FOGas kérdések 2.0

Előző posztomban általánosságban írtam a fogazatról, annak esetleges hibájáról és következményeiről. Járjuk ezt most körül kedvenc fajtám, a mini kosorrú szempontjából.

Mini kosorrú kölyök igen jó méretű fejjel.

A minik – nyulak. Ezt nem azért írom, mert olyan nehéz lenne észben tartani, hanem mert biológiailag ugyanúgy “működnek”. Szóval az egyedfejlődés, a szervek kialakulása, majd a nyúl élete során alapvetően nincs eltérés a többi nyúlfajtától, amelyek szintén az üregi nyúl leszármazottai.

Viszont mivel a nyúlfajtáknak pont az a lényegük, hogy ránézésre felismerhetők és egymástól megkülönböztethetők legyenek, így természetesen vannak fajta jellemzők. Most csak azzal foglalkozom, ami a fogazat szempontjából jelentős: a fejformával.

A minik nagyrészt a törpeség gén hatására néznek ki úgy, ahogy ismerjük őket. Erről részletesen itt. A gén egyik hatása, hogy a koponya megrövidül, a fej kerek lesz. Természetesen nem csak így lehet kerek fejet “előállítani”, sok-sok szelekció is idevezet. Illetve a miniknél is fenn kell tartani a kívánatos formát az ésszerű kiválasztás révén.

A nagytestű fajtáknál is szeretik a kerek fejet (felül egy vörös szatén, alatta bécsi fehér).

A koponya rövidülése azonban szerencsére nem jár együtt automatikusan a fogállás megváltozásával is. Vagy mondhatnánk azt, hogy ahol együtt járt, az  a nyúlfajta nem maradt fenn. Így alapvetően a kerek fejű fajták fogazata is normális állású. És nem gyakoribb a fogállás hibája, mint más fajtáknál.

Csak érdekességképp, illetve mivel sokan asszociálhatnak a kutyáknál előforduló rövid, kerek fej – előre harapás együttes előfordulására. Nem véletlen, hogy kutyáknál ki tudott alakulni, fenn is maradt, és sok fajtánál fajtajelleg lett ez a hiba: nem befolyásolja annyira az egyed életképességét, hisz enni azért tud (mondjuk az életminőség szempontjából azért nem vagyok biztos abban, hogy ez kényelmes az adott egyednek. Sőt, maradjunk inkább annyiban, hogy jó, hogy a kutyák nem tudnak panaszkodni).

Nyulaknál is előfordulna ilyen gyakrabban, ha nagyon eltérő méretű, fejszerkezetű egyedeket párosítanának. Szerencsére erre nem vagy csak ritkán kerül sor.

Visszatérve a mini kosorrúakra. Amire mindenképp figyelnünk kell, saját több éves tapasztalatom alapján, az a metszőfogak záródása. A túl szoros metszőfog záródás hajlamosít a később kialakuló ráharapásra, netán a fogzáródás megfordulására. Illetve kölyköknél nem vagy nehezebben tolódik a fogállás a megfelelő helyzetbe. Én szeretem, ha szépen elfér a két metszőfogsor a szájban.

 

A képen nagyon szépen látszik, mire gondolok. A felső és alsó metszőfogak nem érnek össze, az alsókat kifejezetten az árvafogak koptatják.

Tapasztalataim szerint az ilyen fogállás bizonyos vonalakban szépen öröklődik, szóval én igyekszem ezt is szem előtt tartani egy tenyészegyed kiválasztásánál.

A másik pont éppen a fej. Egy szép, nagy, kerek fejben van hely. 🙂 Szóval ezért is fontos, hogy lehetőség szerint mind bakoknál, mind nőstényeknél igyekezzünk a jó fejformát megőrizni. Ez sajnos nem egyszerű, ahogy a szelekció kicsit lazul, azonnal “elmegy” a fejforma. Ami azért gond, mert általában ez nem minden pontra kiterjedő változás, hanem pl. csak a keskeny lesz a fej. Na most keskeny fej egyenlő kevesebb hely a fogaknak… Ugye, nem kell magyaráznom.

Tehát nem csak az optimális fültartás, a szemek közti távolság, meg a pofa szélessége miatt kell törekednünk a jó típusú fejre, hanem van ennek a standard követelménynek ilyen “egészségügyi” aspektusa is.

Kölyök, tetszetősen alakuló fejjel.

FOGós FOGas kérdések 1.

A fogakról van már egy kisebb írásom, az egészség poszton belül, de nem lehet eleget beszélni róla. Először egy kis általános alapozás, majd a mini kosorrúak szempontjából nézve beszéljünk a fogakról.

Sok problémát okozhat nyuszink egyik legfontosabb része, a fogazata. Mivel a nyúl úgy van “összerakva” hogy a fogai állandóan nőjenek, ami számára előny, hisz nem kell a fogak elkopása miatt aggódnia (mint mondjuk az elefántnak), így nyugodtan rághatja a legszívósabb növényeket.

Apropó, ha már RÁGás. A nyúl NEM rágcsáló, habár valóban néha sok mindent megrágcsál. De a fogai szerkezete alapján a nyúlfélékhez, a nyúlalakúak rendjébe tartozik. A családfáról bővebben, tudományosabban akit érdekel: nyúlalakúak. És ha már, akkor az üregi nyúl, aki a mi nyulunk őse. Kéretik nem összekeverni a mezei nyúllal, aki csak távoli rokon!

De térjünk vissza a fogazatra. Ami a miénkhez képest eléggé eltérő, mind számában, mind megjelenésében. A nyulak fogakkal születnek. Szám szerint tizenhattal. Sőt, van foguk amelyik már a méhen belül maradandó fogakká cserélődik, tehát mire megszületik, már nem “tejfog” (a felső két metszőfog ilyen). A többi tejfog, ami viszont hamar leváltódik (születés után 18-30 nap körül), így mire a kisnyúl enni kezd, már kész fogazattal rendelkezik. Ez a fogazat aránylag puha, jól kopik, viszont állandóan nő – akár 0,7 mm is lehet hetente a növekedés üteme! (a gyökerei is, nemcsak a fog kilátszó része). Normális esetben ezek a fogak egymással illetve az étellel érintkezve kopnak. Az egymáshoz viszonyított helyzetük adott, úgy van “kitalálva”, hogy rendben tartsa a fogak méretét. Az sem véletlen, hogy a kisnyulaknál a metszőfogak még ráharapnak (vagyis a felsők pont illeszkednek az alsókra), mert amíg nem esznek, csak szopnak, ez biztosítja kopást. Aztán ahogy nő a kölyök, úgy rendeződik a végleges állásba az egész fogazat. A metszők egymás mögé, a felső két nagyobb elől, az alsó kettő mögötte, amit a felső két kis árvafog rátart.

Ha minden rendben, ez a gépezet önfenntartó, pont annyit kopik, mint amennyit nő, és nem kell foglalkozni velük, max. ha a másik funkcióval találkozunk (a harapásra gondolok 🙂 ).

A gond akkor van, ha homokszem kerül a gépezetbe, és a fogállás nem lesz jó. Hogy ez mitől alakulhat ki? Egyrészt abból adódik, hogy a nyulak foga nem ül olyan stabilan az állcsontban, így könnyebben elmozdul fizikai behatásra, vagy sérülés miatt, másrészt náluk nagyon fontos az öröklődése az állkapocs-állcsont párosnak. Ezekben a képletekben ülnek ugye a fogak, így ezek határozzák meg, melyik hol helyezkedik el. Mivel ennek a két koponyacsontnak a mérete egymástól függetlenül öröklődik, így aztán gyakori, hogy egymáshoz képest méreteltérés van. És amíg ez egy embernél maximum esztétikai problémát okoz, a nyulaknál a fogak túlnövését, ami akár halálos kimenetelű is lehet (sőt, maradjunk annyiban, a természetben az), mivel a nyúl nem tud enni, vagy a fog belenő a koponyába…

 

Mit lehet tenni az ilyen probléma kiküszöbölésében tenyésztői szemmel? Általánosan: megfelelő gondossággal kell eljárni a tenyészegyedek kiválasztásánál, és a standardban kerülni kell a szélsőségeket a fejformákban.

Kissé pontosabban: a nyilvánvalóan foghibás egyedek kizárása a tenyésztésből természetes. Régebben megjelent olyan írás, könyv, tanulmány ami a fogazat hibáinak öröklődését próbálta kideríteni. A legtöbbször veleszületett esetekben genetikai problémára utaltak. Volt olyan szemlélet is, hogy amelyik alomban foghibás egyed van, ott a teljes almot, sőt a felmenőket is szelektálni kell, tenyésztésre ne használjuk!

Ez kissé divatjamúlt nézet, bár aki szeretné, tarthatja magát ehhez. De mint fentebb láttuk, a fogazat állása, annak kialakulása egy adott egyednél nagyon sok tényezőtől függ, már akár az anyaméhben is történhet baj.

Az én álláspontom szerint mindent meg kell tenni a probléma feltűnésének mérséklésében, de mivel egyszerű szelekcióval nem szűrhető ki a foghiba, érdemes jól átgondoltan megtenni a lépéseket. Mondjuk én tuti nem “dobok ki az ablakon” egy olyan almot, szülőpárt, ahol egy esetben az egyik utódnál foghiba fordul elő.

Ha adott egyed után rendszeresen születik foghibás kölyök, az más tészta, ott a szülő kiesik a tenyésztésből.

Viszont ha egy pártól születik rendszeresen egy, netán több foghibás utód, ott első lépésben azt nézném meg, hogy más párosítással is előfordul-e a gond. Mivel elképzelhető, hogy csak az adott egyedek koponya-kompatibilitásával van gond. A fentebb említett külön-öröklődés miatt előfordulhat, hogy egyszerűen az állkapocs-állcsont méretek nem stimmelnek.

És hogy mit tehetünk, ha mégis belefutunk? Sajnos, a nyulaknál fogszabályozás nincs, így marad a rendszeres fogrövidítés. Muszáj valahogy karbantartani a folyton növő fogakat, hogy a nyúl normálisan tudjon enni, inni, tisztálkodni.

Mivel a mini kosorrú kerek fejű (ami ugye jelentős eltérés az eredeti, hosszúkás formától), így nagyon oda kell figyelni, hogy lehetőség szerint elkerüljük a fogproblémát. A következő részben ezt járjuk körül, mit tehetünk a “jó ügy” érekében.

 

 

 

 

 

Itt van az ősz…

Folytathatnám versszerűen: itt van újra, szép, mint mindig énnekem… De inkább nézzük nyulas szempontból, hogy ez az évszak mit nyújt, vagy vesz el tőlünk.

Nos egyrészt rengeteg szabadban gyűjthető nyúlnak való van még, amit érdemes szednünk, viszont gondolni kell a télre is, és ha lehet, ne etessünk fel mindent azon frissen, hanem próbáljunk télre eltenni belőle. És hogyan? A legegyszerűbb és legjobb módszer a szárítás. Leveleket, fűféléket, terméseket is tudunk így tartósítani. Természetesen veszíteni fog az értékéből, de még mindig sok hasznos tápanyag lesz benne a nyuszinak. Aszalhatunk is, ez elsősorban termések, gyümölcsfélék legjobb tartósítási módja. Néhány termést pedig a a fagyasztóban is tárolhatunk: mogyoró, dióféléket, egyéb ehető magvakat. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, a fagyasztás nagyon jó tartósítási mód: egyrészt nem avasodnak a magvak, másrészt ha esetleg van bennük “bentlakó”, az elpusztul, és nem fogunk meglepődni, hogy egyszer csak tele a lakás csúszó, vagy repülő lényekkel.

Fűféléket is száríthatunk, de itt érdemes a különlegesebb, boltban nem beszerezhetőkre összpontosítani, hisz a szárított ű, mint széna amúgy is nyulunk mindennapi eledele. Szóval érdemes útifüvet, gyermekláncfüvet (pitypanglevél), gyógyfüveket (kamilla, menta) egyéb efféle füveket szárítani, majd szellős helyen tárolni.

Fűszernövényeket is gyűjthetünk szárítva: bazsalikom, kapor, petrezselyem, zellerlevél szerepelhet a menüben.

Ami pozitívum, mármint nyúlszemmel, hogy vége a hőségnek, így számukra kellemes hőmérséklet lesz. Hát persze, akinek olyan remek bundája van, nem fázik. 🙂 És ezzel ad is munkát: általában ilyenkor kerül sor a bundaváltásra, így a vedlés beindul. Elő a kefével, fésülőkesztyűkkel, és használjuk rendszeresen!

Szóval kirándulócipőket elő, irány a természet, és gyűjtögessünk csemegéket a nyuszinak télre! Szórakozásnak sem utolsó, és a nyuszi is hálás lesz érte.

 

Itt az ősz. Gyűjtögess!

Lassan vége a nyárnak. Mivel általában mindenki az iskolakezdéssel, vagy a nyaralás utáni visszarázódással van elfoglalva, talán kevésbé jut eszükbe a nyúlra is gondolni. Mármint a napi teendőkön túl. Pedig nem árt, ha eszünkbe jut, hogy mi lesz télen, amikor nem lehet kiugrani a kertbe vagy erkélyre egy kis zöldért, mert nem lesz. Érdemes ilyenkor kicsit előre gondolkodni és pár nyalánkságot begyűjteni, majd szárítva eltenni télire. Habár nem lesz ugyanaz, de azért nem szokták visszautasítani a szőrös minőségellenőrök így sem a szárított pitypangot, útifüvet, petrezselymet…

Ha jobban ismerjük a növényeket, mehetünk a szabadba gyűjtögetni, magvakat, terméseket is. Jó hétvégi program. 

Szóval kapjon mindenki kosarat, zsákot, zacskót és gyűjtögetésre fel!

Útifű, szederlevél, pitypang, lóhere – mind jó nasi télire.

 

Nyúlfürdetés?! Szabad vagy tilos?

Rögtön az elején, röviden: nem szabad!

A közösségi médiában merült fel egy állatfelszerelés forgalmazó áruház posztjának kapcsán, és váltott ki nagy indulatokat a nyúlfürdetés kérdése. Persze, a forgalmazónak olyan cikket kell írnia, ami elősegíti a terméke eladását, de valóban, azért utánanézhetne alaposan, mielőtt bármit publikál. Ez esetben egy már-már állatkínzás határát súroló “ari-fürdik-a-nyuszi”-s képpel alátámasztva próbálták meg propagálni a nyúlfürdetést.

Maga a cikk elolvasva egy tapasztalt nyúltartónak nem is volt annyira szörnyű, vállat vonsz, és továbblépsz, nem akarsz nyulat fürdetni továbbra sem, pont. Viszont egy kezdőt bizony megzavarhat: innen ezt hallja, onnan azt, na de a nagy áruház oldalán azt írják lehet… Nem jó üzenet.

És amin én jobban fennakadtam: a kép. Ez a kép egyszer már bejárta a netet, akkor is háborgást váltott ki: samponos vízben, nyuszi hanyatt egy kézben, látszólag nyugodtan fekszik egy kis kádszerűségben. Na NEEEE!!!!!!! Ezt nem kéne erőltetni, hogy más is kipróbálja.

Szóval félresiklott a szándék. Lássuk viszont pár mondatban, most már hosszabban, miért ne fürdessük a nyulakat, és mi az az eset (az én pályafutásom során egyszer(!) fordult elő), amikor lehet, sőt kell fürdetni.

És mielőtt jönne az örök kötözködő: a természetben is van, hogy megázik, és láttunk már nyulat úszni: igen, van ilyen. Az eső más víz mint ami a csapból jön, valamint a bunda úgy van kitalálva, hogy nem ázik át teljesen. A nyulak nem önszántukból választják a vizet, és amennyiben bajuk lesz, nem tudjuk meg. A természet mindig rejt veszélyeket. Saját állatunknál igyekszünk elkerülni a felesleges bajokat.

Tehát: a nyúl szőrzete nagyon sűrű, így ha vizes lesz nehezen szárad. Ez indukálja, hogy a bőrnél, ami amúgy is érzékeny felszaporodnak a kórokozók, bacik, gomba… A szárítás sem megoldás, egy fürdésnél, különösen ha valamilyen sampont használunk, pont kioldódnak a védőanyagok, és a szárítás nem tesz jót.

A nyúl ápolja magát, nyalja a szőrét. Bármilyen alaposak próbálunk lenni, maradhat sampon a szőrben, így ezt is lenyalja. Biztosan kell neki egy ilyen szer az amúgy is érzékeny emésztőrendszerébe… Illetve a bőrt irritálhatja az ott maradt cucc, ami gyulladást, korpásodást, szőrhullást okozhat.

A nyuszi is használja a saját szagát kommunikációra (ezt mi nem érezzük). Ha lemossuk, olyan neki, mintha “nemlétezővé” vált volna…

Biztosan lehetne még sorolni az érveket, miért ne, de most nézzük, mikor lehet, és hogyan mosdatni. A szóhasználat nem véletlen: ha szükséges, akkor is inkább csak mossuk le a területet, mint fürdessük.

Ha a nyúl esetleg belelép valamilyen számára toxikus szerbe (festék, kiborult bor…), akkor mivel le akarja nyalni, hogy így tisztítsa magát meg ezektől, le kell mosnunk róla. Ami fontos: csak tiszta vízzel! Utána amennyire lehet, itassuk le a vizet róla.

Másik eset, ha hasmenés vagy vizeletfolyás miatt szennyeződik a szőre. Az eljárás ugyanaz, mint az előbbi esetben.

És akkor lássuk, mikor kell azonnal lemosni a nyuszit. Megtörtént eset, és gondolom, nem egyedi, hozzám viszont szerencsére ez az egy jutott el. A nyúl aktívan “segített” a takarításkor, és sikerült beleugrania a felmosóvödörbe, benne a hipós felmosóvízzel. Na, ez az az eset, amikor rohanhatunk vele a zuhanyhoz, hogy mielőbb lemossuk róla a vegyszert. Természetesen csakis tiszta vízzel, de alaposan! Aztán a szárítkozás alatt lihegjük ki magunkat, és fogadjuk meg, hogy a legközelebbi alkalommal bezárjuk a drágát a takarítás alatt. 🙂

 

Idős nyuszik dicsérete

A nyúltartás egyik fokmérője, ha nem az első számú, a nálunk élő nyuszi kora. Ha jól tartjuk, az átlagéletkor felett is bőven jó kondiban ugrálhat nálunk kedvencünk. A kor-átszámításról írtam már, érdemes egy picit belegondolni. A most nálam lakó nyuszik közül Tiny bakom a legidősebb, 12 éves múlt. Szóval bőven 100 fölött szaladgál, bár már csak átvitt értelemben, mert inkább megfontoltan halad, ha menni kell valahová.

Mire figyeljen az, akinek idős nyuszija van? Jóformán bármire. Az egészségük ebben a korban azért már ingatag, és persze elhasználódott már a csont, izom, ízület… Sok idős nyuszi szenved szemproblémáktól, gyakori a hályog, illetve a könnycsatorna elzáródás (sokszor összekeverik a szemgyulladással, merthogy ennek is a könnyfolyás a tünete). Az emésztésük sem a régi, így fokozottan figyeljünk arra, mit etetünk. És a legjobb szándék ellenére is előfordulhat, hogy  a nyúl fogy. Ez az az eset, amikor lehetséges, sőt néha kell “hizlaló kajákat” adni. Ha van, jó a lucernaszéna, a fűszéna mellett, lehet adni erősebb tápot, esetleg magasabb cukortartalmú gyümölcsöt, zöldséget (alma, sárgarépa…). Persze mindig tartsuk be, hogy ha eddig nem kapott ilyesmit FOKOZATOSAN szoktatni kell ezekhez! És ha bármi rendelleneset tapasztalunk, akkor álljunk le.

Az alvásigényük fokozódik, hagyni kell pihenni őket (ezt leginkább a gyerekeknek kell elmagyarázni, ők nehezebben értik meg, hogy a játszótárs miért “lassult le”.

És legyünk éberek, ha bármi furcsát veszünk észre, irány a doki! Legyen (remélhetőleg már ebben a korban van) egy jó doki, akit vész esetén akár este is lehet zavarni… Ilyen idős állat esetében már pár óra késlekedés is végzetes lehet, ha nem kerül időben kezelésre.

De reméljük a legjobbakat, hogy nyugalomban telnek a napok, és csak élvezzük egymás jól megszokott társaságát.

Nyúl kommunikáció 2

Az ápolás kérésénél hagytuk abba múltkor. Nézzük, hogy  fest, ha szeretné az ápolást?

Általában odamegy a gazdihoz, és megbökdösi a kezét, vagy alátolja a fejét. Idegesebb, félősebb, vagy hiperdomináns nyulak esetében előfordulhat, hogy kis csípéssel, netán harapással ad jelet követelésének. A figyelem felhívása után felveszi a „simogass” pózt: az állát, mellkasát a földre fekteti, a füleit enyhén hátracsapja (ezt nem szabad összekeverni a félelem jelével: ekkor is hátracsapott a fül, de soha nem fekteti le a fejét). Ez az „udvarias forma”. Kissé követelődzőbb, ha amikor nem figyelsz, vagy nem éri el a kezed, akkor megkaparja a lábad, vagy más testrészed. Ez igen váratlanul érhet, de hiába, a simogatás komoly dolog! 🙂

A simogatásra felhívást ne keverjük a dominancia kifejezésével: amikor a nyúl keresztül fekteti fejét az alárendelt nyakán. Ez csak sima dominancia kifejezés: „még én vagyok a főnök”. Ezt a viselkedési formát nagyon jól hasznosíthatjuk: ha valamiért büntetnénk a nyulat, ez a legjobb módszer, a fejét óvatosan nyomjuk le, kis ideig tartsuk úgy majd hagyjuk elmenni. Ha jól csináljuk, ebből érteni fog: hopsz, nem tetszik, amit csináltam. Ettől nem lesz törés a kapcsolatban, és nem borul fel a dominancia sorrend, ami kialakult (magyarán, hogy ő a nagyfőnök, mi meg a „kisfőnökök”), viszont sokat segíthet a már rontott nevelésen.

Itt tenném hozzá: nevelés során soha nem bánthatjuk a nyulat (és más állatot sem)! Egyrészt az agresszió nem nevelési eszköz, másrészt nem is értené, csak félni kezdene tőlünk. A nevelésben használjuk inkább az agyunkat, hogy ha megvan a rossz viselkedés oka, akkor arra találjunk jó megoldást.

A nyalogatás, mint a szeret kifejezése

Több nyúlgazdi meséli rajongva, hogy szeretett kedvence milyen aranyos, nyalja a kezét, sokszor a ruháját, vagy a szoba berendezését. A magyarázat itt is más, mint amire először gondolnánk: ez a viselkedési mód úgymond ajándék a dominánsabb részéről a jó alattvalónak. Bizony, nem a behódolás, vagy az alárendeltség jele! Ha pedig kiterjeszti a ruhánkra, bútorokra, az is csak azt jelzi: szeretett, jó alattvaló vagy, a hozzád tartozó, szagodat viselő holmik is kapnak jutalmat ezért.

Még egyszer a simogatás helye. Fontos, hogy betartsuk, mert itt is lehetünk udvariatlanok (mármint nyúlszemszögből), és a sértődött nyúl nem túl jó egy lakásban!

A homlok, a fej, az orrhát és a fül, fültő a fő helyszín. Az áll alatt ne! Ez tilos terület! A hát kérdéses, a fari rész általában nem szeretem hely, a has pedig szintén tiltott zóna (az, hogy esetleg elviseli ilyen helyen is a simogatást, még nem azt jelenti, hogy szereti is. Bár nincs két egyforma nyúl, és előfordulhat olyan egyed, amelyik még ezt is élvezi).

fültőmasszázs

A fésülés szintén kedvelt lehet: ekkor viszont nyugodtan mehetünk a hát, far irányába: valahogy ezt másképp értékelik, és ilyenkor szabad. Szeretik még a szemsarok tisztítást, annak óvatos masszírozását.

Érdekes, hogy a nyúl „tanít”: a masszázs, simogatás erősségét a fej kézhez nyomásával szabályozza. Valamint az is egyértelmű, ha már nem akarja: egyszerűen felkel és továbbáll.

A gazdi is felajánlhatja a simogatást, ha  a nyúl épp nem jön magától. Ennek módja: tedd a kezed a nyúl elé úgy harminc centire. Majd kapargasd meg a a padlót. Ekkor vagy odafordul, netán odajön, és felveszi a „simogass” pózt, vagy elfordul, ill. nem történik semmi, ha nem akarja épp a dolgot. Ez utóbbit tessék tiszteletben tartani! Az alárendelt csak akkor simogathatja a domináns egyedet, ha az akarja! (ha valaki gyorsan végig fut gondolatban hányszor szegte meg ezt a szabályt, akkor már nem is csodálkozhat, ha valami nem stimmel a ház táján, és baj van a nyúllal).

A felhívással óvatosan: ha rossz passzban (ideges, ijedt, vagy épp agresszív) kapjuk a nyulat, akkor akár harapással, netán lábbal odakapva is reagálhat. A legjobb, ha akkor próbálkozunk, amikor nyugodtan, relaxáltan fekszik és pihen (de nem alszik! Felriasztva nagyon megijedhet). Mindenképp érdemes először felhívni a figyelmét magunkra, és csak utána próbálkozni.

A fent leírtak természetesen az átlagos normális viselkedésrepertoárral rendelkező nyulakra vonatkoznak. Mint minden háziasított állatfajnál, a nyulaknál is lehetséges viselkedésdeformációval sújtott egyed, aki aztán teljesen másként viselkedik és reagál, mint a megszokott. Ők külön bánásmódot igénylenek, és sajnos sok esetben nem lehet beilleszteni őket egy átlagos család életébe. Szerencsére nem túl gyakori az előfordulásuk, így ha valami nem jól működik a nyulunkkal, elsősorban a félrenevelésre gondoljunk.

Nyúl kommunikáció 1

 

A nyúl, a félreértett állatfaj

Sok elterjedt és téves nézet él a nyulakról az emberek körében. Gondoljunk csak a sok közmondásra, szólásra, ami félreértésre adhat okot (a „gyáva, mint a nyúl” az egyik tipikus eset). Igazából az ember soha nem figyelte meg alaposabban a nyulak viselkedését (nem volt rá szüksége), amíg testközelbe nem került velük, magyarán ameddig nem kezdte kedvencként tartani. Itt viszont szükségessé vált, hogy értsük és respektáljuk a nyulak kommunikációját a súrlódásmentes együttélés miatt. Egy frusztrált, félreértett, félrenevelt nyúllal nem lehet harmonikusan együttélni, kifejezi rosszallását, idegességét minden lehetséges módon (harap, rág, kapar, összebogyózza a lakást, vizeletével spriccel…). Így saját érdekünk, hogy értsük mit is szeretne tőlünk.

Gondolkodj, mint egy nyúl!

Ha szeretnénk megérteni, sőt kommunikálni vele, akkor nekünk kell megérteni őt. Ehhez pedig „le kell mennünk” nyúlszintre. Vagyis meg kell ismerni a viselkedése alapjait, és ha megértettük, a tanultakat alkalmazni a tartás során.

Mindenekelőtt a nyúl eredeti közegében kell körülnézni: az üregi nyulak szociális viselkedése sok mindent megmagyaráz. Ezek az állatok csapatosan, kolóniákban élnek, ahol szigorú hierarchia uralkodik. Általában az élet egy központi hely körül forog. Itt vannak az üregek, ahol a nőstények világra hozzák kicsinyeiket. Ezen kívül van egy bővebb territórium, amit a nyulak szaganyagaikkal jelölnek be, így tudatván a többi kolóniával a határokat. A kolónián belül a nőstények a fontosabbak, a hímek a periférián élnek, az utódnemző, őrszem, ill. könnyebben megehető préda szerepét töltik be. (Szegény hímek…) Általában külön rangsor van a hímek és a nőstények közt, ezt kisebb-nagyobb harc árán alakítják ki, majd betartják. Új egyedek érkezése esetén, vagy ha egy egyed kiesik, újra harcokban dől el, kinek hol a helye.

A nyulak kolóniája nem azonos funkciójú a ragadozók (farkas, oroszlán…) falkáival, ahol az érdek közös: a zsákmány biztosabb elejtése. Sokszor olvasom pl. lovak kapcsán, hogy párhuzamot vonnak ragadozók csoportviselkedése és a lovaké közt, majd egy problémára olyan megoldást írnak, ami abszolút nem megfelelő egy lónak, habár egy kutyának igen (és persze fordítva is láttam már).. Pedig nem azonosak, hiába él mindkettő csapatban. A nyulaknál is más a csoportosulás oka: így nagyobb az esély egy egyed túlélésére, ha támadás érné a csoportot. 

A kommunikációs formák

Igazából azt kell megfigyelni, hogy a nyulak hogyan viselkednek egymás közt. Ez a könnyebb dolog, a megértés a nehezebb.

A kommunikáció kissé más hangsúlyt kap, mint a „beszédesebb” fajoknál: a hangjelzések elenyészőek, („fog kocogtatás”, zümmögés, sikítás, morcogás…), a szagjelzések kifejezőbbek, bár ezek java része számunkra érzékelhetetlen, mivel az ember orr eléggé „érzéketlen” már (ez esetben szerencsére).

Marad a nyulak számára is legfontosabb forma: a testbeszéd. Na, ezt kell megértenünk ahhoz, hogy „értsünk nyúlul”.

Meg kell értenünk, hogy mit fejez ki, ahhoz, hogy jól reagálhassunk.

Itt pl. két kölyök. a bal oldali félénk az új szituációban, míg a jobb oldali kíváncsi (a következő pillanatban már nincs is ott, megy körülnézni).

Ez a nyuszi pedig egyértelműen kiviácsi a vele szemben lévőre: kissé előre hegyezett fülek (ez a lógófülűeknél is látszik), nyílt tekintet, és kihúzza magát, nem akar kisebbnek látszani. 

Itt egy kissé félénkebb példány: ő meghúzza magát, hátha így nem veszik észre: fülek hátrahúzva, ő összehúzta magát. Még nem fél, inkább csak próbálja az új szituációt felmérni. Általában ha megnyugszik, és nincs semmi ijesztő, akkor felbátrodva körülnéz kicsivel később.

Ha nyulak testbeszédét nagyjából képesek vagyunk azonosítani, akkor már “csak” jól kell reagálnunk rá. Könnyű feladat. 😀 

Először foglalkozzunk az alap udvariassági szabályokkal. Ez a nyulak életében a legalapvetőbb, felrúgni nem ildomos, és minden jó kapcsolat alapja. Bizony, a nyulak egymással szemben protokollárisan viselkednek, mint egy jól működő uralkodóháznál szokás. És hogyan nyilvánul meg? Az ápolás, simogatás kérése- és adása révén. Igen, nem az a lényeg, ki lép be az ajtón előbb, vagy ki vesz a tányérból. De az, hogy ki ápol kit, mikor és hogyan, na az fontos! (Igen, akinek eszébe jutott a főemlősök kurkászási viselkedése, az jó helyen keresgél, hasonló a viselkedési séma, és a szerepe is).

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: egy nyúl csak úgy fogad el minket, ha úgy érezheti, hogy a fő-fő vezér. De legalábbis felettünk áll. Ezt el kell fogadnunk, vagy ne is kísérletezzünk. Szerencse a „szerencsétlenségben”, hogy csak a simogatási sorrendben van ez így: a nyúl fura módon minden másban elismerhet (és el is kell, hogy ismerjen) minket főnökének, ha meghagyjuk abban a hitében, hogy tulajdonképpen ezt ő akarta így. 🙂

Szóval két nyúl úgy fejezi ki alá- ill. fölérendeltségét, hogy a dominánsabb odamegy az „alattvalóhoz”, és ápoltatni kezdi a nehezen elérhető helyeket a testén. Szerencsére ez nem egy nagy terület: jobbára a homlok, orrhát, szemkörnyék, és fül, nyakszirt területére terjed ki. Ugye, milyen ismerős szitu? És azt hihetnénk, behódol, azért tolja a fejét a kezünk alá, ó jó nyuszi! De nem.

Szóval a domináns odamegy, és a másik álla tolja a fejét. Ekkor az alárendelt elkezdi nyalogatni a fent említett helyeket. Még jó, hogy a nyúl rugalmas: hajlandó elnézni nekünk, hogy csak kézzel csináljuk ezt. Igazából a titok nyitja: simogasd, ha erre kér. Különben…

Különben jön a nyúl bosszúja! A problémás viselkedésű nyulak nagy része a megnemértés miatti frusztrációját fejezi ki agresszív vagy rongáló viselkedésével. Így ha harapós lett, ha szétrágja a ruhát, kaparja a szőnyeget, elsősorban nézzük meg, mi jól csináltunk-e mindent! A simogatáskérés folyamatos visszautasítása súlyos udvariatlanság, valamint erős frusztrációt okoz (mintha a nyulat kiközösítenénk). Azért nem kell pánikba esni, ha épp nincs időnk egyszer-kétszer megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást a kérésről, bár jobban járunk, ha inkább pár gyors simogatással részben letudjuk a “kötelességünket”. Gyakran ne tegyük ezt, mert akkor a nyúl ezt úgy értelmezi, hogy már nem akarunk vele egy falkában élni, illetve (rosszabb esetben!) azt gondolja, hogy a vezérségre törünk. És ilyen esetben meg kell minket regulázni. És biztosan nem szeretnénk egy ilyen nyuszit a lakásban. Nagyon nem. 

Van viszont egy eset, amikor ezzel a viselkedéssel kell élnünk, mármint hogy kifejezzük, hogy mi vagyunk mégiscsak legfelül: ha elrontottuk a nevelést, és mindenben a nyúl lett a főnök, amely esetben már akár agresszív is lehet ahogy velünk viselkedik. Ez esetben bizony az átnevelés egyik eleme, hogy nem fogadjuk a felszólítását a táncra … azaz a simogatásra. Tudom, rosszul hangzik, de ha valaki ismert már családja fejére nőtt nyulat, az tudja, hogy a család csak azért mehet még haza, mert a nyúl mérete miatt nem tudta ezt megakadályozni… Ha lehet, ne jussunk idáig! Sokkal egyszerűbb megelőzni, mint a már problémás viselkedést javítgatni. 

 

Hurrá, nyaralunk!

Megkezdődött a nyári szünet. Ilyenkor mindenki izgatott, a legtöbben készülnek valahova. És felmerül a kérdés: mi legyen a nyúllal (kutyával, macskával, papagájjal…) a nyaralás alatt.

A nyuszi esetében a legjobb megoldás, ha otthon maradhat, és valakit meg tudunk kérni, hogy lássa el. Persze, azért szerencsés, ha az illető látott már állatot, még jobb, ha kedveli a nyulakat, vagy neki is van. Mindenképp írjuk le, mit hogyan adjon neki.A szó elszáll, és jó esetben csak egy elhizlalt kedvencet látunk viszont amikor hazaérünk, de előfordulhat, hogy az állatorvosnál köt ki a nyuszi, mivel mondjuk túl sok zöldet kapott…

Szóval adjunk pontos “használati utasítást”, a kaját porciózzuk ki és reméljük a legjobbakat. Ennek a megoldásnak az előnyei: nem kell a nyulat kirángatni a megszokott környezetéből, esetleg kánikulában utaztatni, a legkevésbé borul fel a napirendje.

Fárasztó ez a nyaralás

Hátránya egyértelmű: amennyiben nem túl hozzáértő a nyusziszitter, aggódhatunk a nyaralás alatt, hogy minden rendben van-e.

A másik megoldás, hogy valahova elvisszük, legyen az ismerős, családtag aki vállalja az elhelyezését, vagy panzió.

Az ismerősnél, családtagnál elhelyezés ugyanazokkal a problémákkal járhat, mintha otthon vigyáz rá valaki, nehezítve azzal, hogy még új helyre is kerül. Ha megoldható, legalább a saját felszerelt ketrecével költözzön át!

Panziók esetében jól nézzük meg, hova kerül, ha lehet gyűjtsünk be referenciát. Sajna a nyúl nem kutya, aki új helyen ha szakszerűen foglalkoznak vele, hamar  otthon érzi magát. A nyulak természetükből adódóan nem nagyon szeretnek új környezetbe kerülni, és kell nekik egy kis idő az átállásra. Jobb helyeken épp emiatt van lehetőség a saját ketrecben való elhelyezésre, de persze mindig a panziós adja meg a lehetőséget (van, ahol a fertőzésveszély miatt ezt a megoldást nem engedik).

Ennek az elhelyezésnek kétségtelen előnye, hogy szakszerűen lesz ellátva a nyúl, és ha baj van hamar észreveszik, és általában állatorvosi felügyelet is van. (Természetesen itt most a jó referenciával rendelkező, nyulak terén tapasztalt panziókról beszélek). Hátrány az esetleges nagyobb számú állat miatt a kevesebb napi egyéni figyelem, illetve hogy biztosan nem lehet egész nap szabadon a nyúl az egész épületben. Itt is beszéljük meg, mit, mikor eszik, és ragaszkodhatunk a saját táp etetéséhez (ha ugyanazzal etetnek, mint mi, akkor is vigyünk egy átállásnyi mennyiséget a miénkből).

És végül: választhatjuk azt, hogy visszük magunkkal a nyuszit. Ez teljesen jó megoldás, ha saját nyaralóba megyünk, vagy csak a család van az adott helyen. Itt az utazás a probléma, amit a legkevesebb stresszel meg kell oldani, és persze a saját ketrecet vinni kell. (Gyakori hétvégézőknek jó megoldás a második keti: legyen a nyúlnak egy belakott saját második otthona a nyaralóban, akkor nem kell mindig cipelni a böhöm ketrecet, elég csak a szállítóboxban utaztatni).

Hm… Minden be van csomagolva?

Bármelyik módszer nyer, igyekezzünk megkönnyíteni a nyuszinak az új szituáció megélését, tudván, hogy ők az állandóságot kedvelik jobban (kivéve persze pár vagány egyedet, akik bírják a nyüzsgést 🙂 ). Így a nyár is öröm lesz minden családtagnak.

Frontok…

Nem, nem háborúzni akarok, az időjárásról ejtsünk pár szót. Amire a nyulak meglepő módon érzékenyek. Ez sokszor éri újdonságként azt, aki nem tartott nyulat még, mert hogy lehet, hogy egy állat frontérzékeny??? Az nem csak emberi “kiváltság”? Hát nem. Valószínűleg minden élőlény reagál a légnyomás változásokra, frontokra, csak épp nem tudjuk megkérdezni tőlük. Viszont a nyulaknál elég egyértelmű jelei vannak, ha nem érzi magát jól “fáj a feje”, vagy épp nincs étvágya az időjárás miatt.

Ami a gazdinak feltűnik: nem “olyan” a nyúl, mint szokott lenni, nyugodtabb, visszahúzódóbb, nem ugrál annyit, az étvágya is lehet csökken. Ha több napig tart az állapot, a bogyóméret is csökken (mivel nem eszik rendesen). Ha ilyesmit észlelünk, nem árt a dokit felkeresni, hogy kizárjuk az egyéb megbetegedés lehetőségét. Viszont amikor ő sem talál semmit, “csak kedvetlen” a nyúl, akkor nyugodtan gondolhatunk arra, hogy épp front van. És általában igazunk is van.

Mit tehetünk? Sajnos nem sokat, nyúl fejfájás-csillapító nincs. Tartsuk szemmel, kaphat bélflórkarbantartó probiotikumos kezelést, illetve kedvezhetünk neki a kedvenc eledelével, zöldekkel, hogy ne hagyja abba az evést. Általában egy-két nap, és elmúlik. Ha pedig mégsem, vagy súlyosbodik a helyzet, esetleg a leállásig romlik, akkor irány a doki, aki szakszerűen tudja kezelni.

Some people just trackball feels good
A sok front kikészít…

Etetés – zöldeleségek

Nem gondolnánk, de a törpenyulak táplálásában sarkalatos pont a zöldek etetése. Mit értünk “zöldek” alatt? A friss, lédús fűféléktől a zöldségespultban megtalálható dolgokon át a gyümölcsökig mindent. És hogy miért fontos kérdés ez a törpék tartásában? Mivel érzékenyek lehetnek a zöldekre. A természetben mivel nincs más, egyből az ott található eledeleket kezdik enni a kicsik, amikor már nem csak tejjel táplálkoznak. Így ehhez alkalmazkodik a bélflórájuk is és nem lesz később sem bajuk a zöldektől. Tegyük viszont hozzá, hogy az ő esetükben nem marad hátra egy síró család, ha mégis valami olyat esznek, amit nem tolerál a szervezetük.

A tenyésztett nyulak esetében kicsit más a helyzet. A tenyésztő igyekszik minél jobban kiszolgálni a kicsik és az anya igényeit, nehogy elveszítsen egyet is. Így az etetést is a legjobb tudása szerint csinálja, ami viszont nem okvetlenül a legtermészetesebb. Viszont tapasztalati úton alakult ki. Ha sok a rossz tapasztalat elválasztás körül a zöldekkel, akkor persze, hogy kimarad, vagy csak csekély mennyiségű lesz ezek aránya. A kisnyúl bélflórája pedig nem az ilyen táplálékokhoz alkalmazkodik.

És ennek a gazdi szempontjából mi a lényege? Egyrészt nagyon fontos, hogy elvitel után továbbra is úgy etesse a nyuszit, ahogy azt a tenyésztő tette, ha másra szeretne áttérni, azt fokozatosan tegye, és a zöldeket is úgy adja, ahogy azt a tenyésztő tanácsolta. Ha a kicsi nem kapott eddig ilyesmit, akkor fokozatosan, lassan lehet bevezetni, lehetőleg olyan időpontban, amikor semmi más stressz nem éri (szállítás, oltás…), ha pedig addig is kapott valamit, akkor igyekezzünk azt és olyan mennyiségben adni, amit kapott, az adagot pedig csak fokozatosan emeljük, ha egyáltalán szükséges.

Nagyon figyeljünk oda, hogy honnan szerezzük be a zöldeleséget! A legtöbb áruházi termék nem a legtisztább, értem itt most a szermaradékokat, és nem is a legfrissebb. De a saját szedés is rejt veszélyt: út mellől, nyulak által látogatott helyekről, mezőgazdasági terület mellől bizony veszélyes lehet szedni.

Mi lehet a jó megoldás? Egyrészt olyan helyről beszerezni bármit, ahol tökéletesen megbízunk a termelőben. Másrészt marad a “magad uram ha szolgád nincs” út: termesszünk otthon zöldeket a nyúlnak! Egy balkonládában simán tartható metélő petrezselyem, vagy metélő zeller, kapor, bazsalikom, oregánó… A legtöbb egész sokáig kitart még télen is.

És mi a helyzet, ha teljesen elfogyott a készlet a tél közepén? Az sem baj, ha leállunk a zöld adásával (majd ha lesz újra, megint hozzá lehet szoktatni), de az is megoldás, ha a nyár folyamán minél többfélét szárítunk, és ezt adjuk pótlásként.

Az sem okoz gondot egy amúgy kiegyensúlyozottan etetett nyúlnak, ha soha nem kap zöldeket, csak ezek szárítmányát (van amelyiket sehogy nem sikerül hozzászoktatni), kis kreativitással kiválthatjuk az élményt (mondjuk friss zeller helyett aszaljunk pár szeletet neki).

Rossz nyuszi!

Azt mondják, nincs rossz gyerek, csak élénk. Na, a nyúlnál is így van. A nyulak habitusa egyedi, ha kifogunk egy olyan igazi kíváncsi, kezdeményező típust, akkor ami kezdetben mókás “nézd, alig engedtük ki a hordozóból, máris milyen bátor!”, az később okozhat nehézséget. A tartási tanácsok közt szerepel a nyúlbiztos lakás, valóban nagyon ajánlott úgy alakítani, hogy amihez nem akarjuk hogy hozzáférjen, oda ne tudjon bemenni.

Főként a rágás és a kaparás, amivel egy élénk nyúl kárt tud okozni. Tudni kell, hogy a műanyag-borítású vezeték valamiért vonzza őket. Egyszerűen, ha ilyet látnak, meg kell kóstolniuk. Akkor is ha áram alatt van. Ez jobb esetben zárlatot okoz (nyúlszempontból jobb eset, ha leég a ház, az nem annyira jó…), rosszabb esetben a delikvens áramütést szenvedhet. Bár a szájuk elég jól szigetelt, mivel szőrös, de láttam már áramütés okozta fogégést. Még jó, hogy folyton nő, így aztán nem marad nyoma.

Á, mennyi finomság!

Másik eset a rácsrágás. Ez unalomból adódik, szóval itt a foglalkozás sokat segít a gondon. Illetve ha olyan a rács, amibe lehetőség szerint nem tud belefogni. Ami miatt figyelni kell, hogy ne rágja, túl azon, hogy zajos, hogy a foga beleakadhat, letörhet, rosszabb esetben a fogágy is sérülhet, ami később rossz fogállás kialakulásához vezet.

A kaparás ösztön, egyszerűen, mint az ős neve is mutatja, a nyúl “üregi”, vagyis ásnia kell. Kész, muszáj. Ezt jobb esetben az alomtálban éli ki, de a szőnyeg is kedvelt pont. Mondjuk szerencsés az a nyuszi, akinek van szabadtéri kifutója, és ott hódolhat a kedvtelésének. Ha örömet akarunk szerezni neki, egy erkélyen is meg tudjuk oldani, hogy legyen egy “homokozója”.

Szóval, ás, rág, ja és ugrik! Meglepő. 🙂 És milyen magasra! A törpék is, kaptam már képet magas könyvespolcon trónoló nyúlról (a könyvek állapotára inkább nem gondolok). Így a lakás érzékeny pontjait ezek figyelembevételével kell elérhetetlenné tenni.

Neveléssel is próbálkozhatunk, de mivel ezek ösztönös viselkedési elemek, ne fűzzünk nagy reményt a dologhoz. Inkább próbáljuk a sétakor lefárasztani (és ne csak fizikailag, hanem agyilag is), akkor a helyén remélhetőleg nyugton lesz a következő sétáig.

Egyszerű dolgokkal is jól el tudjuk szórakoztatni: legyen az egy papírzacskó, vagy szénaguriga, de választhatunk bonyolultabb, intelligencia fejlesztő játékokat is. Valamint lehet a nyúlnak egy csomó mindent tanítani, ami mindkét fél számára jó mulatság. Ugyanis a nyulak okosak, aki mást mond, nem tartott még, vagy nem kedvencként. És persze csinálhatunk egész játszóteret neki.

A mindennapi lemozgatás hatékony, és persze jó móka a gazdinak is. És ha még így is zajong, matat, akarnok, akkor vigasztaljon a tudat bennünket, hogy mire öreg lesz, lehiggad. 😀 Egy tíz éves nyúl már garantáltan nem megy az idegeinkre.

Eeyore butt is not only beautiful, but also agility! :)
Nyúlagility

Ja, és persze mivel mi akartuk őt, így az hogy “rossz” semmiképp nem indok arra, hogy lecseréljük! A beszerzése előtt tessék átgondolni! Készüljünk a legrosszabbra, így csak pozitív meglepetések érhetnek.