Régi – új szín nálam

Néha még engem is érnek meglepetések az almoknál a recesszív gének tekintetében (legutóbb amikor már nem fiatal, több almot felnevelő anyámról kiderült, hogy szaténhordozó. Oké, benne volt a pakliban, de soha nem produkált szatén kölyköt – mostanáig. 🙂 ).

A nem várt szatén kölyök

Szóval nálam az ún. “teljes színek” az elsődlegesek, nem akartam soha mélyebben belefolyni a nyest, sziámi, albínó színek tenyésztésbe, egyszerűen azért, mert a világ helye nem lenne elég, ha minden színcsoportot jó minőségben akarna valaki tenyészteni.

Így szándékosan sosem törekedtem ezen színek tenyészetbe kerülésére, de ugye én is “kívülről” kell, hogy beszerezzem az idegen vérvonalakat, így óhatatlanul (meg persze a fránya rejtett gének miatt) kerül a tenyészetbe ebből a színcsoportból is. Az egyik ilyen, jó rég nem látott szín a nyest-vidra. Ez ugye egy nyest, amelyik nem aa, hanem ata az aguti génhelyen, így vidra jegyei vannak. Szép szín, habár szinte sehol sem elfogadott, de többfelé lehet indulni vele.

Szóval újra feltűnt, és mivel ez egy erősen változó szín, kb. harmadszorra sikerült eltalálnom, milyen színű is lesz a kölyök, ahogy nőtt. Születéskor vadasnak néztem, majd volt fekete-ezüst (fehér szálkás, ha valaki így jobban érti), aztán havanna-vidra, aztán gyanús lett, hogy nyest vidra lesz.

A tanulság? Egyrészt ne akarjunk egyből a születéskor szín-meghatározni, másrészt hogy mindig érhetik az embert színgén-meglepetések a tenyésztés során.

Azok a rejtett gének…

Aki tenyészt, az tisztában van vele (jó esetben), hogy a tulajdonságok öröklődése a géneken múlik. Az sem jelenthet újdonságot, hogy a gének, mint egy jó kis szervezet, alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak. A főnök a domináns, az alárendelt a recesszív gén. Na most innen aránylag egyszerű a tényállás (persze erősen leegyszerűsítve): a domináns gén által kódolt tulajdonság jelenik meg a nyúl kinézetében (legyen ez szín, szőrtípus, vagy épp testnagyság, vagy fülhossz). A recesszív pedig nem. Mivel a gének párban járnak (csak két gén lehet egy tulajdonságot befolyásoló génhelyen), így az alábbi esetek fordulhatnak elő az általuk kódolt tulajdonság esetében (a “D” jelen esetben domináns, a “d” pedig recesszívet jelent):

DD – vagyis két domináns van jelen. Eredmény: csak ez a tulajdonság látható, és csak ezt örökíti a nyúl. Nincs más, esetleg bujkáló tulajdonság.

Dd – látszólag a domináns tulajdonság van csak a nyúlban, azonban rejtve ott van a recesszív. Ezek a “meglepetés” faktorok, egyszer csak hopp, előbukkanhatnak.

dd – csak a recesszív gének vannak jelen. Ebben az esetben (és csakis itt!) meg tud jelenni az amúgy “elnyomott” tulajdonság. A tulajdonságra nézve recesszív nyúl soha nem fogja a domináns tulajdonságot hordozni, vagy örökíteni. hogy az megjelenhessen, a partnernek kell hordoznia legalább egy példányban.

Remélem, idáig világos. Nézzünk egy egyszerű példát.

Van két fekete nyulunk, különneműek (ez mindenképp kell az eredményhez 🙂 ). Összehozzuk őket, majd egy hónap múlva meg is van az eredmény: születik 4 kisnyuszink. Ebből három fekete – mint a szüleik – egy azonban kék lett. Nem, a mamanyúl nem lépett félre, viszont kiderült mindkét tenyészállatunkról, hogy kék hordozó. Az ilyen állatokat adott génre nézve heterozigótának nevezzük. A kis kék pedig homozigóta a recesszív génre nézve. Az, hogy másik három testvér vajon homozigóta, vagy heterozigóta, a fekete színre nézve, na az nem deríthető ki, csak majd tesztpárosítás útján (vagy genetikai vizsgálattal, de ettől tekintsünk el, mert “kissé” drága lenne).

– Szóval ez ilyen “egyszerű”! – Alapjában igen, de mégsem. Van ugyanis pár csavar ebben az egészben: vannak ugyanis olyan gének, akik nem érik be a sima egy domináns, egy recesszív felállással: nekik dominancia soruk van, több változat kialakult a génekből, ami befolyásolja a megjelenést. Viszont ez már egy következő poszt témája.

Vegyes színű tesók.