Nyúlláb – most nem a szerencsét hozó 1. rész

A tenyésztésben nem csak a standard miatt fontos, hogy az anatómiai kritériumoknak megfeleljen egy állat, hanem az egészség miatt is. Pontosabban a küllemi bírálatban nem véletlenül vannak ilyen kitételek, amire a bírók figyelnek. Mert elsősorban az egészséges állomány fenntartása a cél a fajták tenyésztése során.

A lábak szerepét a nyúl életében nem nagyon kell részletezni. 🙂 Azon, hogy ezek a lábak kiszolgálják az állatot egész élete során, és rendben működjenek, sok múlik. A természetben az élete, ha nem tud gyorsan futni, hamar elkapják a ragadozók. A tenyésztés során pedig egyszerűen kell, hogy normálisan mozogjon, illetve hogy a lábak problémái miatt ne kelljen állatorvoshoz hurcolni már fiatal korától. Biztosan mindenki ismer ilyen problémával küszködő nyulat és gazdáját, akiknek megkeseríti a mindennapjait, hogy nem olyan az a láb, mint lennie kéne.

Alapvetően a mellső ill. a hátulsó lábakat érintő hibáról vagy betegségről beszélhetünk, habár sok esetben általános a probléma, és minden végtagot érint.

Most a tenyésztési szempontból szelekciós tényezőként megjelenő öröklődő vagy fiatal korban kialakult, a tenyésztés kezdetekor már látható lábhibákról ejtenék szót elsősorban, mivel a korból, vagy “elhasználódásból” adódó ízületi problémák  – és ezáltal lábtartási hibák – kialakulása általában nem öröklődik, hanem helytelen tartás vagy etetés miatt jön létre.

Szóval a mellső lábak. Általánosságban is, de a mini kosorrúnál mindenképp fontos, hogy szabálytalanságtól mentesek, egyenesek, megfelelően erős csontozatúak legyenek. A jó lábtartás feltétele a vállövhöz való normális csatlakozás, illetve hogy  a csontfejlődés zavartalan legyen. Miniknél a standard szerint rövid, “tömör” egyenes lábak a kívánatosak (ha szó szerint fordítanánk angolból, akkor “kis tuskószerű” lábak lennének), melyek a kerek mély mellkashoz csatlakoznak.

Szabályos esetben jól alátámasztott, sem túl szélesen, sem túl keskenyen tartott párhuzamosan álló lábakat látunk. Elölről és oldalról nézve is egyenesek.

Képekben talán egyszerűbb (bocs a rajztudásomért).

Mellső lábak oldalnézetben, alatta szöveges magyarázat:

Az képen az első láb szabályos, erős, rövid, jó csontozatú, a második vékony csontú, laza lábtövű, előre kitámasztó láb. Hátraállítottat nyúlnál még nem láttam, így nem is rajzoltam le, de előfordulhat. Természetesen csak az egyenes a kívánatos.

Oldalnézetben a láb hossza ítélhető még meg jól. Mindig a fajtaleírásnak megfelelő hossz a kívánatos (van kifejezetten hosszúlábú fajta, pl. Belga vitás náluk a rövid vaskos a hiba).

Szemből már több a látható hibalehetőség:

Első képen szabályos lábállás, megfelelően szélesen alátámasztva, maga a láb erős csontú, rövid és egyenes. A második tipikus hiba, nem elég széles mellkas esetén ilyen szűk állású a lábtartás. Gyakori hiba.

Itt a bal oldali lábra azt mondhatnánk elsőre, hogy ezek jók, pedig nem! Ezek a túl szélesen álló mellső lábak, “talajon tág állás” (Kutyás analógiával ilyen pl. egy bullterrier lábállása, csak náluk ez elfogadott). Együtt járhat még enyhén vagy erősen befelé forduló mancsokkal.

A jobb oldali láb egy tipikus “franciás”, bokából kifelé forduló lábfej. Általában befelé forduló könyök társul hozzá, de lehet csak a mancs rossz állású. Szintén nem ritka hiba nyulaknál.

O-láb. Általában takarmányozási hiba, vagy vitaminhiány (itt gondolni kell felszívódási zavarra, mivel a nyúl minden vitamint előállít magának, így nem szorul(na) külső bevitelre), ha születéskor már látható, akkor lehet a méhben történt valami baj a csontfejlődés során.

X-láb. Mértékétől függ a súlyossága, akár akadályozhatja is a mozgásban az állatot.

Minden deformitás hiba, és megjelenésük mértéke szerinti a súlyosságának megítélése. Tenyésztőknek azt javaslom, egy tenyészállat kiválasztásánál mindenképp legyen fontos szempont a lábak helyes állása, de “kishibás” nyuszi nyugodtan adható hobbi célra. Viszont egy erős elváltozás a későbbiekben okozhat más, életminőséget rontó betegségeket (gondoljunk arra, hogy egy rossz tartású láb kihat az egész testre, így később előjöhet gerincprobléma, vagy egyéb vázrendszeri betegség), így itt csak olyan gazda jöhet szóba, aki tisztában van a problémával, tudja kezelni a helyzetet, és szükség esetén a nyulat is.

Ja, még annyit: képről ne próbáljunk lábat “bírálni”. A beállítástól, az épp elkapott pillanattól nagyon sokszor nem az látszik ami a valóság.

 

 

A tenyésztés szépsége

Sokszor gondolkodtam, mi hajt, hogy újabb almot, almokat tervezzek, valósítsak meg. Elvégre, már minden olyan megszületett nálam, amire anno vágytam. Aztán mindig rájövök, a lehetőség, hogy valami eddig új, vagy nem várt “kis csoda” születik. Aztán persze vagy megvalósul a következő alomnál, vagy nem. Az élet már csak ilyen.

Mostanában amúgy el vagyok kényeztetve. 🙂 Rexek, szaténok, olyan színben, ami még nem volt, elveszettnek hitt gémvariációk újra feltűnése… Szóval na, vannak izgalmas dolgok. De persze, itt is bejön, hogy kétszer nem ismétlődik, akkor sem, ha nagyon szeretnéd.

rexgyerek

lila kölyök, de nem lett rex

Mondjuk itt van a váratlanul feltűnt rex kölykök esete. Ismételt párosítás, na vajon lett újra? Á, dehogy. 🙂 De majd esetleg a harmadik próbálkozásra. Vagy van egy szuperül sikerült alom, benne szebbnél szebb kölykökkel. Na, akkor megvan az ideális szülőpár! Aha, a következő alomig, amiben lesz pár szép, meg pár kevésbé sikerült kölyök.

Szóval a szakmai kíváncsiság a hajtóerő, az újabb almoknál. meg persze a tudat, hogy ha megszületik valami “szupercsoda”, az de jó.

Tenyésztők, ha valakinél ez a csodavárás nincs (már) meg, akkor inkább hagyjátok abba. Nem szabad belefásulni, vagy csak a pénzért hajtani. Addig érdemes csinálni, amíg van benne ez a plusz.

 

Itt van az ősz…

Folytathatnám versszerűen: itt van újra, szép, mint mindig énnekem… De inkább nézzük nyulas szempontból, hogy ez az évszak mit nyújt, vagy vesz el tőlünk.

Nos egyrészt rengeteg szabadban gyűjthető nyúlnak való van még, amit érdemes szednünk, viszont gondolni kell a télre is, és ha lehet, ne etessünk fel mindent azon frissen, hanem próbáljunk télre eltenni belőle. És hogyan? A legegyszerűbb és legjobb módszer a szárítás. Leveleket, fűféléket, terméseket is tudunk így tartósítani. Természetesen veszíteni fog az értékéből, de még mindig sok hasznos tápanyag lesz benne a nyuszinak. Aszalhatunk is, ez elsősorban termések, gyümölcsfélék legjobb tartósítási módja. Néhány termést pedig a a fagyasztóban is tárolhatunk: mogyoró, dióféléket, egyéb ehető magvakat. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, a fagyasztás nagyon jó tartósítási mód: egyrészt nem avasodnak a magvak, másrészt ha esetleg van bennük “bentlakó”, az elpusztul, és nem fogunk meglepődni, hogy egyszer csak tele a lakás csúszó, vagy repülő lényekkel.

Fűféléket is száríthatunk, de itt érdemes a különlegesebb, boltban nem beszerezhetőkre összpontosítani, hisz a szárított ű, mint széna amúgy is nyulunk mindennapi eledele. Szóval érdemes útifüvet, gyermekláncfüvet (pitypanglevél), gyógyfüveket (kamilla, menta) egyéb efféle füveket szárítani, majd szellős helyen tárolni.

Fűszernövényeket is gyűjthetünk szárítva: bazsalikom, kapor, petrezselyem, zellerlevél szerepelhet a menüben.

Ami pozitívum, mármint nyúlszemmel, hogy vége a hőségnek, így számukra kellemes hőmérséklet lesz. Hát persze, akinek olyan remek bundája van, nem fázik. 🙂 És ezzel ad is munkát: általában ilyenkor kerül sor a bundaváltásra, így a vedlés beindul. Elő a kefével, fésülőkesztyűkkel, és használjuk rendszeresen!

Szóval kirándulócipőket elő, irány a természet, és gyűjtögessünk csemegéket a nyuszinak télre! Szórakozásnak sem utolsó, és a nyuszi is hálás lesz érte.

 

Álvemhesség

Betegség? Természetes dolog? Végül is mindegy, mert a tenyésztők valamikor szinte biztosan szembesülnek vele, és akkor kezelniük kell a problémát.

Kialakulása a csapatban élő állatoknál gyakori. Mivel több fajnál (pl. kutyafélék) így segítenek be az alárendelt, utódokat nem nevelő nőivarú csoporttagok a domináns nőstény kölykeinek nevelésébe. Illetve ha a nőstény esetleg elpusztul, vagy nem termel tejet, van aki átvegye a helyét a kölykök felnevelésében. Szóval az értelme megvan a jelenségnek, de a háziasított állatoknál inkább probléma a megjelenése.

Hogyan vesszük észre? Nos nyúlnál nem mindig okoz jellemező tüneteket, bár az étvágy megnövekedése, a helyének védelme, netán épp a feltűnően szelíd, “törleszkedő” viselkedés adhat okot gyanakvásra, ha pedig a nőstény annak ellenére, hogy nem volt fedeztetve, fészket kezd építeni, akkor biztosak lehetünk a dolgunkban, álvemhes.

Mit tehetünk? Ha csak a fentiekben leírtakat tapasztaljuk, akkor nincs sok teendőnk, ha lezajlik a nagy építkezés, általában elmúlik a késztetés. És az ivarzási cikluson kívüli időben nem is fog jelentkezni. Nagyobb gond ha a tejtermelés is megindul. Ebben az esetben fokozottan kell figyelnünk, hogy az esetleges emlőgyulladást időben felismerjük. Ha idáig fajul a dolog, már állatorvosi beavatkozást igényelhet. Nagyon megelőzni nem tudjuk, hisz a borogatás szinte kivitelezhetetlen nyúlnál, arról nem beszélve, hogy nem biztos módszer.

Sajnos az sem segít, ha fedeztetjük a nőstényt, ugyanis minden ivarzáskor nem lehet, és amelyik hajlamos az álvemhességre, az a kihagyott fedeztetéskor általában mutatja a jeleket.

Amit tehetünk, ha zavar minket a jelenség: próbáljunk olyan egyedeket tenyészésben tartani, amelyek nem vagy szinte soha nem álvemhesek. Az persze kérdés, hogy ezzel esetleg nem az ellenkező hatást érjük-e el, és sikerül a “rossz anyák” felé növelni az állományt. Szóval meggondolandó. És természetesen nem lehet ez egy magas prioritású szelekciós szempont, a küllem és egyéb fontosabb kritériumok előtt.

Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy az ilyen nőstényeket ha már nem akarjuk tenyészteni őket, mindenképp ivartalaníttassuk.

Jolly jumper 54

 

Itt az ősz. Gyűjtögess!

Lassan vége a nyárnak. Mivel általában mindenki az iskolakezdéssel, vagy a nyaralás utáni visszarázódással van elfoglalva, talán kevésbé jut eszükbe a nyúlra is gondolni. Mármint a napi teendőkön túl. Pedig nem árt, ha eszünkbe jut, hogy mi lesz télen, amikor nem lehet kiugrani a kertbe vagy erkélyre egy kis zöldért, mert nem lesz. Érdemes ilyenkor kicsit előre gondolkodni és pár nyalánkságot begyűjteni, majd szárítva eltenni télire. Habár nem lesz ugyanaz, de azért nem szokták visszautasítani a szőrös minőségellenőrök így sem a szárított pitypangot, útifüvet, petrezselymet…

Ha jobban ismerjük a növényeket, mehetünk a szabadba gyűjtögetni, magvakat, terméseket is. Jó hétvégi program. 

Szóval kapjon mindenki kosarat, zsákot, zacskót és gyűjtögetésre fel!

Útifű, szederlevél, pitypang, lóhere – mind jó nasi télire.

 

Nyúlfürdetés?! Szabad vagy tilos?

Rögtön az elején, röviden: nem szabad!

A közösségi médiában merült fel egy állatfelszerelés forgalmazó áruház posztjának kapcsán, és váltott ki nagy indulatokat a nyúlfürdetés kérdése. Persze, a forgalmazónak olyan cikket kell írnia, ami elősegíti a terméke eladását, de valóban, azért utánanézhetne alaposan, mielőtt bármit publikál. Ez esetben egy már-már állatkínzás határát súroló “ari-fürdik-a-nyuszi”-s képpel alátámasztva próbálták meg propagálni a nyúlfürdetést.

Maga a cikk elolvasva egy tapasztalt nyúltartónak nem is volt annyira szörnyű, vállat vonsz, és továbblépsz, nem akarsz nyulat fürdetni továbbra sem, pont. Viszont egy kezdőt bizony megzavarhat: innen ezt hallja, onnan azt, na de a nagy áruház oldalán azt írják lehet… Nem jó üzenet.

És amin én jobban fennakadtam: a kép. Ez a kép egyszer már bejárta a netet, akkor is háborgást váltott ki: samponos vízben, nyuszi hanyatt egy kézben, látszólag nyugodtan fekszik egy kis kádszerűségben. Na NEEEE!!!!!!! Ezt nem kéne erőltetni, hogy más is kipróbálja.

Szóval félresiklott a szándék. Lássuk viszont pár mondatban, most már hosszabban, miért ne fürdessük a nyulakat, és mi az az eset (az én pályafutásom során egyszer(!) fordult elő), amikor lehet, sőt kell fürdetni.

És mielőtt jönne az örök kötözködő: a természetben is van, hogy megázik, és láttunk már nyulat úszni: igen, van ilyen. Az eső más víz mint ami a csapból jön, valamint a bunda úgy van kitalálva, hogy nem ázik át teljesen. A nyulak nem önszántukból választják a vizet, és amennyiben bajuk lesz, nem tudjuk meg. A természet mindig rejt veszélyeket. Saját állatunknál igyekszünk elkerülni a felesleges bajokat.

Tehát: a nyúl szőrzete nagyon sűrű, így ha vizes lesz nehezen szárad. Ez indukálja, hogy a bőrnél, ami amúgy is érzékeny felszaporodnak a kórokozók, bacik, gomba… A szárítás sem megoldás, egy fürdésnél, különösen ha valamilyen sampont használunk, pont kioldódnak a védőanyagok, és a szárítás nem tesz jót.

A nyúl ápolja magát, nyalja a szőrét. Bármilyen alaposak próbálunk lenni, maradhat sampon a szőrben, így ezt is lenyalja. Biztosan kell neki egy ilyen szer az amúgy is érzékeny emésztőrendszerébe… Illetve a bőrt irritálhatja az ott maradt cucc, ami gyulladást, korpásodást, szőrhullást okozhat.

A nyuszi is használja a saját szagát kommunikációra (ezt mi nem érezzük). Ha lemossuk, olyan neki, mintha “nemlétezővé” vált volna…

Biztosan lehetne még sorolni az érveket, miért ne, de most nézzük, mikor lehet, és hogyan mosdatni. A szóhasználat nem véletlen: ha szükséges, akkor is inkább csak mossuk le a területet, mint fürdessük.

Ha a nyúl esetleg belelép valamilyen számára toxikus szerbe (festék, kiborult bor…), akkor mivel le akarja nyalni, hogy így tisztítsa magát meg ezektől, le kell mosnunk róla. Ami fontos: csak tiszta vízzel! Utána amennyire lehet, itassuk le a vizet róla.

Másik eset, ha hasmenés vagy vizeletfolyás miatt szennyeződik a szőre. Az eljárás ugyanaz, mint az előbbi esetben.

És akkor lássuk, mikor kell azonnal lemosni a nyuszit. Megtörtént eset, és gondolom, nem egyedi, hozzám viszont szerencsére ez az egy jutott el. A nyúl aktívan “segített” a takarításkor, és sikerült beleugrania a felmosóvödörbe, benne a hipós felmosóvízzel. Na, ez az az eset, amikor rohanhatunk vele a zuhanyhoz, hogy mielőbb lemossuk róla a vegyszert. Természetesen csakis tiszta vízzel, de alaposan! Aztán a szárítkozás alatt lihegjük ki magunkat, és fogadjuk meg, hogy a legközelebbi alkalommal bezárjuk a drágát a takarítás alatt. 🙂

 

Idős nyuszik dicsérete

A nyúltartás egyik fokmérője, ha nem az első számú, a nálunk élő nyuszi kora. Ha jól tartjuk, az átlagéletkor felett is bőven jó kondiban ugrálhat nálunk kedvencünk. A kor-átszámításról írtam már, érdemes egy picit belegondolni. A most nálam lakó nyuszik közül Tiny bakom a legidősebb, 12 éves múlt. Szóval bőven 100 fölött szaladgál, bár már csak átvitt értelemben, mert inkább megfontoltan halad, ha menni kell valahová.

Mire figyeljen az, akinek idős nyuszija van? Jóformán bármire. Az egészségük ebben a korban azért már ingatag, és persze elhasználódott már a csont, izom, ízület… Sok idős nyuszi szenved szemproblémáktól, gyakori a hályog, illetve a könnycsatorna elzáródás (sokszor összekeverik a szemgyulladással, merthogy ennek is a könnyfolyás a tünete). Az emésztésük sem a régi, így fokozottan figyeljünk arra, mit etetünk. És a legjobb szándék ellenére is előfordulhat, hogy  a nyúl fogy. Ez az az eset, amikor lehetséges, sőt néha kell “hizlaló kajákat” adni. Ha van, jó a lucernaszéna, a fűszéna mellett, lehet adni erősebb tápot, esetleg magasabb cukortartalmú gyümölcsöt, zöldséget (alma, sárgarépa…). Persze mindig tartsuk be, hogy ha eddig nem kapott ilyesmit FOKOZATOSAN szoktatni kell ezekhez! És ha bármi rendelleneset tapasztalunk, akkor álljunk le.

Az alvásigényük fokozódik, hagyni kell pihenni őket (ezt leginkább a gyerekeknek kell elmagyarázni, ők nehezebben értik meg, hogy a játszótárs miért “lassult le”.

És legyünk éberek, ha bármi furcsát veszünk észre, irány a doki! Legyen (remélhetőleg már ebben a korban van) egy jó doki, akit vész esetén akár este is lehet zavarni… Ilyen idős állat esetében már pár óra késlekedés is végzetes lehet, ha nem kerül időben kezelésre.

De reméljük a legjobbakat, hogy nyugalomban telnek a napok, és csak élvezzük egymás jól megszokott társaságát.

Kanálfül mutáció (“Spoon ear”)

Nem teljesen új mutáció, de mivel itthon még nemigen hallottam róla, bár előfordul, így gondoltam írok egy bejegyzést erről a génmódosulásról, ami a törpe fajták közt tűnt fel.

Német honlapokon lehetett először olvasni róla, de már angolul is gyűjthetünk infót. Aki utánanézne, az a “spoon ear rabbits”, vagy a “Löffelohren” szóra keresve kap találatokat.

Ahogy nézem, oroszlánfejű törpe, törpe rex, szatén törpe, színes törpe ill. hermelin (pirosszemű fehér) fajtákban terjedt elsősorban (mondjuk egy lógófülű elég érdekesen nézne ki ezzel az elváltozással). Az eredete nem tisztázott, állítólag a hermelineknél rendszeresen felbukkant régebbóta ez a fültípus. Egy ideig kiszelektálták, mint nem megfelelő megjelenés, de természetesen feltűntek azok, akik szerint ez érdekes, és érdemes továbbszaporítani.

Maga a mutáció a fül megrövidült, kanálszerűen kiszélesedő kialakulását okozza. Recesszív, X kromoszómához kötődő (bár ez utóbbit más helyen nem erősítik meg, de nem találtam ellenkező állításnak megfelelő oldalt sem). Sajnos homozigóta formában letális, így ha valóban X-kromoszóma kötődésű, akkor az ilyen nőstény egyedek elpusztulnak. Bakoknál viszont, mivel nekik csak egy X kromoszómájuk van, megjelenik a tulajdonság, ha kaptak az anyjuktól ilyen gént. Azok a nőstények, amelyek örökítők, csak az egyik kromoszómán hordozzák a gént, és hordozóként normálfülűek (na, erre nincs egyértelmű leírás, mert pár oldalon volt nőstény kanálfülű kép is… Persze, élőben jó lenne látni mi a helyzet, valóban kanálfülű és nőstény,a mit feltettek?). Tehát ha az X-kromoszómás variáció igaz, a tenyésztésük nem lehetséges “tisztán” de ezt nem is javasolják sehol, a későbbiekben felsorolt genetikai problémák miatt.  A kanálfülű bakokat génhordozó nőstényekkel párosítva kapunk kanálfülű utódokat, illetve azt javasolják, hogy rendszeresen nem hordozó, egészséges egyedekkel is történjen keresztezés.

Ami a gond ezzel a mutációval, hogy a gén sok “mellékhatással” rendelkezik, amelyek megjelenhetnek a kölyköknél:

  • nagyon rövid, vagy hiányzó farok
  • foghibák
  • a hátulsó lábak hibás állása, illetve a csípőízület deformációja
  • a nőstények csökkent fertilitása, fogamzóképessége
  • betegségekre való fokozott érzékenység 
  • benyomódott orr
  • extrém rövid élettartam (kb. két év)

Nos, nem tudom, a “cuki” kinézet megér-e ennyit. Mindenesetre érdemes figyelnie a tenyésztőknek, főként az import állatoknál (mivel a nőstény hordozókon nem látszik a tulajdonság), hogy ha esetleg feltűnik az állományban ez a fülvariáció, tudják mivel van dolguk. 

Aztán persze majd mindenki eldönti, akar-e foglalkozni ilyen nyuszikkal, viszont ha tenyésztésre ad el, az a korrekt, ha a vevőt figyelmezteti a gén jelenlétére.

Nyúl kommunikáció 2

Az ápolás kérésénél hagytuk abba múltkor. Nézzük, hogy  fest, ha szeretné az ápolást?

Általában odamegy a gazdihoz, és megbökdösi a kezét, vagy alátolja a fejét. Idegesebb, félősebb, vagy hiperdomináns nyulak esetében előfordulhat, hogy kis csípéssel, netán harapással ad jelet követelésének. A figyelem felhívása után felveszi a „simogass” pózt: az állát, mellkasát a földre fekteti, a füleit enyhén hátracsapja (ezt nem szabad összekeverni a félelem jelével: ekkor is hátracsapott a fül, de soha nem fekteti le a fejét). Ez az „udvarias forma”. Kissé követelődzőbb, ha amikor nem figyelsz, vagy nem éri el a kezed, akkor megkaparja a lábad, vagy más testrészed. Ez igen váratlanul érhet, de hiába, a simogatás komoly dolog! 🙂

A simogatásra felhívást ne keverjük a dominancia kifejezésével: amikor a nyúl keresztül fekteti fejét az alárendelt nyakán. Ez csak sima dominancia kifejezés: „még én vagyok a főnök”. Ezt a viselkedési formát nagyon jól hasznosíthatjuk: ha valamiért büntetnénk a nyulat, ez a legjobb módszer, a fejét óvatosan nyomjuk le, kis ideig tartsuk úgy majd hagyjuk elmenni. Ha jól csináljuk, ebből érteni fog: hopsz, nem tetszik, amit csináltam. Ettől nem lesz törés a kapcsolatban, és nem borul fel a dominancia sorrend, ami kialakult (magyarán, hogy ő a nagyfőnök, mi meg a „kisfőnökök”), viszont sokat segíthet a már rontott nevelésen.

Itt tenném hozzá: nevelés során soha nem bánthatjuk a nyulat (és más állatot sem)! Egyrészt az agresszió nem nevelési eszköz, másrészt nem is értené, csak félni kezdene tőlünk. A nevelésben használjuk inkább az agyunkat, hogy ha megvan a rossz viselkedés oka, akkor arra találjunk jó megoldást.

A nyalogatás, mint a szeret kifejezése

Több nyúlgazdi meséli rajongva, hogy szeretett kedvence milyen aranyos, nyalja a kezét, sokszor a ruháját, vagy a szoba berendezését. A magyarázat itt is más, mint amire először gondolnánk: ez a viselkedési mód úgymond ajándék a dominánsabb részéről a jó alattvalónak. Bizony, nem a behódolás, vagy az alárendeltség jele! Ha pedig kiterjeszti a ruhánkra, bútorokra, az is csak azt jelzi: szeretett, jó alattvaló vagy, a hozzád tartozó, szagodat viselő holmik is kapnak jutalmat ezért.

Még egyszer a simogatás helye. Fontos, hogy betartsuk, mert itt is lehetünk udvariatlanok (mármint nyúlszemszögből), és a sértődött nyúl nem túl jó egy lakásban!

A homlok, a fej, az orrhát és a fül, fültő a fő helyszín. Az áll alatt ne! Ez tilos terület! A hát kérdéses, a fari rész általában nem szeretem hely, a has pedig szintén tiltott zóna (az, hogy esetleg elviseli ilyen helyen is a simogatást, még nem azt jelenti, hogy szereti is. Bár nincs két egyforma nyúl, és előfordulhat olyan egyed, amelyik még ezt is élvezi).

fültőmasszázs

A fésülés szintén kedvelt lehet: ekkor viszont nyugodtan mehetünk a hát, far irányába: valahogy ezt másképp értékelik, és ilyenkor szabad. Szeretik még a szemsarok tisztítást, annak óvatos masszírozását.

Érdekes, hogy a nyúl „tanít”: a masszázs, simogatás erősségét a fej kézhez nyomásával szabályozza. Valamint az is egyértelmű, ha már nem akarja: egyszerűen felkel és továbbáll.

A gazdi is felajánlhatja a simogatást, ha  a nyúl épp nem jön magától. Ennek módja: tedd a kezed a nyúl elé úgy harminc centire. Majd kapargasd meg a a padlót. Ekkor vagy odafordul, netán odajön, és felveszi a „simogass” pózt, vagy elfordul, ill. nem történik semmi, ha nem akarja épp a dolgot. Ez utóbbit tessék tiszteletben tartani! Az alárendelt csak akkor simogathatja a domináns egyedet, ha az akarja! (ha valaki gyorsan végig fut gondolatban hányszor szegte meg ezt a szabályt, akkor már nem is csodálkozhat, ha valami nem stimmel a ház táján, és baj van a nyúllal).

A felhívással óvatosan: ha rossz passzban (ideges, ijedt, vagy épp agresszív) kapjuk a nyulat, akkor akár harapással, netán lábbal odakapva is reagálhat. A legjobb, ha akkor próbálkozunk, amikor nyugodtan, relaxáltan fekszik és pihen (de nem alszik! Felriasztva nagyon megijedhet). Mindenképp érdemes először felhívni a figyelmét magunkra, és csak utána próbálkozni.

A fent leírtak természetesen az átlagos normális viselkedésrepertoárral rendelkező nyulakra vonatkoznak. Mint minden háziasított állatfajnál, a nyulaknál is lehetséges viselkedésdeformációval sújtott egyed, aki aztán teljesen másként viselkedik és reagál, mint a megszokott. Ők külön bánásmódot igénylenek, és sajnos sok esetben nem lehet beilleszteni őket egy átlagos család életébe. Szerencsére nem túl gyakori az előfordulásuk, így ha valami nem jól működik a nyulunkkal, elsősorban a félrenevelésre gondoljunk.

Mini kosorrú kölyök ideális mérete

Mivel a mini kosorrú fajta  törpeség génnel rendelkezik, így az almokban szinte mindig születik “fals dwarf” kölyök is. Általában látszik már a születéskor a különbség, de nem mindig. Így a tenyésztőnek nem árt, ha van egy kis segédlet a kezében amiből kiindulhat. A falsokkal sincs semmi baj, hobbicélra, vagy némely esetben tenyésztésre is ideálisak, de kiállításra a megfelelő méretű, küllemű nyulakat tartjuk meg leginkább. 

Holland, angol és amerikai oldalakon is vannak ilyen kor-méret-súly-fülhossz táblázatok, de hangsúlyozom, ezek csak és kizárólag támpontot adnak. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a kölykök különbözőképp fejlődnek, van, amelyik nő, mint a gomba, de aztán megáll, és pici kölyök is kinőheti magát később (ezért sem lehet biztosra megmondani egy kölyökről, hogy mekkora lesz felnőttként). 

Azért nézzünk egy ilyen növekedési útmutatót, ami használható összevetésként:

A kisnyúl…

kora hetekben    testtömege         fülhossza

3 hét                   250 gr                     13 cm 

5 hét                  400 gr                     16 cm 

7 hét                  575 gr                     18 cm 

10 hét                 800 gr                     20 cm 

12 hét                 925 gr                     21 cm 

14 hét                1050 gr                   22,5 cm          

16 hét                  1125 gr                   22,5 cm          

18 hét                 1225 gr                   22,5 cm          

20 hét                  1275 gr                   22,5 cm          

22 hét                  1350 gr                   23 cm 

26 hét                  1375 gr                   23 cm

 

Érdemes pár almot méregetni, így egyrészt lesz egy saját tenyészetünkre vonatkozó listánk, másrészt a megtartott nyusziknál tudunk következtetni később ebből a méretekre. Illetve arra is rájöhetünk, ha valami nem jó felé megy  a tenyészetben, és változtatni kell rajta.

Nyúl kommunikáció 1

 

A nyúl, a félreértett állatfaj

Sok elterjedt és téves nézet él a nyulakról az emberek körében. Gondoljunk csak a sok közmondásra, szólásra, ami félreértésre adhat okot (a „gyáva, mint a nyúl” az egyik tipikus eset). Igazából az ember soha nem figyelte meg alaposabban a nyulak viselkedését (nem volt rá szüksége), amíg testközelbe nem került velük, magyarán ameddig nem kezdte kedvencként tartani. Itt viszont szükségessé vált, hogy értsük és respektáljuk a nyulak kommunikációját a súrlódásmentes együttélés miatt. Egy frusztrált, félreértett, félrenevelt nyúllal nem lehet harmonikusan együttélni, kifejezi rosszallását, idegességét minden lehetséges módon (harap, rág, kapar, összebogyózza a lakást, vizeletével spriccel…). Így saját érdekünk, hogy értsük mit is szeretne tőlünk.

Gondolkodj, mint egy nyúl!

Ha szeretnénk megérteni, sőt kommunikálni vele, akkor nekünk kell megérteni őt. Ehhez pedig „le kell mennünk” nyúlszintre. Vagyis meg kell ismerni a viselkedése alapjait, és ha megértettük, a tanultakat alkalmazni a tartás során.

Mindenekelőtt a nyúl eredeti közegében kell körülnézni: az üregi nyulak szociális viselkedése sok mindent megmagyaráz. Ezek az állatok csapatosan, kolóniákban élnek, ahol szigorú hierarchia uralkodik. Általában az élet egy központi hely körül forog. Itt vannak az üregek, ahol a nőstények világra hozzák kicsinyeiket. Ezen kívül van egy bővebb territórium, amit a nyulak szaganyagaikkal jelölnek be, így tudatván a többi kolóniával a határokat. A kolónián belül a nőstények a fontosabbak, a hímek a periférián élnek, az utódnemző, őrszem, ill. könnyebben megehető préda szerepét töltik be. (Szegény hímek…) Általában külön rangsor van a hímek és a nőstények közt, ezt kisebb-nagyobb harc árán alakítják ki, majd betartják. Új egyedek érkezése esetén, vagy ha egy egyed kiesik, újra harcokban dől el, kinek hol a helye.

A nyulak kolóniája nem azonos funkciójú a ragadozók (farkas, oroszlán…) falkáival, ahol az érdek közös: a zsákmány biztosabb elejtése. Sokszor olvasom pl. lovak kapcsán, hogy párhuzamot vonnak ragadozók csoportviselkedése és a lovaké közt, majd egy problémára olyan megoldást írnak, ami abszolút nem megfelelő egy lónak, habár egy kutyának igen (és persze fordítva is láttam már).. Pedig nem azonosak, hiába él mindkettő csapatban. A nyulaknál is más a csoportosulás oka: így nagyobb az esély egy egyed túlélésére, ha támadás érné a csoportot. 

A kommunikációs formák

Igazából azt kell megfigyelni, hogy a nyulak hogyan viselkednek egymás közt. Ez a könnyebb dolog, a megértés a nehezebb.

A kommunikáció kissé más hangsúlyt kap, mint a „beszédesebb” fajoknál: a hangjelzések elenyészőek, („fog kocogtatás”, zümmögés, sikítás, morcogás…), a szagjelzések kifejezőbbek, bár ezek java része számunkra érzékelhetetlen, mivel az ember orr eléggé „érzéketlen” már (ez esetben szerencsére).

Marad a nyulak számára is legfontosabb forma: a testbeszéd. Na, ezt kell megértenünk ahhoz, hogy „értsünk nyúlul”.

Meg kell értenünk, hogy mit fejez ki, ahhoz, hogy jól reagálhassunk.

Itt pl. két kölyök. a bal oldali félénk az új szituációban, míg a jobb oldali kíváncsi (a következő pillanatban már nincs is ott, megy körülnézni).

Ez a nyuszi pedig egyértelműen kiviácsi a vele szemben lévőre: kissé előre hegyezett fülek (ez a lógófülűeknél is látszik), nyílt tekintet, és kihúzza magát, nem akar kisebbnek látszani. 

Itt egy kissé félénkebb példány: ő meghúzza magát, hátha így nem veszik észre: fülek hátrahúzva, ő összehúzta magát. Még nem fél, inkább csak próbálja az új szituációt felmérni. Általában ha megnyugszik, és nincs semmi ijesztő, akkor felbátrodva körülnéz kicsivel később.

Ha nyulak testbeszédét nagyjából képesek vagyunk azonosítani, akkor már “csak” jól kell reagálnunk rá. Könnyű feladat. 😀 

Először foglalkozzunk az alap udvariassági szabályokkal. Ez a nyulak életében a legalapvetőbb, felrúgni nem ildomos, és minden jó kapcsolat alapja. Bizony, a nyulak egymással szemben protokollárisan viselkednek, mint egy jól működő uralkodóháznál szokás. És hogyan nyilvánul meg? Az ápolás, simogatás kérése- és adása révén. Igen, nem az a lényeg, ki lép be az ajtón előbb, vagy ki vesz a tányérból. De az, hogy ki ápol kit, mikor és hogyan, na az fontos! (Igen, akinek eszébe jutott a főemlősök kurkászási viselkedése, az jó helyen keresgél, hasonló a viselkedési séma, és a szerepe is).

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: egy nyúl csak úgy fogad el minket, ha úgy érezheti, hogy a fő-fő vezér. De legalábbis felettünk áll. Ezt el kell fogadnunk, vagy ne is kísérletezzünk. Szerencse a „szerencsétlenségben”, hogy csak a simogatási sorrendben van ez így: a nyúl fura módon minden másban elismerhet (és el is kell, hogy ismerjen) minket főnökének, ha meghagyjuk abban a hitében, hogy tulajdonképpen ezt ő akarta így. 🙂

Szóval két nyúl úgy fejezi ki alá- ill. fölérendeltségét, hogy a dominánsabb odamegy az „alattvalóhoz”, és ápoltatni kezdi a nehezen elérhető helyeket a testén. Szerencsére ez nem egy nagy terület: jobbára a homlok, orrhát, szemkörnyék, és fül, nyakszirt területére terjed ki. Ugye, milyen ismerős szitu? És azt hihetnénk, behódol, azért tolja a fejét a kezünk alá, ó jó nyuszi! De nem.

Szóval a domináns odamegy, és a másik álla tolja a fejét. Ekkor az alárendelt elkezdi nyalogatni a fent említett helyeket. Még jó, hogy a nyúl rugalmas: hajlandó elnézni nekünk, hogy csak kézzel csináljuk ezt. Igazából a titok nyitja: simogasd, ha erre kér. Különben…

Különben jön a nyúl bosszúja! A problémás viselkedésű nyulak nagy része a megnemértés miatti frusztrációját fejezi ki agresszív vagy rongáló viselkedésével. Így ha harapós lett, ha szétrágja a ruhát, kaparja a szőnyeget, elsősorban nézzük meg, mi jól csináltunk-e mindent! A simogatáskérés folyamatos visszautasítása súlyos udvariatlanság, valamint erős frusztrációt okoz (mintha a nyulat kiközösítenénk). Azért nem kell pánikba esni, ha épp nincs időnk egyszer-kétszer megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást a kérésről, bár jobban járunk, ha inkább pár gyors simogatással részben letudjuk a “kötelességünket”. Gyakran ne tegyük ezt, mert akkor a nyúl ezt úgy értelmezi, hogy már nem akarunk vele egy falkában élni, illetve (rosszabb esetben!) azt gondolja, hogy a vezérségre törünk. És ilyen esetben meg kell minket regulázni. És biztosan nem szeretnénk egy ilyen nyuszit a lakásban. Nagyon nem. 

Van viszont egy eset, amikor ezzel a viselkedéssel kell élnünk, mármint hogy kifejezzük, hogy mi vagyunk mégiscsak legfelül: ha elrontottuk a nevelést, és mindenben a nyúl lett a főnök, amely esetben már akár agresszív is lehet ahogy velünk viselkedik. Ez esetben bizony az átnevelés egyik eleme, hogy nem fogadjuk a felszólítását a táncra … azaz a simogatásra. Tudom, rosszul hangzik, de ha valaki ismert már családja fejére nőtt nyulat, az tudja, hogy a család csak azért mehet még haza, mert a nyúl mérete miatt nem tudta ezt megakadályozni… Ha lehet, ne jussunk idáig! Sokkal egyszerűbb megelőzni, mint a már problémás viselkedést javítgatni. 

 

Fedeztetés, ahol minden kezdődik

Na persze csak a konkrét fizikális rész. Mert előtte már sokat rágódtunk a mikor, kivel, minek(!) kérdéseken. És mindenre meggyőző választ adtunk magunknak. Mert fontos a “családtervezés”. Ugye…

Tehát kiválasztottuk a szülőket. Hogyan hozzuk össze a randit? Saját tapasztalatom, amit leírok, másnak máshogy is mehet.

Előzőleg tessék elolvasni amit a nyulak szaporodásáról tudni kell, lehetőleg minél részletesebben! Tenyésztésbevételi kor, ivarérettség, tenyészérettség, hormonális háttér, fedeztetési, ellési gyakoriság – hogy pár kulcsszót említsek, amire vagy tudnunk kell a választ, vagy alaposan utána kell néznünk, mielőtt belecsapunk. (Persze csak óvatosan, ha a netről tájékozódunk! Annyi marhaság van fent, lehetőleg kerüljük el ezeket! Ha pl. az oldal szerint egy nyúl “tüzel”, vagy épp másfél évet ír két fedeztetés közti pihentetésnek, netán azt javasolja, hogy ne nézzük meg a frissen született almot, onnan meneküljünk!)

Tehát: alap, hogy a bakhoz visszük a nőstényt. Ugyanis nyúléknál a nőstény szabja meg kivel hajlandó és mikor. Na most a saját helyén még magabiztosabb, így ha épp nincs párzós kedvében, akár jól el is verheti a “betolakodó” bakot. Új helyre kerülve viszont inkább meghúzza magát, vagy épp menekül, ha nem áll készen.

Mielőtt összehozzuk a találkát, nézzük meg, hogy ivarzik-e a nőstény. Aki már gyakorlottabb, a péra színéből azt is meg tudja állapítani, az elején (halványpiros, enyhén duzzadt), időben (piros, duzzadt) vagy már elkésett (lilás, duzzadt) a próbálkozás. A legjobb természetesen, ha időben van, de a nyúl ivarzásának sajátossága miatt lehet próbálkozni a többi időpontban is.

Ha domináns a bakunk, nem lehet gond, ők agilisek, és aktívan próbálkoznak. Az ilyen bakokat a nőstények is jobban szeretik, jobban megállnak nekik. Ha viszont a bak “elsőbálozó”, akkor mindenképp jó, ha egy rutinos nőstényt kap elsőre, aki ha bénázik, azt is elviseli. Sok múlik az első élményen, nálam az a megfigyelés, hogy ha ezek a fedezések rendben zajlanak, pozitív az élmény, akkor a bak is egyre jobban teljesít.

Ha minden rendben, nőstény jó állapotban van, akkor ha betesszük a bakhoz maga a fedezés nagyon gyorsan megvan. A bak ráugrik, keresőmozdulatokat végez, majd betalál és lefordul. Utóbbi megnyilvánulása lehet ijesztő annak, aki nem látott még ilyet, mert teljesen úgy tűnik, mint aki elájult. 😀 De csak rendben zajlott a dolog. Ezután hamar felpattan, és zümmögve dobbantva körülrajongja a nőstényt, ha még otthagyjuk egy darabig. Én kicsit hagyom örülni, majd kiveszem a lányt és megy a helyére. Kb. tíz perc múlva ismétlés, de ha a bak nem azonnal ugrik, akkor kiveszem megint, és kicsit később újrapróbálom.

Elvileg két fedezés elég (egy is elég lenne), de ha a nőstény nehezen vemhesül, akkor aznap pár óra múlva még egyszer átviszem a bakhoz. Nem is maga a fedezés, hanem az ugrálás, esetlegesen ha a bak belekapaszkodik a “hajába” hat stimulálóan. Több fedezés felesleges, nem növeli a kölyöklétszámot.

Ha sikerrel jártunk, akkor pedig kezdődik az izgalmas egy hónapos várakozás.