Füleljünk

Mini kosorrú fajta (és az összes többi kosorrú) esetében a legjellegzetesebb tulajdonság a lógó fül. Ezzel nem mondtam újat, viszont hogy tenyésztői szemmel mennyi baj van ezekkel a lógó fülekkel! 🙂 Mivel a standardban le van írva, milyen hosszú lehet, hogyan lógjon, de a fránya nyulak úgy gondolják néha, hogy azért sem tartják úgy, ahogy azt mi elképzeltük.

A nyulak ugye alapjáraton állófülűek, a lógó fül egy mutáció eredménye. Több fajban megfigyelhetjük, amelyeket háziasítottunk: van lógófülű kutya, kecske, birka, sőt már macska is. A szakemberek azzal magyarázzák a megjelenését, hogy a háziasított állatoknak már nincs szükségük az álló füllel járó előnyökre, vagyis hogy jobban meghallják, ha valami veszély közelít, de hogy ez valóban igaz-e nem tudom. Viszont mivel tetszetős új megjelenést kölcsönöz a viselőjének, az emberek szelektálni kezdtek erre a tulajdonságra. Így aztán lett lógófülű nyulunk. Na de vissza a tenyésztési problémákra.

Házibírálat alkalmával alaposan vegyük szemügyre a fejet, koronát, próbáljuk objektíven megítélni, mert ennek ismeretében tudjuk az esetleges hibákat javítani. Arra felhívnám a figyelmet, hogy javítani nem ellenkező hibával lehet, csakis a tökéleteshez közelítő formával.

A fültartás alapvetően a koronától függ. Nem, nem a királyitól, így hívjuk viszont a nyúl fejtetején fültőtől fültőig haladó, jól kivehető kiemelkedést. Persze a fül hossza is számít, de mivel az összhosszt nagyban befolyásolja a korona hossza, így mégiscsak a főhangsúly ezen van.

A koronának van szélessége, hosszúsága és magassága (ez utóbbit óvatosan kezeljük, a szőrhossz sokat befolyásol), valamint helyeződése. A szélessége adja, hogy a fül vasalt lesz-e vagy nem, a hossza pedig hogy a fül jó magasságból indul-e, illetve ha rövid, nem fog lógni a fül. A helyeződése döntő fontosságú: mivel belőle indul a fül, így ha nem jó helyen van, akkor a fül sem lóg úgy, ahogy kéne, előreáll, vagy épp hátrafelé lengedez.

Mivel képekkel egyszerűbb, így lejjebb ezekkel próbálom bemutatni a jó és a hibás koronákat, és azok következményeit a fültartásra.

Ja, mielőtt még belevágunk. Fültűzést, koronát csak kifejlett korban érdemes nézni. Mivel a növekedés folyamán annyit változik a fej, és vele a korona, így kölykön csak egy elő-véleményünk lehet. Persze a súlyosabb hibák már látszanak, de végleges csak hat hónapos (de inkább nyolc) után lesz a fültartás.

És a másik dolog: tökéletes csak nagyon ritkán jön össze. Őszintén szólva én még nem láttam, csak tökéletes közelit. 🙂 Ezért ez is csak egy szempont a sok közül, amikor arról döntünk, hogy megtartsuk-e az állatot tenyésznyúlnak. Mindig minden szempontot mérlegelni kell. Írom ezt azért, nehogy abba fusson bele bárki, hogy most elkezdi kiszórni a nyulait, mert a koronájuk nem jó, esetleg urmabocsá’ nem lóg a fülük teljesen. Aki látogatja komolyabb tenyésztők honlapját, ott is láthat még akár egyik fülét állva tartó mini kosorrút is, mivel más tulajdonságai miatt a tenyésztő alkalmasnak tarja arra, hogy génjeit továbbadja. És a korona elvileg egy könnyebben javítható hiba.

Na, most már tényleg jöjjenek a képek, persze a teljesség igénye nélkül.

Az egyik legjobb korona, amit láttam (jó fejjel, bár picit hosszú füllel):

Egy nősténynél nálam ez már igen jó. Amibe bele tudok kötni, az a helyzete, picit előreáll (a korona némileg hátracsúszott), illetve a fülhossz (meg a fülvég alakja, ami lehetne kerekebb):

Nagyon magas, de kissé keskeny és rövid korona. Ebből kifolyólag nem teljesen patkó alakban lóg a fej mellett, illetve oldalról a fül nem nyitott, picit vasalt. Fiatal nyulaknál sokszor még sokat javul, ha a fej szélesedik:

Ugyan törpe kosorrú, de a korona jól látható itt is, a hibákkal együtt. Jó szélességű, de lapos a korona, kissé rövid a fejen át, és kissé hátul helyezkedik el:

Ne tévesszen meg, ha a szőrtől kevésbé látható a korona! Sok esetben hajlamosak az emberek a szőrzettel együtt nézni, ahol is úgy tűnik, minden oroszlánfejű nyúlnak hű, de szép koronája van, meg mekkora feje. Mondjuk ennél a nyuszinál nem rossz amúgy, de mindig tessék a szőr “alá” nézni:

Itt nagyon jól látszik, hogy még megfelelő fejszélesség mellett is simán előjön a túl rövid korona hiba, vagyis a kettőnek (fejszélesség, jó korona) nincs köze egymáshoz:

Klasszikus “lecsúszott korona” (aki angolul is utánanézne: slipped crown). A z előreálló fülek mindig emiatt a hiba miatt jönnek létre. Hiába nagyon jó a korona szélessége és a fül hossza. Bár ez kölyökfelvétel, ez a hiba nem javul ahogy idősebb lesz a nyúl. Minden esetre a fül maga nagyon szép, talán lehetne a vége kerekebb:

Nagyon szép korona magasság és hossz a fejen át, tipikus “patkó” ámde keskeny (kissé vasalt fül):

Túl hosszú korona (nem gyakori hiba), jóval a szem magassága alatt indul a fül. Ami miatt átverős: ez a típus biztosan lógó füleket produkál, ám mégsem ideális. A fülek jóval az áll alatt érnek véget:

Egyelőre ennyi. Megjegyezném, hogy ezek a nyulak nálam mind tenyésznyúl állást töltöttek be, mielőtt valaki most kirohan a tenyészetébe és kiszórja hobbi célra az összes nem tökéletes koronaformájú nyulát. 🙂

A tenyésztés szépsége

Sokszor gondolkodtam, mi hajt, hogy újabb almot, almokat tervezzek, valósítsak meg. Elvégre, már minden olyan megszületett nálam, amire anno vágytam. Aztán mindig rájövök, a lehetőség, hogy valami eddig új, vagy nem várt “kis csoda” születik. Aztán persze vagy megvalósul a következő alomnál, vagy nem. Az élet már csak ilyen.

Mostanában amúgy el vagyok kényeztetve. 🙂 Rexek, szaténok, olyan színben, ami még nem volt, elveszettnek hitt gémvariációk újra feltűnése… Szóval na, vannak izgalmas dolgok. De persze, itt is bejön, hogy kétszer nem ismétlődik, akkor sem, ha nagyon szeretnéd.

rexgyerek

lila kölyök, de nem lett rex

Mondjuk itt van a váratlanul feltűnt rex kölykök esete. Ismételt párosítás, na vajon lett újra? Á, dehogy. 🙂 De majd esetleg a harmadik próbálkozásra. Vagy van egy szuperül sikerült alom, benne szebbnél szebb kölykökkel. Na, akkor megvan az ideális szülőpár! Aha, a következő alomig, amiben lesz pár szép, meg pár kevésbé sikerült kölyök.

Szóval a szakmai kíváncsiság a hajtóerő, az újabb almoknál. meg persze a tudat, hogy ha megszületik valami “szupercsoda”, az de jó.

Tenyésztők, ha valakinél ez a csodavárás nincs (már) meg, akkor inkább hagyjátok abba. Nem szabad belefásulni, vagy csak a pénzért hajtani. Addig érdemes csinálni, amíg van benne ez a plusz.

 

Álvemhesség

Betegség? Természetes dolog? Végül is mindegy, mert a tenyésztők valamikor szinte biztosan szembesülnek vele, és akkor kezelniük kell a problémát.

Kialakulása a csapatban élő állatoknál gyakori. Mivel több fajnál (pl. kutyafélék) így segítenek be az alárendelt, utódokat nem nevelő nőivarú csoporttagok a domináns nőstény kölykeinek nevelésébe. Illetve ha a nőstény esetleg elpusztul, vagy nem termel tejet, van aki átvegye a helyét a kölykök felnevelésében. Szóval az értelme megvan a jelenségnek, de a háziasított állatoknál inkább probléma a megjelenése.

Hogyan vesszük észre? Nos nyúlnál nem mindig okoz jellemező tüneteket, bár az étvágy megnövekedése, a helyének védelme, netán épp a feltűnően szelíd, “törleszkedő” viselkedés adhat okot gyanakvásra, ha pedig a nőstény annak ellenére, hogy nem volt fedeztetve, fészket kezd építeni, akkor biztosak lehetünk a dolgunkban, álvemhes.

Mit tehetünk? Ha csak a fentiekben leírtakat tapasztaljuk, akkor nincs sok teendőnk, ha lezajlik a nagy építkezés, általában elmúlik a késztetés. És az ivarzási cikluson kívüli időben nem is fog jelentkezni. Nagyobb gond ha a tejtermelés is megindul. Ebben az esetben fokozottan kell figyelnünk, hogy az esetleges emlőgyulladást időben felismerjük. Ha idáig fajul a dolog, már állatorvosi beavatkozást igényelhet. Nagyon megelőzni nem tudjuk, hisz a borogatás szinte kivitelezhetetlen nyúlnál, arról nem beszélve, hogy nem biztos módszer.

Sajnos az sem segít, ha fedeztetjük a nőstényt, ugyanis minden ivarzáskor nem lehet, és amelyik hajlamos az álvemhességre, az a kihagyott fedeztetéskor általában mutatja a jeleket.

Amit tehetünk, ha zavar minket a jelenség: próbáljunk olyan egyedeket tenyészésben tartani, amelyek nem vagy szinte soha nem álvemhesek. Az persze kérdés, hogy ezzel esetleg nem az ellenkező hatást érjük-e el, és sikerül a “rossz anyák” felé növelni az állományt. Szóval meggondolandó. És természetesen nem lehet ez egy magas prioritású szelekciós szempont, a küllem és egyéb fontosabb kritériumok előtt.

Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy az ilyen nőstényeket ha már nem akarjuk tenyészteni őket, mindenképp ivartalaníttassuk.

Jolly jumper 54

 

Fedeztetés, ahol minden kezdődik

Na persze csak a konkrét fizikális rész. Mert előtte már sokat rágódtunk a mikor, kivel, minek(!) kérdéseken. És mindenre meggyőző választ adtunk magunknak. Mert fontos a “családtervezés”. Ugye…

Tehát kiválasztottuk a szülőket. Hogyan hozzuk össze a randit? Saját tapasztalatom, amit leírok, másnak máshogy is mehet.

Előzőleg tessék elolvasni amit a nyulak szaporodásáról tudni kell, lehetőleg minél részletesebben! Tenyésztésbevételi kor, ivarérettség, tenyészérettség, hormonális háttér, fedeztetési, ellési gyakoriság – hogy pár kulcsszót említsek, amire vagy tudnunk kell a választ, vagy alaposan utána kell néznünk, mielőtt belecsapunk. (Persze csak óvatosan, ha a netről tájékozódunk! Annyi marhaság van fent, lehetőleg kerüljük el ezeket! Ha pl. az oldal szerint egy nyúl “tüzel”, vagy épp másfél évet ír két fedeztetés közti pihentetésnek, netán azt javasolja, hogy ne nézzük meg a frissen született almot, onnan meneküljünk!)

Tehát: alap, hogy a bakhoz visszük a nőstényt. Ugyanis nyúléknál a nőstény szabja meg kivel hajlandó és mikor. Na most a saját helyén még magabiztosabb, így ha épp nincs párzós kedvében, akár jól el is verheti a “betolakodó” bakot. Új helyre kerülve viszont inkább meghúzza magát, vagy épp menekül, ha nem áll készen.

Mielőtt összehozzuk a találkát, nézzük meg, hogy ivarzik-e a nőstény. Aki már gyakorlottabb, a péra színéből azt is meg tudja állapítani, az elején (halványpiros, enyhén duzzadt), időben (piros, duzzadt) vagy már elkésett (lilás, duzzadt) a próbálkozás. A legjobb természetesen, ha időben van, de a nyúl ivarzásának sajátossága miatt lehet próbálkozni a többi időpontban is.

Ha domináns a bakunk, nem lehet gond, ők agilisek, és aktívan próbálkoznak. Az ilyen bakokat a nőstények is jobban szeretik, jobban megállnak nekik. Ha viszont a bak “elsőbálozó”, akkor mindenképp jó, ha egy rutinos nőstényt kap elsőre, aki ha bénázik, azt is elviseli. Sok múlik az első élményen, nálam az a megfigyelés, hogy ha ezek a fedezések rendben zajlanak, pozitív az élmény, akkor a bak is egyre jobban teljesít.

Ha minden rendben, nőstény jó állapotban van, akkor ha betesszük a bakhoz maga a fedezés nagyon gyorsan megvan. A bak ráugrik, keresőmozdulatokat végez, majd betalál és lefordul. Utóbbi megnyilvánulása lehet ijesztő annak, aki nem látott még ilyet, mert teljesen úgy tűnik, mint aki elájult. 😀 De csak rendben zajlott a dolog. Ezután hamar felpattan, és zümmögve dobbantva körülrajongja a nőstényt, ha még otthagyjuk egy darabig. Én kicsit hagyom örülni, majd kiveszem a lányt és megy a helyére. Kb. tíz perc múlva ismétlés, de ha a bak nem azonnal ugrik, akkor kiveszem megint, és kicsit később újrapróbálom.

Elvileg két fedezés elég (egy is elég lenne), de ha a nőstény nehezen vemhesül, akkor aznap pár óra múlva még egyszer átviszem a bakhoz. Nem is maga a fedezés, hanem az ugrálás, esetlegesen ha a bak belekapaszkodik a “hajába” hat stimulálóan. Több fedezés felesleges, nem növeli a kölyöklétszámot.

Ha sikerrel jártunk, akkor pedig kezdődik az izgalmas egy hónapos várakozás.