Azok a rejtett gének…

Aki tenyészt, az tisztában van vele (jó esetben), hogy a tulajdonságok öröklődése a géneken múlik. Az sem jelenthet újdonságot, hogy a gének, mint egy jó kis szervezet, alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak. A főnök a domináns, az alárendelt a recesszív gén. Na most innen aránylag egyszerű a tényállás (persze erősen leegyszerűsítve): a domináns gén által kódolt tulajdonság jelenik meg a nyúl kinézetében (legyen ez szín, szőrtípus, vagy épp testnagyság, vagy fülhossz). A recesszív pedig nem. Mivel a gének párban járnak (csak két gén lehet egy tulajdonságot befolyásoló génhelyen), így az alábbi esetek fordulhatnak elő az általuk kódolt tulajdonság esetében (a “D” jelen esetben domináns, a “d” pedig recesszívet jelent):

DD – vagyis két domináns van jelen. Eredmény: csak ez a tulajdonság látható, és csak ezt örökíti a nyúl. Nincs más, esetleg bujkáló tulajdonság.

Dd – látszólag a domináns tulajdonság van csak a nyúlban, azonban rejtve ott van a recesszív. Ezek a “meglepetés” faktorok, egyszer csak hopp, előbukkanhatnak.

dd – csak a recesszív gének vannak jelen. Ebben az esetben (és csakis itt!) meg tud jelenni az amúgy “elnyomott” tulajdonság. A tulajdonságra nézve recesszív nyúl soha nem fogja a domináns tulajdonságot hordozni, vagy örökíteni. hogy az megjelenhessen, a partnernek kell hordoznia legalább egy példányban.

Remélem, idáig világos. Nézzünk egy egyszerű példát.

Van két fekete nyulunk, különneműek (ez mindenképp kell az eredményhez 🙂 ). Összehozzuk őket, majd egy hónap múlva meg is van az eredmény: születik 4 kisnyuszink. Ebből három fekete – mint a szüleik – egy azonban kék lett. Nem, a mamanyúl nem lépett félre, viszont kiderült mindkét tenyészállatunkról, hogy kék hordozó. Az ilyen állatokat adott génre nézve heterozigótának nevezzük. A kis kék pedig homozigóta a recesszív génre nézve. Az, hogy másik három testvér vajon homozigóta, vagy heterozigóta, a fekete színre nézve, na az nem deríthető ki, csak majd tesztpárosítás útján (vagy genetikai vizsgálattal, de ettől tekintsünk el, mert “kissé” drága lenne).

– Szóval ez ilyen “egyszerű”! – Alapjában igen, de mégsem. Van ugyanis pár csavar ebben az egészben: vannak ugyanis olyan gének, akik nem érik be a sima egy domináns, egy recesszív felállással: nekik dominancia soruk van, több változat kialakult a génekből, ami befolyásolja a megjelenést. Viszont ez már egy következő poszt témája.

Vegyes színű tesók.

Jön a nyár

A legtöbben örülünk nyárnak. Szabadság, nyári szünet, utazás, móka kacagás. Nyúltartás szempontjából viszont nem okvetlenül csak öröm. ami jó: sokféle a nyúlnak adható zöld (pitypang, útifű…), nő a téli szénának való, a szabadságok miatt többet lehetünk kedvencünkkel.

Viszont a meleg idő nem épp a nyulak kedvence. Mondhatni, ők eléggé utálják. A bundájuk és az egész szervezetük hidegtűrésre lett “kitalálva”, ideálisan 10-15 fokon érzik jól magukat. Nem tudnak izzadni, sőt lihegni sem úgy, mint pl. a kutyák. Vagyis hőségben nekünk kell gondoskodnunk a hűtésről. Ez megoldható hűvös szobában, lakásban. Ha viszont kinti tartású, vagy olyan helyiségben van, aminek a temperálása nem megoldható, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy ne érje a hőség miatt túlmelegedés, netán hőguta. Erre többféle megoldás van, mindenki a neki legjobban tetszőt válassza. Lehet hűteni ventilátorral (NEM irányulhat közvetlenül a nyúlra!), fagyasztott vizet tartalmazó PET palackkal (lehet a keti tetejére sorakoztatni, mert a hideg ugye lefelé száll) hideg csempe berakásával, vagy illetve ezek kombinálásával. A lényeg: próbáljunk élhető hőmérsékletet biztosítani a nap legmelegebb óráiban.

Marha meleg van!

Ha pedig minden óvatosságunk ellenére úgy látjuk, baj van, azonnal vigyük orvoshoz a nyulat! A túlmelegedés nem játék, nagyon könnyen halálos kimenetelűvé válhat!