Hurrá, nyaralunk!

Megkezdődött a nyári szünet. Ilyenkor mindenki izgatott, a legtöbben készülnek valahova. És felmerül a kérdés: mi legyen a nyúllal (kutyával, macskával, papagájjal…) a nyaralás alatt.

A nyuszi esetében a legjobb megoldás, ha otthon maradhat, és valakit meg tudunk kérni, hogy lássa el. Persze, azért szerencsés, ha az illető látott már állatot, még jobb, ha kedveli a nyulakat, vagy neki is van. Mindenképp írjuk le, mit hogyan adjon neki.A szó elszáll, és jó esetben csak egy elhizlalt kedvencet látunk viszont amikor hazaérünk, de előfordulhat, hogy az állatorvosnál köt ki a nyuszi, mivel mondjuk túl sok zöldet kapott…

Szóval adjunk pontos “használati utasítást”, a kaját porciózzuk ki és reméljük a legjobbakat. Ennek a megoldásnak az előnyei: nem kell a nyulat kirángatni a megszokott környezetéből, esetleg kánikulában utaztatni, a legkevésbé borul fel a napirendje.

Fárasztó ez a nyaralás

Hátránya egyértelmű: amennyiben nem túl hozzáértő a nyusziszitter, aggódhatunk a nyaralás alatt, hogy minden rendben van-e.

A másik megoldás, hogy valahova elvisszük, legyen az ismerős, családtag aki vállalja az elhelyezését, vagy panzió.

Az ismerősnél, családtagnál elhelyezés ugyanazokkal a problémákkal járhat, mintha otthon vigyáz rá valaki, nehezítve azzal, hogy még új helyre is kerül. Ha megoldható, legalább a saját felszerelt ketrecével költözzön át!

Panziók esetében jól nézzük meg, hova kerül, ha lehet gyűjtsünk be referenciát. Sajna a nyúl nem kutya, aki új helyen ha szakszerűen foglalkoznak vele, hamar  otthon érzi magát. A nyulak természetükből adódóan nem nagyon szeretnek új környezetbe kerülni, és kell nekik egy kis idő az átállásra. Jobb helyeken épp emiatt van lehetőség a saját ketrecben való elhelyezésre, de persze mindig a panziós adja meg a lehetőséget (van, ahol a fertőzésveszély miatt ezt a megoldást nem engedik).

Ennek az elhelyezésnek kétségtelen előnye, hogy szakszerűen lesz ellátva a nyúl, és ha baj van hamar észreveszik, és általában állatorvosi felügyelet is van. (Természetesen itt most a jó referenciával rendelkező, nyulak terén tapasztalt panziókról beszélek). Hátrány az esetleges nagyobb számú állat miatt a kevesebb napi egyéni figyelem, illetve hogy biztosan nem lehet egész nap szabadon a nyúl az egész épületben. Itt is beszéljük meg, mit, mikor eszik, és ragaszkodhatunk a saját táp etetéséhez (ha ugyanazzal etetnek, mint mi, akkor is vigyünk egy átállásnyi mennyiséget a miénkből).

És végül: választhatjuk azt, hogy visszük magunkkal a nyuszit. Ez teljesen jó megoldás, ha saját nyaralóba megyünk, vagy csak a család van az adott helyen. Itt az utazás a probléma, amit a legkevesebb stresszel meg kell oldani, és persze a saját ketrecet vinni kell. (Gyakori hétvégézőknek jó megoldás a második keti: legyen a nyúlnak egy belakott saját második otthona a nyaralóban, akkor nem kell mindig cipelni a böhöm ketrecet, elég csak a szállítóboxban utaztatni).

Hm… Minden be van csomagolva?

Bármelyik módszer nyer, igyekezzünk megkönnyíteni a nyuszinak az új szituáció megélését, tudván, hogy ők az állandóságot kedvelik jobban (kivéve persze pár vagány egyedet, akik bírják a nyüzsgést 🙂 ). Így a nyár is öröm lesz minden családtagnak.

A fiamnak mondom, hogy a lányom is értse

Jó kis mondás. Találtam – már régebben – egy szösszenetet, ahol kanári tenyésztés kapcsán értekezik az író kutyatenyésztésről. Idéz egy könyvből, (elég régi, 1985-ös a könyv) amelynek szerzője kanáritenyésztésről ír, viszont őt nem is elsősorban innen, hanem mint kutyatenyésztés és egyéb szakterületek szaktekintélyeként ismertünk. Nevezzük nevén, ő Dr. Sárkány Pál.

Szóval az áthallás egyértelmű, és azóta sem változtak a leírtak. Sajnos. Ha a kanári illetve madár szavakat nyúl vagy adott nyúlfajta szavakkal helyettesítjük, képet kapunk a hazai nyúltenyésztési állapotokról. Tényleg igaz a másik mondás, (mondások posztja ez 🙂 ), miszerint nincs új a nap alatt.

Na és akkor az ominózus részlet:

„ A hazai tenyésztési színvonal nagyot esett!

Az okok között első helyen áll a szakmai ismereteket terjesztő magyarnyelvű irodalom hiánya, melyek következtében a nyelvismerettel alig vagy egyáltalán nem bíró tenyésztők és kanári kedvelők, nehezen igazodnak el a különböző típusok között.

Így az esetlegesen Magyarországra kerülő jó típus jegyekkel rendelkező madár utódai is fokozatosan felveszik a jellegzetesen, jellegtelen hazai formát. Ezek a kanári madarak nem korcsok! Arról van szó csupán, hogy a kifogástalan típusú importált példányok, a beltenyésztés hátrányos következményeit elkerülendő- rövid időn belül a hazai alapanyaggal kerülnek párosításra, mivel, a tenyésztők nem tudnak folyamatosan gondoskodni vérfrissítést szolgáló madárbehozatalról. Ezért az első generációban meglévő típusjegyek fokozatosan eltűnnek, mert az utódok egyre nagyobb arányban hordozzák magukban a hazai alapanyag genetikus örökségét, mely végül is uralkodóvá válik.

Nem ösztönzi a tenyésztőket a közönség igénye sem, mert miután nem ismerik, nem is igénylik a meghatározott fajtajellegű madarakat.”

Nos, a nyúlfajták is sok esetben így járnak. És hiába az időnkénti import (ami ráadásul törpéknél nem mindegy milyen helyről van, kevés az, hogy “kintről”), az nem okvetlenül segít. Szigorú és tervezett szelekció nélkül nem megy. Egy tenyésztőnek legyen tenyészcélja! Már mielőtt belecsap egy fajta tenyésztésébe. Ehhez legyen meg a kellő háttérismerete, tájékozódjon, legyen naprakész. És ez még mindig kevés, mert a napi tapasztalat alapján tudnia kell váltani, ha valami mégsem úgy megy, ahogy tervezte. Ha ezek hiányoznak, legyen bármilyen jó az alapanyag, nemsokára a részletben leírtakat fogja tapasztalni: a fajta felveszi a jellegtelen, típustalan formát, ami már csak jóindulattal jelölhető az adott fajta nevével. Hacsak lehet, kerüljük el ezt, ne váljunk egyszerű szaporítóvá, akinek az a fontos, hogy minél több kisnyulat “termeljen” adott időszak alatt, mindegy hogy néz az ki. Lesz enélkül is, a legjobb almokban is kevésbé jól sikerült egyed…

Upsz… Kicsit félresikerült. 😀

Frontok…

Nem, nem háborúzni akarok, az időjárásról ejtsünk pár szót. Amire a nyulak meglepő módon érzékenyek. Ez sokszor éri újdonságként azt, aki nem tartott nyulat még, mert hogy lehet, hogy egy állat frontérzékeny??? Az nem csak emberi “kiváltság”? Hát nem. Valószínűleg minden élőlény reagál a légnyomás változásokra, frontokra, csak épp nem tudjuk megkérdezni tőlük. Viszont a nyulaknál elég egyértelmű jelei vannak, ha nem érzi magát jól “fáj a feje”, vagy épp nincs étvágya az időjárás miatt.

Ami a gazdinak feltűnik: nem “olyan” a nyúl, mint szokott lenni, nyugodtabb, visszahúzódóbb, nem ugrál annyit, az étvágya is lehet csökken. Ha több napig tart az állapot, a bogyóméret is csökken (mivel nem eszik rendesen). Ha ilyesmit észlelünk, nem árt a dokit felkeresni, hogy kizárjuk az egyéb megbetegedés lehetőségét. Viszont amikor ő sem talál semmit, “csak kedvetlen” a nyúl, akkor nyugodtan gondolhatunk arra, hogy épp front van. És általában igazunk is van.

Mit tehetünk? Sajnos nem sokat, nyúl fejfájás-csillapító nincs. Tartsuk szemmel, kaphat bélflórkarbantartó probiotikumos kezelést, illetve kedvezhetünk neki a kedvenc eledelével, zöldekkel, hogy ne hagyja abba az evést. Általában egy-két nap, és elmúlik. Ha pedig mégsem, vagy súlyosbodik a helyzet, esetleg a leállásig romlik, akkor irány a doki, aki szakszerűen tudja kezelni.

Some people just trackball feels good
A sok front kikészít…

Etetés – zöldeleségek

Nem gondolnánk, de a törpenyulak táplálásában sarkalatos pont a zöldek etetése. Mit értünk “zöldek” alatt? A friss, lédús fűféléktől a zöldségespultban megtalálható dolgokon át a gyümölcsökig mindent. És hogy miért fontos kérdés ez a törpék tartásában? Mivel érzékenyek lehetnek a zöldekre. A természetben mivel nincs más, egyből az ott található eledeleket kezdik enni a kicsik, amikor már nem csak tejjel táplálkoznak. Így ehhez alkalmazkodik a bélflórájuk is és nem lesz később sem bajuk a zöldektől. Tegyük viszont hozzá, hogy az ő esetükben nem marad hátra egy síró család, ha mégis valami olyat esznek, amit nem tolerál a szervezetük.

A tenyésztett nyulak esetében kicsit más a helyzet. A tenyésztő igyekszik minél jobban kiszolgálni a kicsik és az anya igényeit, nehogy elveszítsen egyet is. Így az etetést is a legjobb tudása szerint csinálja, ami viszont nem okvetlenül a legtermészetesebb. Viszont tapasztalati úton alakult ki. Ha sok a rossz tapasztalat elválasztás körül a zöldekkel, akkor persze, hogy kimarad, vagy csak csekély mennyiségű lesz ezek aránya. A kisnyúl bélflórája pedig nem az ilyen táplálékokhoz alkalmazkodik.

És ennek a gazdi szempontjából mi a lényege? Egyrészt nagyon fontos, hogy elvitel után továbbra is úgy etesse a nyuszit, ahogy azt a tenyésztő tette, ha másra szeretne áttérni, azt fokozatosan tegye, és a zöldeket is úgy adja, ahogy azt a tenyésztő tanácsolta. Ha a kicsi nem kapott eddig ilyesmit, akkor fokozatosan, lassan lehet bevezetni, lehetőleg olyan időpontban, amikor semmi más stressz nem éri (szállítás, oltás…), ha pedig addig is kapott valamit, akkor igyekezzünk azt és olyan mennyiségben adni, amit kapott, az adagot pedig csak fokozatosan emeljük, ha egyáltalán szükséges.

Nagyon figyeljünk oda, hogy honnan szerezzük be a zöldeleséget! A legtöbb áruházi termék nem a legtisztább, értem itt most a szermaradékokat, és nem is a legfrissebb. De a saját szedés is rejt veszélyt: út mellől, nyulak által látogatott helyekről, mezőgazdasági terület mellől bizony veszélyes lehet szedni.

Mi lehet a jó megoldás? Egyrészt olyan helyről beszerezni bármit, ahol tökéletesen megbízunk a termelőben. Másrészt marad a “magad uram ha szolgád nincs” út: termesszünk otthon zöldeket a nyúlnak! Egy balkonládában simán tartható metélő petrezselyem, vagy metélő zeller, kapor, bazsalikom, oregánó… A legtöbb egész sokáig kitart még télen is.

És mi a helyzet, ha teljesen elfogyott a készlet a tél közepén? Az sem baj, ha leállunk a zöld adásával (majd ha lesz újra, megint hozzá lehet szoktatni), de az is megoldás, ha a nyár folyamán minél többfélét szárítunk, és ezt adjuk pótlásként.

Az sem okoz gondot egy amúgy kiegyensúlyozottan etetett nyúlnak, ha soha nem kap zöldeket, csak ezek szárítmányát (van amelyiket sehogy nem sikerül hozzászoktatni), kis kreativitással kiválthatjuk az élményt (mondjuk friss zeller helyett aszaljunk pár szeletet neki).

Nyúlfajták csoportosítása

Biztosan nem mondok sok újat régebben nyulakkal foglalkozó tenyésztőknek, de a nyúl fajták az idők során szépen felduzzadtak, és még ma is nő a számuk. Minden időszakban voltak-vannak népszerű fajták, és néhány el is tűnik az idők során. Sokszor sikerül újra-felfedezni néhányat, és vannak a töretlen népszerűségnek örvendők.

Ugyan a fajták elkülöníthetők, de a rendszerezéshez kellett valami ami alapján csoportokba rendezhetők. Így a kiállításon is egyszerűbb bírálni őket, meg a nézőknek is jobban követhető a rengeteg állat, ha valamilyen sorrendben vannak felvonultatva.

Mi alapján lehet csoportosítani? Többféle nézőpont létezik, mindenki használja, ami neki a legátláthatóbb.

Testnagyság: egyszerű besorolás óriástól a törpékig

Szőrminőség: normál, rövid, hosszúszőrű a nyúl? Így is be lehet sorolni.

Hasznosítási irány: hústermelő, prémje, vagy gyapja miatt tartják, vagy csak sport célra az adott fajtát? (A sport cél senkit ne tévesszen meg, ez a kifejezés a hobbiból tenyészett fajtákra értendő. Hogy hogy jött ide a, “sport”, na azt nem tudom).

A nemzetközileg elfogadott besorolás általában a testnagyság szerinti. Így vannak:

óriás vagy nagytestű,

középnagy testű,

kistestű, illetve

törpe fajták.

De a besorolás lehet teljesen eltérő is, mint pl. az angoloknál, ahol mondjuk egy csoport a lógófülű fajtáké, a másikban a normál szőrűek vannak, külön csoport a rexeké, az összes többi fajta pedig a vegyes csoportnak mondható “fancy” (kedvtelésből tartott) kategóriába került. (Valahogy az angolok szeretik ezeket a fura besorolásokat, a kutyafajtákat is érdekes csoportokban bírálják.)

A lényeg, hogy ha meglátogatunk egy kiállítást, megtaláljuk a minket érdeklő fajtákat, függetlenül attól, hogy úgyis bejárjuk az egészet.

óriás kosorrú

oroszlánfejű törpe

nyúlbírálat (EU kiállítás 2009)

 

Rossz nyuszi!

Azt mondják, nincs rossz gyerek, csak élénk. Na, a nyúlnál is így van. A nyulak habitusa egyedi, ha kifogunk egy olyan igazi kíváncsi, kezdeményező típust, akkor ami kezdetben mókás “nézd, alig engedtük ki a hordozóból, máris milyen bátor!”, az később okozhat nehézséget. A tartási tanácsok közt szerepel a nyúlbiztos lakás, valóban nagyon ajánlott úgy alakítani, hogy amihez nem akarjuk hogy hozzáférjen, oda ne tudjon bemenni.

Főként a rágás és a kaparás, amivel egy élénk nyúl kárt tud okozni. Tudni kell, hogy a műanyag-borítású vezeték valamiért vonzza őket. Egyszerűen, ha ilyet látnak, meg kell kóstolniuk. Akkor is ha áram alatt van. Ez jobb esetben zárlatot okoz (nyúlszempontból jobb eset, ha leég a ház, az nem annyira jó…), rosszabb esetben a delikvens áramütést szenvedhet. Bár a szájuk elég jól szigetelt, mivel szőrös, de láttam már áramütés okozta fogégést. Még jó, hogy folyton nő, így aztán nem marad nyoma.

Á, mennyi finomság!

Másik eset a rácsrágás. Ez unalomból adódik, szóval itt a foglalkozás sokat segít a gondon. Illetve ha olyan a rács, amibe lehetőség szerint nem tud belefogni. Ami miatt figyelni kell, hogy ne rágja, túl azon, hogy zajos, hogy a foga beleakadhat, letörhet, rosszabb esetben a fogágy is sérülhet, ami később rossz fogállás kialakulásához vezet.

A kaparás ösztön, egyszerűen, mint az ős neve is mutatja, a nyúl “üregi”, vagyis ásnia kell. Kész, muszáj. Ezt jobb esetben az alomtálban éli ki, de a szőnyeg is kedvelt pont. Mondjuk szerencsés az a nyuszi, akinek van szabadtéri kifutója, és ott hódolhat a kedvtelésének. Ha örömet akarunk szerezni neki, egy erkélyen is meg tudjuk oldani, hogy legyen egy “homokozója”.

Szóval, ás, rág, ja és ugrik! Meglepő. 🙂 És milyen magasra! A törpék is, kaptam már képet magas könyvespolcon trónoló nyúlról (a könyvek állapotára inkább nem gondolok). Így a lakás érzékeny pontjait ezek figyelembevételével kell elérhetetlenné tenni.

Neveléssel is próbálkozhatunk, de mivel ezek ösztönös viselkedési elemek, ne fűzzünk nagy reményt a dologhoz. Inkább próbáljuk a sétakor lefárasztani (és ne csak fizikailag, hanem agyilag is), akkor a helyén remélhetőleg nyugton lesz a következő sétáig.

Egyszerű dolgokkal is jól el tudjuk szórakoztatni: legyen az egy papírzacskó, vagy szénaguriga, de választhatunk bonyolultabb, intelligencia fejlesztő játékokat is. Valamint lehet a nyúlnak egy csomó mindent tanítani, ami mindkét fél számára jó mulatság. Ugyanis a nyulak okosak, aki mást mond, nem tartott még, vagy nem kedvencként. És persze csinálhatunk egész játszóteret neki.

A mindennapi lemozgatás hatékony, és persze jó móka a gazdinak is. És ha még így is zajong, matat, akarnok, akkor vigasztaljon a tudat bennünket, hogy mire öreg lesz, lehiggad. 😀 Egy tíz éves nyúl már garantáltan nem megy az idegeinkre.

Eeyore butt is not only beautiful, but also agility! :)
Nyúlagility

Ja, és persze mivel mi akartuk őt, így az hogy “rossz” semmiképp nem indok arra, hogy lecseréljük! A beszerzése előtt tessék átgondolni! Készüljünk a legrosszabbra, így csak pozitív meglepetések érhetnek.

 

Fóka, coboly, vidra, nyest – még mindig nyulakról van szó

Nem gondoltam, hogy a kis nyest vidrám lesz a legérdekesebb poszt az olvasóknak – akik leginkább tenyésztők, a szó minden pozitív értelmében. De mégis ennek kapcsán alakult ki egy beszélgetésfolyam. Ennek kapcsán viszont úgy érzem, érdemes foglalkozni a színekkel, és nem csak a “hogy öröklődik” kérdés kapcsán. Az elnevezések háza táján sincs rend itthon (miért pont ebben lenne?)

Na szóval egy kis előzmény: a nyúltenyésztés Magyarországon nagyon régi hobbi, itt most azokra gondolok, akik nem elsősorban húsuk miatt tenyésztik, hanem mert szeretnek egy vagy több fajtát, így annak nemesítésén munkálkodnak. A nyúl ebből a szempontból kicsit kettős(hasznú állat): egyrészt gazdasági haszonállat, másrészt viszont az idők folyamán sok, nem “hasznos” fajta alakult ki. Ez utóbbiak tenyésztése pont úgy folyik, mint a többi kedvencé (kutya, macska, tengerimalac): a küllemi jegyek alapján, ami elkülöníti a többi fajtától az én fajtámat. És ide akartam kilyukadni: küllemi jegyek. Ezeknek elég nehéz megfelelni, ha valaki győztes nyulat szeretne, így általában pár könnyű színben kezdtek az alakításhoz. Pont elég a nyavalyás fülhosszra meg fejszélességre figyelni, nem kell, hogy bezavarjon, ha rossz helyen van a folt a nyúlon… Szóval hiába a gazdag színpaletta, csak pár szín volt elismert és jól ismert. Aki újat akart, az nekiállt az új színre gyúrni, majd új fajtát ismertetett el (persze ez csak nagyjábóli leírása a folyamatnak, de körülbelül így megy). Jó példa a bécsi fehér, bécsi kék, bécsi fekete … fajták. Azonos küllem, és egy-egy szín, ami egy-egy fajta is egyben. Itthon általában inkább a külföldi fajták behozatala volt az általános, nemigen alakítottak új fajtákat, így nagyon eljárás sem alakult erre, hogy is lehetne, kéne elfogadni, elfogadtatni.

És persze, hogy fokozódjon a zavar, van hogy egy színt sem ugyanúgy neveznek, hanem adott fajta esetében más-más névvel. Példaként a türingiai-madagaszkár (ami sötétítő gének miatt erősebben “füstös”) párt tudnám hozni.

türingiai

Aztán megérkeztek a törpe fajták, az ő kedvelőikkel, akiknek homlokegyenest más az elképzelésük, mint a kissé merev (bocsi) nagyobb testű fajta tenyésztőknek. A törpék aztán végképp “nem jók semmire” – mármint gazdasági értelemben, bár pár régebbi könyv megpróbálta beleszuszakolni őket is valami “hasznosba”: jól lehet rajtuk-velük gyakorolni a tenyésztési alapismereteket. De a törpék népszerűségét nem lehetett megállítani, “csak úgy” szerették őket a tenyésztőik, és tartóik. Egy nagyobbtestű nyuszit is lehet lakásban vagy kertben kedvencnek tartani, de valahogy a városi gazdik a kicsiket akarják.

Ennek eredménye a törpe fajták gyors terjedése lett. Ahol van kereslet, a kínálat is nőni fog – egyszerű képlet. A tenyésztés szempontjából ez nem mindig szerencsés, sok szaporító is rácsap általában a lehetőségre (a tenyésztő-szaporító közti különbség egy teljes poszt témája lenne, arra majd külön is rátérek). Viszont a színek örültek. Ugyanis a hobbigazdi nem az alapján dönt, hogy mennyire standardhű a nyúl, hanem általában a “jajdecuki” faktor győz. Így aztán a mindenféle színek és rajzolatok árasztották el a nyulas társadalmat.

És itt kanyarodnék vissza az elejéhez: sok új(abb) színre nem volt (nincs) elfogadott, mindenki által ismert elnevezés. Amikor nyulazni kezdtem, egyből szembesültem is ezzel: hónapokat nyomoztam egy osztrák import nyuszi színe után, merthogy itthon a felkent bíró csak annyit mondott, “ez egy cser, csak nem elég vörös a rajzolata”. Ja, akkoriban nem úgy volt, hogy felugrok a netre, és megnézem, alig-alig voltak még külföldi nyulas honlapok is (itthon meg szerénységemé volt az első 🙂 Aki meg most a koromon kezd filózni, az gyorsan lapozzon tovább! 😀 ). Aztán kiderült, dehogy cser ez, habár rokon színek, de van ilyen szín, és külön is bírálják! Angol oldalon találtam meg a választ, angol elnevezéssel. Ez volt a black otter. Tükörfordítással: fekete vidra. Így aztán persze ezt kezdtük használni a színre a tenyésztőtársakkal. Megragadt. Ma már tudom, minden tenyésztőgeneráció azt gondolja, ő fedezi fel a spanyol viaszt. Na igaz, a szakirányú írások, könyvek hiánya is gát volt, viszont évekkel később ráakadtam egy könyvtárban ez “ezeréves” nyúltenyésztős könyvre, az egyik legnagyobb hazai szakember tollából, ahol szembesültem a ténnyel: ő is hallott már a színről akkoriban, és a sokkal frappánsabb fekete-rőt nevezetet adta neki. Mennyivel jobban kifejezi, hogy ez a nyúl a rajzolataiban sárgás, vöröses, de nem tűzvörös, mint a csernél!

cser

vidra

És végül a nyest-vidrám, és annak elnevezése: amikor még nagyon aktívan nyulaztam, kluboztam, összeültünk, hogy akkor próbáljunk már valami magyar nevezéktant megalkotni, hogy ne csak “színkódul” tudjuk leírni, milyen színű nyúl is született nálam (azért elég nehézkes még egy tenyésztőnek is így, hogy “tudod, a kis aaBbcchlcDdee-m ma szépen mutatta magát fotózáskor”). Nem volt rövid projekt, érveltünk, ellenérveltünk, de végül az alapszínekre született egy táblázat. Az abban leírt nevek az angol (nemzetközi) nevezéktanra épültek, de próbáltuk magyarra szabni. Idemásolom az ominózus sort a nyest-vidrával:

 

Szóval miért lett nyest vidra? Az at a vidra rajzolat, a acchl-E- meg a nyest. Így. Lehet szerencsésebb lett volna nyest ezüstnek nevezni, ha már maradunk a sornál. Akkor mi így döntöttünk. Nem állt elő senki jobb elnevezéssel, ötlettel. Illetve még egy: a himalája esetében visszavált otter-re az angol is, érzékeltetve ezzel, hogy ezek a színek a rajzolat miatt egy család. Végül is lehetett volna coboly nyest is, állat, állat. 😀

himalája (vagy ha úgy jobban tetszik, orosz 🙂 )

És hogy miért nyest? Merthogy az nem is hasonló színű. De, de csak a megfelelő fajt kell nézni.

A másik ominózus elnevezés is ebben a sorban található, ami hozzászólás folyamot indikált: a fekete ezüst. Merthogy ezüst szín van külön is. Ami igaz, de ott nem illetik szín-jelzőkkel, mint fekete, havanna, kék…

Ami még bezavar és az egészet még káoszosabbá teszi: a német elnevezések. Náluk minden külön fut, még a genetikai kódokra is saját nevezéktant csináltak, nehogymá’ a nemzetközi trendek bezavarjanak. Európán kívül mondjuk ez senkit nem érdekel, de minket ugye erősen érint. Én pl. anno a német nevezéktant tanultam, mivel azt vette át a magyar szakirodalom. Szenvedtem is, mire az angolra átálltam. De mivel a kontinensen a németek a vezető nyúltenyésztő “nagyhatalom” el- és kikerülhetetlenek, sok nyúl érkezik tőlük. Így aztán az általuk használt weisgrannen név is megérkezett (ami alapból szintén egy fajtanév – is). Ami a fekete-ezüst német verziója. És szintén kapott egy tükörfordítást itthon: fehér szálkás. Nekem ez kevésbé informatív, mint a fekete-ezüst, de persze beszivárgott a törpékhez is. Így most ki hogy hívja a black silver martent…

(De azért mutassunk rá, hogy németek pont olyan következetlenek, mint mások, itt a schwarzgrannen elnevezésük. Itt azt várnám hogy egy világos alapszínű nyúlnak sötét rajzolata legyen, és némi sötét szálkaszőrcsík az oldalán. De még csak véletlenül sem a weisgrannen “ellentettje”, hanem a szallander (angolul sallander) német neve. Ja, hogy újabb olyan név, aminek nincs magyar megfelelője. Na igen… 😀 De akkor ha az analógiánál maradunk, a türingiai miért nem rotgrannen? Vörös alapszín, és van ugye sötét sáv az oldalán…).

Következtetés? Még mindig az a legbiztosabb, ha a génkódot is odaírjuk egy nyúl mellé (lehetőleg a nemzetközi meg a német verzióban is 😀 ) ha azt akarjuk, hogy mindenki ugyanarra a színre gondoljon.

 

Régi – új szín nálam

Néha még engem is érnek meglepetések az almoknál a recesszív gének tekintetében (legutóbb amikor már nem fiatal, több almot felnevelő anyámról kiderült, hogy szaténhordozó. Oké, benne volt a pakliban, de soha nem produkált szatén kölyköt – mostanáig. 🙂 ).

A nem várt szatén kölyök

Szóval nálam az ún. “teljes színek” az elsődlegesek, nem akartam soha mélyebben belefolyni a nyest, sziámi, albínó színek tenyésztésbe, egyszerűen azért, mert a világ helye nem lenne elég, ha minden színcsoportot jó minőségben akarna valaki tenyészteni.

Így szándékosan sosem törekedtem ezen színek tenyészetbe kerülésére, de ugye én is “kívülről” kell, hogy beszerezzem az idegen vérvonalakat, így óhatatlanul (meg persze a fránya rejtett gének miatt) kerül a tenyészetbe ebből a színcsoportból is. Az egyik ilyen, jó rég nem látott szín a nyest-vidra. Ez ugye egy nyest, amelyik nem aa, hanem ata az aguti génhelyen, így vidra jegyei vannak. Szép szín, habár szinte sehol sem elfogadott, de többfelé lehet indulni vele.

Szóval újra feltűnt, és mivel ez egy erősen változó szín, kb. harmadszorra sikerült eltalálnom, milyen színű is lesz a kölyök, ahogy nőtt. Születéskor vadasnak néztem, majd volt fekete-ezüst (fehér szálkás, ha valaki így jobban érti), aztán havanna-vidra, aztán gyanús lett, hogy nyest vidra lesz.

A tanulság? Egyrészt ne akarjunk egyből a születéskor szín-meghatározni, másrészt hogy mindig érhetik az embert színgén-meglepetések a tenyésztés során.

Segítség vedlik!

Na igen. Mivel a nyúl szőrös állat, és egy szőrszál sem tart ki a bőrben örökké, bizony a nyulak is cserélik a bundájukat. Ez jó esetben évente kétszer, tavasztájt és ősszel esik meg, de a lakásban tartott nyuszik akár egész évben tehetik, ezzel is jó karban tartva gazdájukat, aki a takarítást végzi.

A takarítás azonban emberi szemszögből probléma, de van nyúl tekintetben is ami gondot okozhat. Ugyanis a nyúl igyekszik tisztán tartani a bundáját, ebből kifolyólag mosdik, nyalogatja magát – mivel kádja nincs és a zuhanyt sem tudja használni. És közben lenyeli a szőrszálait. Ami – mint minden keratintartalmú anyag – nem emészthető, így ha nagyon sok kerül a nyúl gyomrába, ott összeállhat, így okozva elég nagy gondot.

Mikor gondoljunk ilyen problémára? Vannak általános tünetek, ezek inkább akkor jelentkeznek ha az elzáródás nem teljes mértékű: a nyúl alig eszik, mintha étvágya nem volna, fogy, viszont egyéb betegségre utaló tünete nincs. A gyomorban összeállt képlet teltségérzetet ad, így nem érzi magát éhesnek.

Szőrszálak fűzik össze a nyúlbogyókat: enyhébb esetekben, de ilyenkor mindig gondolnunk kell esetleg bennmaradó nagyobb mennyiségű szőrcsomóra is.

Ha a nyúl láthatóan nem érzi jól magát, gubbaszt, nem eszik, inni viszont iszik, hasa kemény. Ez teljes elzáródás esetében fordul elő, futás az állatorvoshoz! A felhalmozódott kaja plusz szőrlabda akár gyomor vagy bélrepedést is okozhat!

Bármely esetet tapasztaljuk, vigyük kedvencünket állatorvoshoz, aki megerősítheti vagy eloszlathatja gyanúnkat.

És mit tegyünk, hogy lehetőleg elkerüljük az ilyen eseteket? Rendszeresen, hosszú szőrű, vagy szatén nyulakat akár napi szinten fésüljük, keféljük át, vagy szőrkesztyűvel simogassuk. Előzzük meg, hogy  a nyúl a nyalogatás közben sok szőrt nyeljen a rendszeres szőrápolással.

Jó hatású a rostban gazdag élelem is, mivel magával viszi a bekerült szőrszálakat. Itt is képbe kerül a szénaetetés fontossága. Illetve a jó takarmányozás eredménye a gyönyörű szőrzet, ami kevésbé hajlamos hullani.

Szőroldók… Sajnos nem segítenek. Akár nyúl részére, akár más állatfajnak készültek. Ugyanis a szőr oldhatatlan anyagból van! Az ilyen “szőroldók” hatása inkább abban van, hogy zsírtartalmuk révén gyorsítják a bélmozgást, illetve megsíkosítják a szőrlabdát. Hatásuk esetleges.

Mivel a vedlés kikerülhetetlen jelenség, így próbáljuk karban tartani a nyuszit, akkor remélhetőleg soha nem találkozunk a szőrlabda vagy bezoár problémájával.

Hosszú, bolyhos szőrzet – sok ápolást kíván.

Azok a rejtett gének…

Aki tenyészt, az tisztában van vele (jó esetben), hogy a tulajdonságok öröklődése a géneken múlik. Az sem jelenthet újdonságot, hogy a gének, mint egy jó kis szervezet, alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak. A főnök a domináns, az alárendelt a recesszív gén. Na most innen aránylag egyszerű a tényállás (persze erősen leegyszerűsítve): a domináns gén által kódolt tulajdonság jelenik meg a nyúl kinézetében (legyen ez szín, szőrtípus, vagy épp testnagyság, vagy fülhossz). A recesszív pedig nem. Mivel a gének párban járnak (csak két gén lehet egy tulajdonságot befolyásoló génhelyen), így az alábbi esetek fordulhatnak elő az általuk kódolt tulajdonság esetében (a “D” jelen esetben domináns, a “d” pedig recesszívet jelent):

DD – vagyis két domináns van jelen. Eredmény: csak ez a tulajdonság látható, és csak ezt örökíti a nyúl. Nincs más, esetleg bujkáló tulajdonság.

Dd – látszólag a domináns tulajdonság van csak a nyúlban, azonban rejtve ott van a recesszív. Ezek a “meglepetés” faktorok, egyszer csak hopp, előbukkanhatnak.

dd – csak a recesszív gének vannak jelen. Ebben az esetben (és csakis itt!) meg tud jelenni az amúgy “elnyomott” tulajdonság. A tulajdonságra nézve recesszív nyúl soha nem fogja a domináns tulajdonságot hordozni, vagy örökíteni. hogy az megjelenhessen, a partnernek kell hordoznia legalább egy példányban.

Remélem, idáig világos. Nézzünk egy egyszerű példát.

Van két fekete nyulunk, különneműek (ez mindenképp kell az eredményhez 🙂 ). Összehozzuk őket, majd egy hónap múlva meg is van az eredmény: születik 4 kisnyuszink. Ebből három fekete – mint a szüleik – egy azonban kék lett. Nem, a mamanyúl nem lépett félre, viszont kiderült mindkét tenyészállatunkról, hogy kék hordozó. Az ilyen állatokat adott génre nézve heterozigótának nevezzük. A kis kék pedig homozigóta a recesszív génre nézve. Az, hogy másik három testvér vajon homozigóta, vagy heterozigóta, a fekete színre nézve, na az nem deríthető ki, csak majd tesztpárosítás útján (vagy genetikai vizsgálattal, de ettől tekintsünk el, mert “kissé” drága lenne).

– Szóval ez ilyen “egyszerű”! – Alapjában igen, de mégsem. Van ugyanis pár csavar ebben az egészben: vannak ugyanis olyan gének, akik nem érik be a sima egy domináns, egy recesszív felállással: nekik dominancia soruk van, több változat kialakult a génekből, ami befolyásolja a megjelenést. Viszont ez már egy következő poszt témája.

Vegyes színű tesók.

Jön a nyár

A legtöbben örülünk nyárnak. Szabadság, nyári szünet, utazás, móka kacagás. Nyúltartás szempontjából viszont nem okvetlenül csak öröm. ami jó: sokféle a nyúlnak adható zöld (pitypang, útifű…), nő a téli szénának való, a szabadságok miatt többet lehetünk kedvencünkkel.

Viszont a meleg idő nem épp a nyulak kedvence. Mondhatni, ők eléggé utálják. A bundájuk és az egész szervezetük hidegtűrésre lett “kitalálva”, ideálisan 10-15 fokon érzik jól magukat. Nem tudnak izzadni, sőt lihegni sem úgy, mint pl. a kutyák. Vagyis hőségben nekünk kell gondoskodnunk a hűtésről. Ez megoldható hűvös szobában, lakásban. Ha viszont kinti tartású, vagy olyan helyiségben van, aminek a temperálása nem megoldható, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy ne érje a hőség miatt túlmelegedés, netán hőguta. Erre többféle megoldás van, mindenki a neki legjobban tetszőt válassza. Lehet hűteni ventilátorral (NEM irányulhat közvetlenül a nyúlra!), fagyasztott vizet tartalmazó PET palackkal (lehet a keti tetejére sorakoztatni, mert a hideg ugye lefelé száll) hideg csempe berakásával, vagy illetve ezek kombinálásával. A lényeg: próbáljunk élhető hőmérsékletet biztosítani a nap legmelegebb óráiban.

Marha meleg van!

Ha pedig minden óvatosságunk ellenére úgy látjuk, baj van, azonnal vigyük orvoshoz a nyulat! A túlmelegedés nem játék, nagyon könnyen halálos kimenetelűvé válhat!