Régi – új szín nálam

Néha még engem is érnek meglepetések az almoknál a recesszív gének tekintetében (legutóbb amikor már nem fiatal, több almot felnevelő anyámról kiderült, hogy szaténhordozó. Oké, benne volt a pakliban, de soha nem produkált szatén kölyköt – mostanáig. 🙂 ).

A nem várt szatén kölyök

Szóval nálam az ún. “teljes színek” az elsődlegesek, nem akartam soha mélyebben belefolyni a nyest, sziámi, albínó színek tenyésztésbe, egyszerűen azért, mert a világ helye nem lenne elég, ha minden színcsoportot jó minőségben akarna valaki tenyészteni.

Így szándékosan sosem törekedtem ezen színek tenyészetbe kerülésére, de ugye én is “kívülről” kell, hogy beszerezzem az idegen vérvonalakat, így óhatatlanul (meg persze a fránya rejtett gének miatt) kerül a tenyészetbe ebből a színcsoportból is. Az egyik ilyen, jó rég nem látott szín a nyest-vidra. Ez ugye egy nyest, amelyik nem aa, hanem ata az aguti génhelyen, így vidra jegyei vannak. Szép szín, habár szinte sehol sem elfogadott, de többfelé lehet indulni vele.

Szóval újra feltűnt, és mivel ez egy erősen változó szín, kb. harmadszorra sikerült eltalálnom, milyen színű is lesz a kölyök, ahogy nőtt. Születéskor vadasnak néztem, majd volt fekete-ezüst (fehér szálkás, ha valaki így jobban érti), aztán havanna-vidra, aztán gyanús lett, hogy nyest vidra lesz.

A tanulság? Egyrészt ne akarjunk egyből a születéskor szín-meghatározni, másrészt hogy mindig érhetik az embert színgén-meglepetések a tenyésztés során.