Fóka, coboly, vidra, nyest – még mindig nyulakról van szó

Nem gondoltam, hogy a kis nyest vidrám lesz a legérdekesebb poszt az olvasóknak – akik leginkább tenyésztők, a szó minden pozitív értelmében. De mégis ennek kapcsán alakult ki egy beszélgetésfolyam. Ennek kapcsán viszont úgy érzem, érdemes foglalkozni a színekkel, és nem csak a “hogy öröklődik” kérdés kapcsán. Az elnevezések háza táján sincs rend itthon (miért pont ebben lenne?)

Na szóval egy kis előzmény: a nyúltenyésztés Magyarországon nagyon régi hobbi, itt most azokra gondolok, akik nem elsősorban húsuk miatt tenyésztik, hanem mert szeretnek egy vagy több fajtát, így annak nemesítésén munkálkodnak. A nyúl ebből a szempontból kicsit kettős(hasznú állat): egyrészt gazdasági haszonállat, másrészt viszont az idők folyamán sok, nem “hasznos” fajta alakult ki. Ez utóbbiak tenyésztése pont úgy folyik, mint a többi kedvencé (kutya, macska, tengerimalac): a küllemi jegyek alapján, ami elkülöníti a többi fajtától az én fajtámat. És ide akartam kilyukadni: küllemi jegyek. Ezeknek elég nehéz megfelelni, ha valaki győztes nyulat szeretne, így általában pár könnyű színben kezdtek az alakításhoz. Pont elég a nyavalyás fülhosszra meg fejszélességre figyelni, nem kell, hogy bezavarjon, ha rossz helyen van a folt a nyúlon… Szóval hiába a gazdag színpaletta, csak pár szín volt elismert és jól ismert. Aki újat akart, az nekiállt az új színre gyúrni, majd új fajtát ismertetett el (persze ez csak nagyjábóli leírása a folyamatnak, de körülbelül így megy). Jó példa a bécsi fehér, bécsi kék, bécsi fekete … fajták. Azonos küllem, és egy-egy szín, ami egy-egy fajta is egyben. Itthon általában inkább a külföldi fajták behozatala volt az általános, nemigen alakítottak új fajtákat, így nagyon eljárás sem alakult erre, hogy is lehetne, kéne elfogadni, elfogadtatni.

És persze, hogy fokozódjon a zavar, van hogy egy színt sem ugyanúgy neveznek, hanem adott fajta esetében más-más névvel. Példaként a türingiai-madagaszkár (ami sötétítő gének miatt erősebben “füstös”) párt tudnám hozni.

türingiai

Aztán megérkeztek a törpe fajták, az ő kedvelőikkel, akiknek homlokegyenest más az elképzelésük, mint a kissé merev (bocsi) nagyobb testű fajta tenyésztőknek. A törpék aztán végképp “nem jók semmire” – mármint gazdasági értelemben, bár pár régebbi könyv megpróbálta beleszuszakolni őket is valami “hasznosba”: jól lehet rajtuk-velük gyakorolni a tenyésztési alapismereteket. De a törpék népszerűségét nem lehetett megállítani, “csak úgy” szerették őket a tenyésztőik, és tartóik. Egy nagyobbtestű nyuszit is lehet lakásban vagy kertben kedvencnek tartani, de valahogy a városi gazdik a kicsiket akarják.

Ennek eredménye a törpe fajták gyors terjedése lett. Ahol van kereslet, a kínálat is nőni fog – egyszerű képlet. A tenyésztés szempontjából ez nem mindig szerencsés, sok szaporító is rácsap általában a lehetőségre (a tenyésztő-szaporító közti különbség egy teljes poszt témája lenne, arra majd külön is rátérek). Viszont a színek örültek. Ugyanis a hobbigazdi nem az alapján dönt, hogy mennyire standardhű a nyúl, hanem általában a “jajdecuki” faktor győz. Így aztán a mindenféle színek és rajzolatok árasztották el a nyulas társadalmat.

És itt kanyarodnék vissza az elejéhez: sok új(abb) színre nem volt (nincs) elfogadott, mindenki által ismert elnevezés. Amikor nyulazni kezdtem, egyből szembesültem is ezzel: hónapokat nyomoztam egy osztrák import nyuszi színe után, merthogy itthon a felkent bíró csak annyit mondott, “ez egy cser, csak nem elég vörös a rajzolata”. Ja, akkoriban nem úgy volt, hogy felugrok a netre, és megnézem, alig-alig voltak még külföldi nyulas honlapok is (itthon meg szerénységemé volt az első 🙂 Aki meg most a koromon kezd filózni, az gyorsan lapozzon tovább! 😀 ). Aztán kiderült, dehogy cser ez, habár rokon színek, de van ilyen szín, és külön is bírálják! Angol oldalon találtam meg a választ, angol elnevezéssel. Ez volt a black otter. Tükörfordítással: fekete vidra. Így aztán persze ezt kezdtük használni a színre a tenyésztőtársakkal. Megragadt. Ma már tudom, minden tenyésztőgeneráció azt gondolja, ő fedezi fel a spanyol viaszt. Na igaz, a szakirányú írások, könyvek hiánya is gát volt, viszont évekkel később ráakadtam egy könyvtárban ez “ezeréves” nyúltenyésztős könyvre, az egyik legnagyobb hazai szakember tollából, ahol szembesültem a ténnyel: ő is hallott már a színről akkoriban, és a sokkal frappánsabb fekete-rőt nevezetet adta neki. Mennyivel jobban kifejezi, hogy ez a nyúl a rajzolataiban sárgás, vöröses, de nem tűzvörös, mint a csernél!

cser

vidra

És végül a nyest-vidrám, és annak elnevezése: amikor még nagyon aktívan nyulaztam, kluboztam, összeültünk, hogy akkor próbáljunk már valami magyar nevezéktant megalkotni, hogy ne csak “színkódul” tudjuk leírni, milyen színű nyúl is született nálam (azért elég nehézkes még egy tenyésztőnek is így, hogy “tudod, a kis aaBbcchlcDdee-m ma szépen mutatta magát fotózáskor”). Nem volt rövid projekt, érveltünk, ellenérveltünk, de végül az alapszínekre született egy táblázat. Az abban leírt nevek az angol (nemzetközi) nevezéktanra épültek, de próbáltuk magyarra szabni. Idemásolom az ominózus sort a nyest-vidrával:

 

Szóval miért lett nyest vidra? Az at a vidra rajzolat, a acchl-E- meg a nyest. Így. Lehet szerencsésebb lett volna nyest ezüstnek nevezni, ha már maradunk a sornál. Akkor mi így döntöttünk. Nem állt elő senki jobb elnevezéssel, ötlettel. Illetve még egy: a himalája esetében visszavált otter-re az angol is, érzékeltetve ezzel, hogy ezek a színek a rajzolat miatt egy család. Végül is lehetett volna coboly nyest is, állat, állat. 😀

himalája (vagy ha úgy jobban tetszik, orosz 🙂 )

És hogy miért nyest? Merthogy az nem is hasonló színű. De, de csak a megfelelő fajt kell nézni.

A másik ominózus elnevezés is ebben a sorban található, ami hozzászólás folyamot indikált: a fekete ezüst. Merthogy ezüst szín van külön is. Ami igaz, de ott nem illetik szín-jelzőkkel, mint fekete, havanna, kék…

Ami még bezavar és az egészet még káoszosabbá teszi: a német elnevezések. Náluk minden külön fut, még a genetikai kódokra is saját nevezéktant csináltak, nehogymá’ a nemzetközi trendek bezavarjanak. Európán kívül mondjuk ez senkit nem érdekel, de minket ugye erősen érint. Én pl. anno a német nevezéktant tanultam, mivel azt vette át a magyar szakirodalom. Szenvedtem is, mire az angolra átálltam. De mivel a kontinensen a németek a vezető nyúltenyésztő “nagyhatalom” el- és kikerülhetetlenek, sok nyúl érkezik tőlük. Így aztán az általuk használt weisgrannen név is megérkezett (ami alapból szintén egy fajtanév – is). Ami a fekete-ezüst német verziója. És szintén kapott egy tükörfordítást itthon: fehér szálkás. Nekem ez kevésbé informatív, mint a fekete-ezüst, de persze beszivárgott a törpékhez is. Így most ki hogy hívja a black silver martent…

(De azért mutassunk rá, hogy németek pont olyan következetlenek, mint mások, itt a schwarzgrannen elnevezésük. Itt azt várnám hogy egy világos alapszínű nyúlnak sötét rajzolata legyen, és némi sötét szálkaszőrcsík az oldalán. De még csak véletlenül sem a weisgrannen “ellentettje”, hanem a szallander (angolul sallander) német neve. Ja, hogy újabb olyan név, aminek nincs magyar megfelelője. Na igen… 😀 De akkor ha az analógiánál maradunk, a türingiai miért nem rotgrannen? Vörös alapszín, és van ugye sötét sáv az oldalán…).

Következtetés? Még mindig az a legbiztosabb, ha a génkódot is odaírjuk egy nyúl mellé (lehetőleg a nemzetközi meg a német verzióban is 😀 ) ha azt akarjuk, hogy mindenki ugyanarra a színre gondoljon.