Nyúl kommunikáció 1

 

A nyúl, a félreértett állatfaj

Sok elterjedt és téves nézet él a nyulakról az emberek körében. Gondoljunk csak a sok közmondásra, szólásra, ami félreértésre adhat okot (a „gyáva, mint a nyúl” az egyik tipikus eset). Igazából az ember soha nem figyelte meg alaposabban a nyulak viselkedését (nem volt rá szüksége), amíg testközelbe nem került velük, magyarán ameddig nem kezdte kedvencként tartani. Itt viszont szükségessé vált, hogy értsük és respektáljuk a nyulak kommunikációját a súrlódásmentes együttélés miatt. Egy frusztrált, félreértett, félrenevelt nyúllal nem lehet harmonikusan együttélni, kifejezi rosszallását, idegességét minden lehetséges módon (harap, rág, kapar, összebogyózza a lakást, vizeletével spriccel…). Így saját érdekünk, hogy értsük mit is szeretne tőlünk.

Gondolkodj, mint egy nyúl!

Ha szeretnénk megérteni, sőt kommunikálni vele, akkor nekünk kell megérteni őt. Ehhez pedig „le kell mennünk” nyúlszintre. Vagyis meg kell ismerni a viselkedése alapjait, és ha megértettük, a tanultakat alkalmazni a tartás során.

Mindenekelőtt a nyúl eredeti közegében kell körülnézni: az üregi nyulak szociális viselkedése sok mindent megmagyaráz. Ezek az állatok csapatosan, kolóniákban élnek, ahol szigorú hierarchia uralkodik. Általában az élet egy központi hely körül forog. Itt vannak az üregek, ahol a nőstények világra hozzák kicsinyeiket. Ezen kívül van egy bővebb territórium, amit a nyulak szaganyagaikkal jelölnek be, így tudatván a többi kolóniával a határokat. A kolónián belül a nőstények a fontosabbak, a hímek a periférián élnek, az utódnemző, őrszem, ill. könnyebben megehető préda szerepét töltik be. (Szegény hímek…) Általában külön rangsor van a hímek és a nőstények közt, ezt kisebb-nagyobb harc árán alakítják ki, majd betartják. Új egyedek érkezése esetén, vagy ha egy egyed kiesik, újra harcokban dől el, kinek hol a helye.

A nyulak kolóniája nem azonos funkciójú a ragadozók (farkas, oroszlán…) falkáival, ahol az érdek közös: a zsákmány biztosabb elejtése. Sokszor olvasom pl. lovak kapcsán, hogy párhuzamot vonnak ragadozók csoportviselkedése és a lovaké közt, majd egy problémára olyan megoldást írnak, ami abszolút nem megfelelő egy lónak, habár egy kutyának igen (és persze fordítva is láttam már).. Pedig nem azonosak, hiába él mindkettő csapatban. A nyulaknál is más a csoportosulás oka: így nagyobb az esély egy egyed túlélésére, ha támadás érné a csoportot. 

A kommunikációs formák

Igazából azt kell megfigyelni, hogy a nyulak hogyan viselkednek egymás közt. Ez a könnyebb dolog, a megértés a nehezebb.

A kommunikáció kissé más hangsúlyt kap, mint a „beszédesebb” fajoknál: a hangjelzések elenyészőek, („fog kocogtatás”, zümmögés, sikítás, morcogás…), a szagjelzések kifejezőbbek, bár ezek java része számunkra érzékelhetetlen, mivel az ember orr eléggé „érzéketlen” már (ez esetben szerencsére).

Marad a nyulak számára is legfontosabb forma: a testbeszéd. Na, ezt kell megértenünk ahhoz, hogy „értsünk nyúlul”.

Meg kell értenünk, hogy mit fejez ki, ahhoz, hogy jól reagálhassunk.

Itt pl. két kölyök. a bal oldali félénk az új szituációban, míg a jobb oldali kíváncsi (a következő pillanatban már nincs is ott, megy körülnézni).

Ez a nyuszi pedig egyértelműen kiviácsi a vele szemben lévőre: kissé előre hegyezett fülek (ez a lógófülűeknél is látszik), nyílt tekintet, és kihúzza magát, nem akar kisebbnek látszani. 

Itt egy kissé félénkebb példány: ő meghúzza magát, hátha így nem veszik észre: fülek hátrahúzva, ő összehúzta magát. Még nem fél, inkább csak próbálja az új szituációt felmérni. Általában ha megnyugszik, és nincs semmi ijesztő, akkor felbátrodva körülnéz kicsivel később.

Ha nyulak testbeszédét nagyjából képesek vagyunk azonosítani, akkor már “csak” jól kell reagálnunk rá. Könnyű feladat. 😀 

Először foglalkozzunk az alap udvariassági szabályokkal. Ez a nyulak életében a legalapvetőbb, felrúgni nem ildomos, és minden jó kapcsolat alapja. Bizony, a nyulak egymással szemben protokollárisan viselkednek, mint egy jól működő uralkodóháznál szokás. És hogyan nyilvánul meg? Az ápolás, simogatás kérése- és adása révén. Igen, nem az a lényeg, ki lép be az ajtón előbb, vagy ki vesz a tányérból. De az, hogy ki ápol kit, mikor és hogyan, na az fontos! (Igen, akinek eszébe jutott a főemlősök kurkászási viselkedése, az jó helyen keresgél, hasonló a viselkedési séma, és a szerepe is).

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: egy nyúl csak úgy fogad el minket, ha úgy érezheti, hogy a fő-fő vezér. De legalábbis felettünk áll. Ezt el kell fogadnunk, vagy ne is kísérletezzünk. Szerencse a „szerencsétlenségben”, hogy csak a simogatási sorrendben van ez így: a nyúl fura módon minden másban elismerhet (és el is kell, hogy ismerjen) minket főnökének, ha meghagyjuk abban a hitében, hogy tulajdonképpen ezt ő akarta így. 🙂

Szóval két nyúl úgy fejezi ki alá- ill. fölérendeltségét, hogy a dominánsabb odamegy az „alattvalóhoz”, és ápoltatni kezdi a nehezen elérhető helyeket a testén. Szerencsére ez nem egy nagy terület: jobbára a homlok, orrhát, szemkörnyék, és fül, nyakszirt területére terjed ki. Ugye, milyen ismerős szitu? És azt hihetnénk, behódol, azért tolja a fejét a kezünk alá, ó jó nyuszi! De nem.

Szóval a domináns odamegy, és a másik álla tolja a fejét. Ekkor az alárendelt elkezdi nyalogatni a fent említett helyeket. Még jó, hogy a nyúl rugalmas: hajlandó elnézni nekünk, hogy csak kézzel csináljuk ezt. Igazából a titok nyitja: simogasd, ha erre kér. Különben…

Különben jön a nyúl bosszúja! A problémás viselkedésű nyulak nagy része a megnemértés miatti frusztrációját fejezi ki agresszív vagy rongáló viselkedésével. Így ha harapós lett, ha szétrágja a ruhát, kaparja a szőnyeget, elsősorban nézzük meg, mi jól csináltunk-e mindent! A simogatáskérés folyamatos visszautasítása súlyos udvariatlanság, valamint erős frusztrációt okoz (mintha a nyulat kiközösítenénk). Azért nem kell pánikba esni, ha épp nincs időnk egyszer-kétszer megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást a kérésről, bár jobban járunk, ha inkább pár gyors simogatással részben letudjuk a “kötelességünket”. Gyakran ne tegyük ezt, mert akkor a nyúl ezt úgy értelmezi, hogy már nem akarunk vele egy falkában élni, illetve (rosszabb esetben!) azt gondolja, hogy a vezérségre törünk. És ilyen esetben meg kell minket regulázni. És biztosan nem szeretnénk egy ilyen nyuszit a lakásban. Nagyon nem. 

Van viszont egy eset, amikor ezzel a viselkedéssel kell élnünk, mármint hogy kifejezzük, hogy mi vagyunk mégiscsak legfelül: ha elrontottuk a nevelést, és mindenben a nyúl lett a főnök, amely esetben már akár agresszív is lehet ahogy velünk viselkedik. Ez esetben bizony az átnevelés egyik eleme, hogy nem fogadjuk a felszólítását a táncra … azaz a simogatásra. Tudom, rosszul hangzik, de ha valaki ismert már családja fejére nőtt nyulat, az tudja, hogy a család csak azért mehet még haza, mert a nyúl mérete miatt nem tudta ezt megakadályozni… Ha lehet, ne jussunk idáig! Sokkal egyszerűbb megelőzni, mint a már problémás viselkedést javítgatni.