Nyúlláb – második ugrás

Az előző posztban a mellső lábakról és azok esetleges hibáiról volt szó. Lássuk most a nyulak védjegyévé vált hátulsókat.

Azt mindenki tudja, hogy a nyúlnak a vadonban eme páros szerve milyen fontos is a nyúl életében, mondhatni létfontosságú. Hisz a hátulsó lábai erején múlik az élete. A háziasítás során viszont nem volt elsődleges, hogy a nyúl jól fusson, sőt, néha nem bánták volna, ha kevésbé gyors (mondjuk mikor épp szökésben van 🙂 ). Ennek meg is lett az eredménye, lett jó pár anatómiai hiba, ami a lábtartást is befolyásolta.

Mivel a hátulsó lábak a testhez a csípőn keresztül csatlakoznak, így annak hibái is kihatással vannak a lábállásra, és a funkciókra. Sokszor olvasható bírálati lapokon a “kiálló medencecsont” kifejezés. Ez az egyik leggyakoribb hiba: a farrész csapottá válik, a lábak meg már nem is úgy fognak állni, mint kéne. Nem mondanám egészségügyileg nagy bajnak, ha nem társul mellé esetleges egyéb deformitás, de mindenképp oda kell figyelni és ha lehet kiküszöbölni a problémát.

Ha viszont esetleg a gerinccsigolyák változása ezzel összefüggésben akkora mértékű, az már baj, akár bénaságot is okozhat a deformitás.

Persze mindig el kell különíteni a sérülésből eredő, esetleg fertőzés miatt kialakuló szerzett lábdeformitást a születéskor már meglévő, esetleg öröklődő rossz állástól.

“splay leg” – genetikailag öröklődő betegség

Some people just trackball feels good
Neki viszont szerencsére semmi baja, csak kiterült 🙂

Kanyarodjunk vissza viszont a bírálati szempontból számunkra érdekes hibákra. Ezek általában “csak” küllemi hibák, a nyúl életét nem befolyásolják hátrányosan, viszont mindenképp törekednünk kell a javításukra.

Szóval alapvetően a hátulsó lábak erőteljesek, párhuzamosan állnak, és a testhez közel helyezkednek el, köztük egy négyzet fér el, ha jó távolságban vannak. Valahogy így (a rajzkészségemért továbbra is bocs):

Természetesen mint a mellső lábaknál itt is előfordul a túl széles, vagy épp túl keskeny állás. Egyik sem jó.

 

Amikor a medence környékén valami hiba vagy gyengeség van, akkor a lábak ezt próbálják kompenzálni, és kialakul a “tehénállás” vagy épp az ellenkezője, a befelé forduló lábtartás.

    

A megszülető kisnyulaknál még nem mindig látni ezeket a problémákat, azok akkor jelentkeznek, amikor a nyúl jobban használni kezdi a lábait. Tehát a néhány hetes nyusziknál már látható, ha kifogásolható lesz a láb, de a teljes kép a csontozat fejlődésének befejeztekor lesz látható. Ez picit megnehezítheti a tenyésztésre meghagyott nyúl kiválasztását, főleg, ha két majdnem ugyanolyan jó nyúl között kell dönteni.

A lényeg: mindenképp kiszűrni a tenyészetből a hibás lábállású egyedeket, főleg, ha ez a hiba erőteljesen jelentkezik, mivel ez arra utal, hogy más anatómiai probléma is fennáll, amit az állat így kompenzál.