Nyúl kommunikáció 2

Az ápolás kérésénél hagytuk abba múltkor. Nézzük, hogy  fest, ha szeretné az ápolást?

Általában odamegy a gazdihoz, és megbökdösi a kezét, vagy alátolja a fejét. Idegesebb, félősebb, vagy hiperdomináns nyulak esetében előfordulhat, hogy kis csípéssel, netán harapással ad jelet követelésének. A figyelem felhívása után felveszi a „simogass” pózt: az állát, mellkasát a földre fekteti, a füleit enyhén hátracsapja (ezt nem szabad összekeverni a félelem jelével: ekkor is hátracsapott a fül, de soha nem fekteti le a fejét). Ez az „udvarias forma”. Kissé követelődzőbb, ha amikor nem figyelsz, vagy nem éri el a kezed, akkor megkaparja a lábad, vagy más testrészed. Ez igen váratlanul érhet, de hiába, a simogatás komoly dolog! 🙂

A simogatásra felhívást ne keverjük a dominancia kifejezésével: amikor a nyúl keresztül fekteti fejét az alárendelt nyakán. Ez csak sima dominancia kifejezés: „még én vagyok a főnök”. Ezt a viselkedési formát nagyon jól hasznosíthatjuk: ha valamiért büntetnénk a nyulat, ez a legjobb módszer, a fejét óvatosan nyomjuk le, kis ideig tartsuk úgy majd hagyjuk elmenni. Ha jól csináljuk, ebből érteni fog: hopsz, nem tetszik, amit csináltam. Ettől nem lesz törés a kapcsolatban, és nem borul fel a dominancia sorrend, ami kialakult (magyarán, hogy ő a nagyfőnök, mi meg a „kisfőnökök”), viszont sokat segíthet a már rontott nevelésen.

Itt tenném hozzá: nevelés során soha nem bánthatjuk a nyulat (és más állatot sem)! Egyrészt az agresszió nem nevelési eszköz, másrészt nem is értené, csak félni kezdene tőlünk. A nevelésben használjuk inkább az agyunkat, hogy ha megvan a rossz viselkedés oka, akkor arra találjunk jó megoldást.

A nyalogatás, mint a szeret kifejezése

Több nyúlgazdi meséli rajongva, hogy szeretett kedvence milyen aranyos, nyalja a kezét, sokszor a ruháját, vagy a szoba berendezését. A magyarázat itt is más, mint amire először gondolnánk: ez a viselkedési mód úgymond ajándék a dominánsabb részéről a jó alattvalónak. Bizony, nem a behódolás, vagy az alárendeltség jele! Ha pedig kiterjeszti a ruhánkra, bútorokra, az is csak azt jelzi: szeretett, jó alattvaló vagy, a hozzád tartozó, szagodat viselő holmik is kapnak jutalmat ezért.

Még egyszer a simogatás helye. Fontos, hogy betartsuk, mert itt is lehetünk udvariatlanok (mármint nyúlszemszögből), és a sértődött nyúl nem túl jó egy lakásban!

A homlok, a fej, az orrhát és a fül, fültő a fő helyszín. Az áll alatt ne! Ez tilos terület! A hát kérdéses, a fari rész általában nem szeretem hely, a has pedig szintén tiltott zóna (az, hogy esetleg elviseli ilyen helyen is a simogatást, még nem azt jelenti, hogy szereti is. Bár nincs két egyforma nyúl, és előfordulhat olyan egyed, amelyik még ezt is élvezi).

fültőmasszázs

A fésülés szintén kedvelt lehet: ekkor viszont nyugodtan mehetünk a hát, far irányába: valahogy ezt másképp értékelik, és ilyenkor szabad. Szeretik még a szemsarok tisztítást, annak óvatos masszírozását.

Érdekes, hogy a nyúl „tanít”: a masszázs, simogatás erősségét a fej kézhez nyomásával szabályozza. Valamint az is egyértelmű, ha már nem akarja: egyszerűen felkel és továbbáll.

A gazdi is felajánlhatja a simogatást, ha  a nyúl épp nem jön magától. Ennek módja: tedd a kezed a nyúl elé úgy harminc centire. Majd kapargasd meg a a padlót. Ekkor vagy odafordul, netán odajön, és felveszi a „simogass” pózt, vagy elfordul, ill. nem történik semmi, ha nem akarja épp a dolgot. Ez utóbbit tessék tiszteletben tartani! Az alárendelt csak akkor simogathatja a domináns egyedet, ha az akarja! (ha valaki gyorsan végig fut gondolatban hányszor szegte meg ezt a szabályt, akkor már nem is csodálkozhat, ha valami nem stimmel a ház táján, és baj van a nyúllal).

A felhívással óvatosan: ha rossz passzban (ideges, ijedt, vagy épp agresszív) kapjuk a nyulat, akkor akár harapással, netán lábbal odakapva is reagálhat. A legjobb, ha akkor próbálkozunk, amikor nyugodtan, relaxáltan fekszik és pihen (de nem alszik! Felriasztva nagyon megijedhet). Mindenképp érdemes először felhívni a figyelmét magunkra, és csak utána próbálkozni.

A fent leírtak természetesen az átlagos normális viselkedésrepertoárral rendelkező nyulakra vonatkoznak. Mint minden háziasított állatfajnál, a nyulaknál is lehetséges viselkedésdeformációval sújtott egyed, aki aztán teljesen másként viselkedik és reagál, mint a megszokott. Ők külön bánásmódot igénylenek, és sajnos sok esetben nem lehet beilleszteni őket egy átlagos család életébe. Szerencsére nem túl gyakori az előfordulásuk, így ha valami nem jól működik a nyulunkkal, elsősorban a félrenevelésre gondoljunk.