A fiamnak mondom, hogy a lányom is értse

Jó kis mondás. Találtam – már régebben – egy szösszenetet, ahol kanári tenyésztés kapcsán értekezik az író kutyatenyésztésről. Idéz egy könyvből, (elég régi, 1985-ös a könyv) amelynek szerzője kanáritenyésztésről ír, viszont őt nem is elsősorban innen, hanem mint kutyatenyésztés és egyéb szakterületek szaktekintélyeként ismertünk. Nevezzük nevén, ő Dr. Sárkány Pál.

Szóval az áthallás egyértelmű, és azóta sem változtak a leírtak. Sajnos. Ha a kanári illetve madár szavakat nyúl vagy adott nyúlfajta szavakkal helyettesítjük, képet kapunk a hazai nyúltenyésztési állapotokról. Tényleg igaz a másik mondás, (mondások posztja ez 🙂 ), miszerint nincs új a nap alatt.

Na és akkor az ominózus részlet:

„ A hazai tenyésztési színvonal nagyot esett!

Az okok között első helyen áll a szakmai ismereteket terjesztő magyarnyelvű irodalom hiánya, melyek következtében a nyelvismerettel alig vagy egyáltalán nem bíró tenyésztők és kanári kedvelők, nehezen igazodnak el a különböző típusok között.

Így az esetlegesen Magyarországra kerülő jó típus jegyekkel rendelkező madár utódai is fokozatosan felveszik a jellegzetesen, jellegtelen hazai formát. Ezek a kanári madarak nem korcsok! Arról van szó csupán, hogy a kifogástalan típusú importált példányok, a beltenyésztés hátrányos következményeit elkerülendő- rövid időn belül a hazai alapanyaggal kerülnek párosításra, mivel, a tenyésztők nem tudnak folyamatosan gondoskodni vérfrissítést szolgáló madárbehozatalról. Ezért az első generációban meglévő típusjegyek fokozatosan eltűnnek, mert az utódok egyre nagyobb arányban hordozzák magukban a hazai alapanyag genetikus örökségét, mely végül is uralkodóvá válik.

Nem ösztönzi a tenyésztőket a közönség igénye sem, mert miután nem ismerik, nem is igénylik a meghatározott fajtajellegű madarakat.”

Nos, a nyúlfajták is sok esetben így járnak. És hiába az időnkénti import (ami ráadásul törpéknél nem mindegy milyen helyről van, kevés az, hogy “kintről”), az nem okvetlenül segít. Szigorú és tervezett szelekció nélkül nem megy. Egy tenyésztőnek legyen tenyészcélja! Már mielőtt belecsap egy fajta tenyésztésébe. Ehhez legyen meg a kellő háttérismerete, tájékozódjon, legyen naprakész. És ez még mindig kevés, mert a napi tapasztalat alapján tudnia kell váltani, ha valami mégsem úgy megy, ahogy tervezte. Ha ezek hiányoznak, legyen bármilyen jó az alapanyag, nemsokára a részletben leírtakat fogja tapasztalni: a fajta felveszi a jellegtelen, típustalan formát, ami már csak jóindulattal jelölhető az adott fajta nevével. Hacsak lehet, kerüljük el ezt, ne váljunk egyszerű szaporítóvá, akinek az a fontos, hogy minél több kisnyulat “termeljen” adott időszak alatt, mindegy hogy néz az ki. Lesz enélkül is, a legjobb almokban is kevésbé jól sikerült egyed…

Upsz… Kicsit félresikerült. 😀