Nyúlláb – második ugrás

Az előző posztban a mellső lábakról és azok esetleges hibáiról volt szó. Lássuk most a nyulak védjegyévé vált hátulsókat.

Azt mindenki tudja, hogy a nyúlnak a vadonban eme páros szerve milyen fontos is a nyúl életében, mondhatni létfontosságú. Hisz a hátulsó lábai erején múlik az élete. A háziasítás során viszont nem volt elsődleges, hogy a nyúl jól fusson, sőt, néha nem bánták volna, ha kevésbé gyors (mondjuk mikor épp szökésben van 🙂 ). Ennek meg is lett az eredménye, lett jó pár anatómiai hiba, ami a lábtartást is befolyásolta.

Mivel a hátulsó lábak a testhez a csípőn keresztül csatlakoznak, így annak hibái is kihatással vannak a lábállásra, és a funkciókra. Sokszor olvasható bírálati lapokon a “kiálló medencecsont” kifejezés. Ez az egyik leggyakoribb hiba: a farrész csapottá válik, a lábak meg már nem is úgy fognak állni, mint kéne. Nem mondanám egészségügyileg nagy bajnak, ha nem társul mellé esetleges egyéb deformitás, de mindenképp oda kell figyelni és ha lehet kiküszöbölni a problémát.

Ha viszont esetleg a gerinccsigolyák változása ezzel összefüggésben akkora mértékű, az már baj, akár bénaságot is okozhat a deformitás.

Persze mindig el kell különíteni a sérülésből eredő, esetleg fertőzés miatt kialakuló szerzett lábdeformitást a születéskor már meglévő, esetleg öröklődő rossz állástól.

“splay leg” – genetikailag öröklődő betegség

Some people just trackball feels good
Neki viszont szerencsére semmi baja, csak kiterült 🙂

Kanyarodjunk vissza viszont a bírálati szempontból számunkra érdekes hibákra. Ezek általában “csak” küllemi hibák, a nyúl életét nem befolyásolják hátrányosan, viszont mindenképp törekednünk kell a javításukra.

Szóval alapvetően a hátulsó lábak erőteljesek, párhuzamosan állnak, és a testhez közel helyezkednek el, köztük egy négyzet fér el, ha jó távolságban vannak. Valahogy így (a rajzkészségemért továbbra is bocs):

Természetesen mint a mellső lábaknál itt is előfordul a túl széles, vagy épp túl keskeny állás. Egyik sem jó.

 

Amikor a medence környékén valami hiba vagy gyengeség van, akkor a lábak ezt próbálják kompenzálni, és kialakul a “tehénállás” vagy épp az ellenkezője, a befelé forduló lábtartás.

    

A megszülető kisnyulaknál még nem mindig látni ezeket a problémákat, azok akkor jelentkeznek, amikor a nyúl jobban használni kezdi a lábait. Tehát a néhány hetes nyusziknál már látható, ha kifogásolható lesz a láb, de a teljes kép a csontozat fejlődésének befejeztekor lesz látható. Ez picit megnehezítheti a tenyésztésre meghagyott nyúl kiválasztását, főleg, ha két majdnem ugyanolyan jó nyúl között kell dönteni.

A lényeg: mindenképp kiszűrni a tenyészetből a hibás lábállású egyedeket, főleg, ha ez a hiba erőteljesen jelentkezik, mivel ez arra utal, hogy más anatómiai probléma is fennáll, amit az állat így kompenzál.

Nyúlláb – most nem a szerencsét hozó 1. rész

A tenyésztésben nem csak a standard miatt fontos, hogy az anatómiai kritériumoknak megfeleljen egy állat, hanem az egészség miatt is. Pontosabban a küllemi bírálatban nem véletlenül vannak ilyen kitételek, amire a bírók figyelnek. Mert elsősorban az egészséges állomány fenntartása a cél a fajták tenyésztése során.

A lábak szerepét a nyúl életében nem nagyon kell részletezni. 🙂 Azon, hogy ezek a lábak kiszolgálják az állatot egész élete során, és rendben működjenek, sok múlik. A természetben az élete, ha nem tud gyorsan futni, hamar elkapják a ragadozók. A tenyésztés során pedig egyszerűen kell, hogy normálisan mozogjon, illetve hogy a lábak problémái miatt ne kelljen állatorvoshoz hurcolni már fiatal korától. Biztosan mindenki ismer ilyen problémával küszködő nyulat és gazdáját, akiknek megkeseríti a mindennapjait, hogy nem olyan az a láb, mint lennie kéne.

Alapvetően a mellső ill. a hátulsó lábakat érintő hibáról vagy betegségről beszélhetünk, habár sok esetben általános a probléma, és minden végtagot érint.

Most a tenyésztési szempontból szelekciós tényezőként megjelenő öröklődő vagy fiatal korban kialakult, a tenyésztés kezdetekor már látható lábhibákról ejtenék szót elsősorban, mivel a korból, vagy “elhasználódásból” adódó ízületi problémák  – és ezáltal lábtartási hibák – kialakulása általában nem öröklődik, hanem helytelen tartás vagy etetés miatt jön létre.

Szóval a mellső lábak. Általánosságban is, de a mini kosorrúnál mindenképp fontos, hogy szabálytalanságtól mentesek, egyenesek, megfelelően erős csontozatúak legyenek. A jó lábtartás feltétele a vállövhöz való normális csatlakozás, illetve hogy  a csontfejlődés zavartalan legyen. Miniknél a standard szerint rövid, “tömör” egyenes lábak a kívánatosak (ha szó szerint fordítanánk angolból, akkor “kis tuskószerű” lábak lennének), melyek a kerek mély mellkashoz csatlakoznak.

Szabályos esetben jól alátámasztott, sem túl szélesen, sem túl keskenyen tartott párhuzamosan álló lábakat látunk. Elölről és oldalról nézve is egyenesek.

Képekben talán egyszerűbb (bocs a rajztudásomért).

Mellső lábak oldalnézetben, alatta szöveges magyarázat:

Az képen az első láb szabályos, erős, rövid, jó csontozatú, a második vékony csontú, laza lábtövű, előre kitámasztó láb. Hátraállítottat nyúlnál még nem láttam, így nem is rajzoltam le, de előfordulhat. Természetesen csak az egyenes a kívánatos.

Oldalnézetben a láb hossza ítélhető még meg jól. Mindig a fajtaleírásnak megfelelő hossz a kívánatos (van kifejezetten hosszúlábú fajta, pl. Belga vitás náluk a rövid vaskos a hiba).

Szemből már több a látható hibalehetőség:

Első képen szabályos lábállás, megfelelően szélesen alátámasztva, maga a láb erős csontú, rövid és egyenes. A második tipikus hiba, nem elég széles mellkas esetén ilyen szűk állású a lábtartás. Gyakori hiba.

Itt a bal oldali lábra azt mondhatnánk elsőre, hogy ezek jók, pedig nem! Ezek a túl szélesen álló mellső lábak, “talajon tág állás” (Kutyás analógiával ilyen pl. egy bullterrier lábállása, csak náluk ez elfogadott). Együtt járhat még enyhén vagy erősen befelé forduló mancsokkal.

A jobb oldali láb egy tipikus “franciás”, bokából kifelé forduló lábfej. Általában befelé forduló könyök társul hozzá, de lehet csak a mancs rossz állású. Szintén nem ritka hiba nyulaknál.

O-láb. Általában takarmányozási hiba, vagy vitaminhiány (itt gondolni kell felszívódási zavarra, mivel a nyúl minden vitamint előállít magának, így nem szorul(na) külső bevitelre), ha születéskor már látható, akkor lehet a méhben történt valami baj a csontfejlődés során.

X-láb. Mértékétől függ a súlyossága, akár akadályozhatja is a mozgásban az állatot.

Minden deformitás hiba, és megjelenésük mértéke szerinti a súlyosságának megítélése. Tenyésztőknek azt javaslom, egy tenyészállat kiválasztásánál mindenképp legyen fontos szempont a lábak helyes állása, de “kishibás” nyuszi nyugodtan adható hobbi célra. Viszont egy erős elváltozás a későbbiekben okozhat más, életminőséget rontó betegségeket (gondoljunk arra, hogy egy rossz tartású láb kihat az egész testre, így később előjöhet gerincprobléma, vagy egyéb vázrendszeri betegség), így itt csak olyan gazda jöhet szóba, aki tisztában van a problémával, tudja kezelni a helyzetet, és szükség esetén a nyulat is.

Ja, még annyit: képről ne próbáljunk lábat “bírálni”. A beállítástól, az épp elkapott pillanattól nagyon sokszor nem az látszik ami a valóság.