyaráznom.

Tehát nem csak az optimális fültartás, a szemek közti távolság, meg a pofa szélessége miatt kell törekednünk a jó típusú fejre, hanem van ennek a standard követelménynek ilyen “egészségügyi” aspektusa is.

Kölyök, tetszetősen alakuló fejjel.