Idei utolsó almom megszületett. Nem mondom, hogy maradéktalanul boldog vagyok, hisz a három tervezettből csak egy valósult meg, na de ne legyek telhetetlen, hiszen az egyik legjobban várt alom megvan. Most már csak ahogy nőnek, be kell váltaniuk a reményeimet (Á, nem nagy elvárás 😀 ).

Nyúlláb – második ugrás

Az előző posztban a mellső lábakról és azok esetleges hibáiról volt szó. Lássuk most a nyulak védjegyévé vált hátulsókat.

Azt mindenki tudja, hogy a nyúlnak a vadonban eme páros szerve milyen fontos is a nyúl életében, mondhatni létfontosságú. Hisz a hátulsó lábai erején múlik az élete. A háziasítás során viszont nem volt elsődleges, hogy a nyúl jól fusson, sőt, néha nem bánták volna, ha kevésbé gyors (mondjuk mikor épp szökésben van 🙂 ). Ennek meg is lett az eredménye, lett jó pár anatómiai hiba, ami a lábtartást is befolyásolta.

Mivel a hátulsó lábak a testhez a csípőn keresztül csatlakoznak, így annak hibái is kihatással vannak a lábállásra, és a funkciókra. Sokszor olvasható bírálati lapokon a “kiálló medencecsont” kifejezés. Ez az egyik leggyakoribb hiba: a farrész csapottá válik, a lábak meg már nem is úgy fognak állni, mint kéne. Nem mondanám egészségügyileg nagy bajnak, ha nem társul mellé esetleges egyéb deformitás, de mindenképp oda kell figyelni és ha lehet kiküszöbölni a problémát.

Ha viszont esetleg a gerinccsigolyák változása ezzel összefüggésben akkora mértékű, az már baj, akár bénaságot is okozhat a deformitás.

Persze mindig el kell különíteni a sérülésből eredő, esetleg fertőzés miatt kialakuló szerzett lábdeformitást a születéskor már meglévő, esetleg öröklődő rossz állástól.

“splay leg” – genetikailag öröklődő betegség

Some people just trackball feels good
Neki viszont szerencsére semmi baja, csak kiterült 🙂

Kanyarodjunk vissza viszont a bírálati szempontból számunkra érdekes hibákra. Ezek általában “csak” küllemi hibák, a nyúl életét nem befolyásolják hátrányosan, viszont mindenképp törekednünk kell a javításukra.

Szóval alapvetően a hátulsó lábak erőteljesek, párhuzamosan állnak, és a testhez közel helyezkednek el, köztük egy négyzet fér el, ha jó távolságban vannak. Valahogy így (a rajzkészségemért továbbra is bocs):

Természetesen mint a mellső lábaknál itt is előfordul a túl széles, vagy épp túl keskeny állás. Egyik sem jó.

 

Amikor a medence környékén valami hiba vagy gyengeség van, akkor a lábak ezt próbálják kompenzálni, és kialakul a “tehénállás” vagy épp az ellenkezője, a befelé forduló lábtartás.

    

A megszülető kisnyulaknál még nem mindig látni ezeket a problémákat, azok akkor jelentkeznek, amikor a nyúl jobban használni kezdi a lábait. Tehát a néhány hetes nyusziknál már látható, ha kifogásolható lesz a láb, de a teljes kép a csontozat fejlődésének befejeztekor lesz látható. Ez picit megnehezítheti a tenyésztésre meghagyott nyúl kiválasztását, főleg, ha két majdnem ugyanolyan jó nyúl között kell dönteni.

A lényeg: mindenképp kiszűrni a tenyészetből a hibás lábállású egyedeket, főleg, ha ez a hiba erőteljesen jelentkezik, mivel ez arra utal, hogy más anatómiai probléma is fennáll, amit az állat így kompenzál.

Nyúlláb – most nem a szerencsét hozó 1. rész

A tenyésztésben nem csak a standard miatt fontos, hogy az anatómiai kritériumoknak megfeleljen egy állat, hanem az egészség miatt is. Pontosabban a küllemi bírálatban nem véletlenül vannak ilyen kitételek, amire a bírók figyelnek. Mert elsősorban az egészséges állomány fenntartása a cél a fajták tenyésztése során.

A lábak szerepét a nyúl életében nem nagyon kell részletezni. 🙂 Azon, hogy ezek a lábak kiszolgálják az állatot egész élete során, és rendben működjenek, sok múlik. A természetben az élete, ha nem tud gyorsan futni, hamar elkapják a ragadozók. A tenyésztés során pedig egyszerűen kell, hogy normálisan mozogjon, illetve hogy a lábak problémái miatt ne kelljen állatorvoshoz hurcolni már fiatal korától. Biztosan mindenki ismer ilyen problémával küszködő nyulat és gazdáját, akiknek megkeseríti a mindennapjait, hogy nem olyan az a láb, mint lennie kéne.

Alapvetően a mellső ill. a hátulsó lábakat érintő hibáról vagy betegségről beszélhetünk, habár sok esetben általános a probléma, és minden végtagot érint.

Most a tenyésztési szempontból szelekciós tényezőként megjelenő öröklődő vagy fiatal korban kialakult, a tenyésztés kezdetekor már látható lábhibákról ejtenék szót elsősorban, mivel a korból, vagy “elhasználódásból” adódó ízületi problémák  – és ezáltal lábtartási hibák – kialakulása általában nem öröklődik, hanem helytelen tartás vagy etetés miatt jön létre.

Szóval a mellső lábak. Általánosságban is, de a mini kosorrúnál mindenképp fontos, hogy szabálytalanságtól mentesek, egyenesek, megfelelően erős csontozatúak legyenek. A jó lábtartás feltétele a vállövhöz való normális csatlakozás, illetve hogy  a csontfejlődés zavartalan legyen. Miniknél a standard szerint rövid, “tömör” egyenes lábak a kívánatosak (ha szó szerint fordítanánk angolból, akkor “kis tuskószerű” lábak lennének), melyek a kerek mély mellkashoz csatlakoznak.

Szabályos esetben jól alátámasztott, sem túl szélesen, sem túl keskenyen tartott párhuzamosan álló lábakat látunk. Elölről és oldalról nézve is egyenesek.

Képekben talán egyszerűbb (bocs a rajztudásomért).

Mellső lábak oldalnézetben, alatta szöveges magyarázat:

Az képen az első láb szabályos, erős, rövid, jó csontozatú, a második vékony csontú, laza lábtövű, előre kitámasztó láb. Hátraállítottat nyúlnál még nem láttam, így nem is rajzoltam le, de előfordulhat. Természetesen csak az egyenes a kívánatos.

Oldalnézetben a láb hossza ítélhető még meg jól. Mindig a fajtaleírásnak megfelelő hossz a kívánatos (van kifejezetten hosszúlábú fajta, pl. Belga vitás náluk a rövid vaskos a hiba).

Szemből már több a látható hibalehetőség:

Első képen szabályos lábállás, megfelelően szélesen alátámasztva, maga a láb erős csontú, rövid és egyenes. A második tipikus hiba, nem elég széles mellkas esetén ilyen szűk állású a lábtartás. Gyakori hiba.

Itt a bal oldali lábra azt mondhatnánk elsőre, hogy ezek jók, pedig nem! Ezek a túl szélesen álló mellső lábak, “talajon tág állás” (Kutyás analógiával ilyen pl. egy bullterrier lábállása, csak náluk ez elfogadott). Együtt járhat még enyhén vagy erősen befelé forduló mancsokkal.

A jobb oldali láb egy tipikus “franciás”, bokából kifelé forduló lábfej. Általában befelé forduló könyök társul hozzá, de lehet csak a mancs rossz állású. Szintén nem ritka hiba nyulaknál.

O-láb. Általában takarmányozási hiba, vagy vitaminhiány (itt gondolni kell felszívódási zavarra, mivel a nyúl minden vitamint előállít magának, így nem szorul(na) külső bevitelre), ha születéskor már látható, akkor lehet a méhben történt valami baj a csontfejlődés során.

X-láb. Mértékétől függ a súlyossága, akár akadályozhatja is a mozgásban az állatot.

Minden deformitás hiba, és megjelenésük mértéke szerinti a súlyosságának megítélése. Tenyésztőknek azt javaslom, egy tenyészállat kiválasztásánál mindenképp legyen fontos szempont a lábak helyes állása, de “kishibás” nyuszi nyugodtan adható hobbi célra. Viszont egy erős elváltozás a későbbiekben okozhat más, életminőséget rontó betegségeket (gondoljunk arra, hogy egy rossz tartású láb kihat az egész testre, így később előjöhet gerincprobléma, vagy egyéb vázrendszeri betegség), így itt csak olyan gazda jöhet szóba, aki tisztában van a problémával, tudja kezelni a helyzetet, és szükség esetén a nyulat is.

Ja, még annyit: képről ne próbáljunk lábat “bírálni”. A beállítástól, az épp elkapott pillanattól nagyon sokszor nem az látszik ami a valóság.

 

 

A tenyésztés szépsége

Sokszor gondolkodtam, mi hajt, hogy újabb almot, almokat tervezzek, valósítsak meg. Elvégre, már minden olyan megszületett nálam, amire anno vágytam. Aztán mindig rájövök, a lehetőség, hogy valami eddig új, vagy nem várt “kis csoda” születik. Aztán persze vagy megvalósul a következő alomnál, vagy nem. Az élet már csak ilyen.

Mostanában amúgy el vagyok kényeztetve. 🙂 Rexek, szaténok, olyan színben, ami még nem volt, elveszettnek hitt gémvariációk újra feltűnése… Szóval na, vannak izgalmas dolgok. De persze, itt is bejön, hogy kétszer nem ismétlődik, akkor sem, ha nagyon szeretnéd.

rexgyerek

lila kölyök, de nem lett rex

Mondjuk itt van a váratlanul feltűnt rex kölykök esete. Ismételt párosítás, na vajon lett újra? Á, dehogy. 🙂 De majd esetleg a harmadik próbálkozásra. Vagy van egy szuperül sikerült alom, benne szebbnél szebb kölykökkel. Na, akkor megvan az ideális szülőpár! Aha, a következő alomig, amiben lesz pár szép, meg pár kevésbé sikerült kölyök.

Szóval a szakmai kíváncsiság a hajtóerő, az újabb almoknál. meg persze a tudat, hogy ha megszületik valami “szupercsoda”, az de jó.

Tenyésztők, ha valakinél ez a csodavárás nincs (már) meg, akkor inkább hagyjátok abba. Nem szabad belefásulni, vagy csak a pénzért hajtani. Addig érdemes csinálni, amíg van benne ez a plusz.

 

Itt van az ősz…

Folytathatnám versszerűen: itt van újra, szép, mint mindig énnekem… De inkább nézzük nyulas szempontból, hogy ez az évszak mit nyújt, vagy vesz el tőlünk.

Nos egyrészt rengeteg szabadban gyűjthető nyúlnak való van még, amit érdemes szednünk, viszont gondolni kell a télre is, és ha lehet, ne etessünk fel mindent azon frissen, hanem próbáljunk télre eltenni belőle. És hogyan? A legegyszerűbb és legjobb módszer a szárítás. Leveleket, fűféléket, terméseket is tudunk így tartósítani. Természetesen veszíteni fog az értékéből, de még mindig sok hasznos tápanyag lesz benne a nyuszinak. Aszalhatunk is, ez elsősorban termések, gyümölcsfélék legjobb tartósítási módja. Néhány termést pedig a a fagyasztóban is tárolhatunk: mogyoró, dióféléket, egyéb ehető magvakat. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, a fagyasztás nagyon jó tartósítási mód: egyrészt nem avasodnak a magvak, másrészt ha esetleg van bennük “bentlakó”, az elpusztul, és nem fogunk meglepődni, hogy egyszer csak tele a lakás csúszó, vagy repülő lényekkel.

Fűféléket is száríthatunk, de itt érdemes a különlegesebb, boltban nem beszerezhetőkre összpontosítani, hisz a szárított ű, mint széna amúgy is nyulunk mindennapi eledele. Szóval érdemes útifüvet, gyermekláncfüvet (pitypanglevél), gyógyfüveket (kamilla, menta) egyéb efféle füveket szárítani, majd szellős helyen tárolni.

Fűszernövényeket is gyűjthetünk szárítva: bazsalikom, kapor, petrezselyem, zellerlevél szerepelhet a menüben.

Ami pozitívum, mármint nyúlszemmel, hogy vége a hőségnek, így számukra kellemes hőmérséklet lesz. Hát persze, akinek olyan remek bundája van, nem fázik. 🙂 És ezzel ad is munkát: általában ilyenkor kerül sor a bundaváltásra, így a vedlés beindul. Elő a kefével, fésülőkesztyűkkel, és használjuk rendszeresen!

Szóval kirándulócipőket elő, irány a természet, és gyűjtögessünk csemegéket a nyuszinak télre! Szórakozásnak sem utolsó, és a nyuszi is hálás lesz érte.

 

Álvemhesség

Betegség? Természetes dolog? Végül is mindegy, mert a tenyésztők valamikor szinte biztosan szembesülnek vele, és akkor kezelniük kell a problémát.

Kialakulása a csapatban élő állatoknál gyakori. Mivel több fajnál (pl. kutyafélék) így segítenek be az alárendelt, utódokat nem nevelő nőivarú csoporttagok a domináns nőstény kölykeinek nevelésébe. Illetve ha a nőstény esetleg elpusztul, vagy nem termel tejet, van aki átvegye a helyét a kölykök felnevelésében. Szóval az értelme megvan a jelenségnek, de a háziasított állatoknál inkább probléma a megjelenése.

Hogyan vesszük észre? Nos nyúlnál nem mindig okoz jellemező tüneteket, bár az étvágy megnövekedése, a helyének védelme, netán épp a feltűnően szelíd, “törleszkedő” viselkedés adhat okot gyanakvásra, ha pedig a nőstény annak ellenére, hogy nem volt fedeztetve, fészket kezd építeni, akkor biztosak lehetünk a dolgunkban, álvemhes.

Mit tehetünk? Ha csak a fentiekben leírtakat tapasztaljuk, akkor nincs sok teendőnk, ha lezajlik a nagy építkezés, általában elmúlik a késztetés. És az ivarzási cikluson kívüli időben nem is fog jelentkezni. Nagyobb gond ha a tejtermelés is megindul. Ebben az esetben fokozottan kell figyelnünk, hogy az esetleges emlőgyulladást időben felismerjük. Ha idáig fajul a dolog, már állatorvosi beavatkozást igényelhet. Nagyon megelőzni nem tudjuk, hisz a borogatás szinte kivitelezhetetlen nyúlnál, arról nem beszélve, hogy nem biztos módszer.

Sajnos az sem segít, ha fedeztetjük a nőstényt, ugyanis minden ivarzáskor nem lehet, és amelyik hajlamos az álvemhességre, az a kihagyott fedeztetéskor általában mutatja a jeleket.

Amit tehetünk, ha zavar minket a jelenség: próbáljunk olyan egyedeket tenyészésben tartani, amelyek nem vagy szinte soha nem álvemhesek. Az persze kérdés, hogy ezzel esetleg nem az ellenkező hatást érjük-e el, és sikerül a “rossz anyák” felé növelni az állományt. Szóval meggondolandó. És természetesen nem lehet ez egy magas prioritású szelekciós szempont, a küllem és egyéb fontosabb kritériumok előtt.

Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy az ilyen nőstényeket ha már nem akarjuk tenyészteni őket, mindenképp ivartalaníttassuk.

Jolly jumper 54

 

Itt az ősz. Gyűjtögess!

Lassan vége a nyárnak. Mivel általában mindenki az iskolakezdéssel, vagy a nyaralás utáni visszarázódással van elfoglalva, talán kevésbé jut eszükbe a nyúlra is gondolni. Mármint a napi teendőkön túl. Pedig nem árt, ha eszünkbe jut, hogy mi lesz télen, amikor nem lehet kiugrani a kertbe vagy erkélyre egy kis zöldért, mert nem lesz. Érdemes ilyenkor kicsit előre gondolkodni és pár nyalánkságot begyűjteni, majd szárítva eltenni télire. Habár nem lesz ugyanaz, de azért nem szokták visszautasítani a szőrös minőségellenőrök így sem a szárított pitypangot, útifüvet, petrezselymet…

Ha jobban ismerjük a növényeket, mehetünk a szabadba gyűjtögetni, magvakat, terméseket is. Jó hétvégi program. 

Szóval kapjon mindenki kosarat, zsákot, zacskót és gyűjtögetésre fel!

Útifű, szederlevél, pitypang, lóhere – mind jó nasi télire.

 

Nyúlfürdetés?! Szabad vagy tilos?

Rögtön az elején, röviden: nem szabad!

A közösségi médiában merült fel egy állatfelszerelés forgalmazó áruház posztjának kapcsán, és váltott ki nagy indulatokat a nyúlfürdetés kérdése. Persze, a forgalmazónak olyan cikket kell írnia, ami elősegíti a terméke eladását, de valóban, azért utánanézhetne alaposan, mielőtt bármit publikál. Ez esetben egy már-már állatkínzás határát súroló “ari-fürdik-a-nyuszi”-s képpel alátámasztva próbálták meg propagálni a nyúlfürdetést.

Maga a cikk elolvasva egy tapasztalt nyúltartónak nem is volt annyira szörnyű, vállat vonsz, és továbblépsz, nem akarsz nyulat fürdetni továbbra sem, pont. Viszont egy kezdőt bizony megzavarhat: innen ezt hallja, onnan azt, na de a nagy áruház oldalán azt írják lehet… Nem jó üzenet.

És amin én jobban fennakadtam: a kép. Ez a kép egyszer már bejárta a netet, akkor is háborgást váltott ki: samponos vízben, nyuszi hanyatt egy kézben, látszólag nyugodtan fekszik egy kis kádszerűségben. Na NEEEE!!!!!!! Ezt nem kéne erőltetni, hogy más is kipróbálja.

Szóval félresiklott a szándék. Lássuk viszont pár mondatban, most már hosszabban, miért ne fürdessük a nyulakat, és mi az az eset (az én pályafutásom során egyszer(!) fordult elő), amikor lehet, sőt kell fürdetni.

És mielőtt jönne az örök kötözködő: a természetben is van, hogy megázik, és láttunk már nyulat úszni: igen, van ilyen. Az eső más víz mint ami a csapból jön, valamint a bunda úgy van kitalálva, hogy nem ázik át teljesen. A nyulak nem önszántukból választják a vizet, és amennyiben bajuk lesz, nem tudjuk meg. A természet mindig rejt veszélyeket. Saját állatunknál igyekszünk elkerülni a felesleges bajokat.

Tehát: a nyúl szőrzete nagyon sűrű, így ha vizes lesz nehezen szárad. Ez indukálja, hogy a bőrnél, ami amúgy is érzékeny felszaporodnak a kórokozók, bacik, gomba… A szárítás sem megoldás, egy fürdésnél, különösen ha valamilyen sampont használunk, pont kioldódnak a védőanyagok, és a szárítás nem tesz jót.

A nyúl ápolja magát, nyalja a szőrét. Bármilyen alaposak próbálunk lenni, maradhat sampon a szőrben, így ezt is lenyalja. Biztosan kell neki egy ilyen szer az amúgy is érzékeny emésztőrendszerébe… Illetve a bőrt irritálhatja az ott maradt cucc, ami gyulladást, korpásodást, szőrhullást okozhat.

A nyuszi is használja a saját szagát kommunikációra (ezt mi nem érezzük). Ha lemossuk, olyan neki, mintha “nemlétezővé” vált volna…

Biztosan lehetne még sorolni az érveket, miért ne, de most nézzük, mikor lehet, és hogyan mosdatni. A szóhasználat nem véletlen: ha szükséges, akkor is inkább csak mossuk le a területet, mint fürdessük.

Ha a nyúl esetleg belelép valamilyen számára toxikus szerbe (festék, kiborult bor…), akkor mivel le akarja nyalni, hogy így tisztítsa magát meg ezektől, le kell mosnunk róla. Ami fontos: csak tiszta vízzel! Utána amennyire lehet, itassuk le a vizet róla.

Másik eset, ha hasmenés vagy vizeletfolyás miatt szennyeződik a szőre. Az eljárás ugyanaz, mint az előbbi esetben.

És akkor lássuk, mikor kell azonnal lemosni a nyuszit. Megtörtént eset, és gondolom, nem egyedi, hozzám viszont szerencsére ez az egy jutott el. A nyúl aktívan “segített” a takarításkor, és sikerült beleugrania a felmosóvödörbe, benne a hipós felmosóvízzel. Na, ez az az eset, amikor rohanhatunk vele a zuhanyhoz, hogy mielőbb lemossuk róla a vegyszert. Természetesen csakis tiszta vízzel, de alaposan! Aztán a szárítkozás alatt lihegjük ki magunkat, és fogadjuk meg, hogy a legközelebbi alkalommal bezárjuk a drágát a takarítás alatt. 🙂

 

Idős nyuszik dicsérete

A nyúltartás egyik fokmérője, ha nem az első számú, a nálunk élő nyuszi kora. Ha jól tartjuk, az átlagéletkor felett is bőven jó kondiban ugrálhat nálunk kedvencünk. A kor-átszámításról írtam már, érdemes egy picit belegondolni. A most nálam lakó nyuszik közül Tiny bakom a legidősebb, 12 éves múlt. Szóval bőven 100 fölött szaladgál, bár már csak átvitt értelemben, mert inkább megfontoltan halad, ha menni kell valahová.

Mire figyeljen az, akinek idős nyuszija van? Jóformán bármire. Az egészségük ebben a korban azért már ingatag, és persze elhasználódott már a csont, izom, ízület… Sok idős nyuszi szenved szemproblémáktól, gyakori a hályog, illetve a könnycsatorna elzáródás (sokszor összekeverik a szemgyulladással, merthogy ennek is a könnyfolyás a tünete). Az emésztésük sem a régi, így fokozottan figyeljünk arra, mit etetünk. És a legjobb szándék ellenére is előfordulhat, hogy  a nyúl fogy. Ez az az eset, amikor lehetséges, sőt néha kell “hizlaló kajákat” adni. Ha van, jó a lucernaszéna, a fűszéna mellett, lehet adni erősebb tápot, esetleg magasabb cukortartalmú gyümölcsöt, zöldséget (alma, sárgarépa…). Persze mindig tartsuk be, hogy ha eddig nem kapott ilyesmit FOKOZATOSAN szoktatni kell ezekhez! És ha bármi rendelleneset tapasztalunk, akkor álljunk le.

Az alvásigényük fokozódik, hagyni kell pihenni őket (ezt leginkább a gyerekeknek kell elmagyarázni, ők nehezebben értik meg, hogy a játszótárs miért “lassult le”.

És legyünk éberek, ha bármi furcsát veszünk észre, irány a doki! Legyen (remélhetőleg már ebben a korban van) egy jó doki, akit vész esetén akár este is lehet zavarni… Ilyen idős állat esetében már pár óra késlekedés is végzetes lehet, ha nem kerül időben kezelésre.

De reméljük a legjobbakat, hogy nyugalomban telnek a napok, és csak élvezzük egymás jól megszokott társaságát.

Kanálfül mutáció (“Spoon ear”)

Nem teljesen új mutáció, de mivel itthon még nemigen hallottam róla, bár előfordul, így gondoltam írok egy bejegyzést erről a génmódosulásról, ami a törpe fajták közt tűnt fel.

Német honlapokon lehetett először olvasni róla, de már angolul is gyűjthetünk infót. Aki utánanézne, az a “spoon ear rabbits”, vagy a “Löffelohren” szóra keresve kap találatokat.

Ahogy nézem, oroszlánfejű törpe, törpe rex, szatén törpe, színes törpe ill. hermelin (pirosszemű fehér) fajtákban terjedt elsősorban (mondjuk egy lógófülű elég érdekesen nézne ki ezzel az elváltozással). Az eredete nem tisztázott, állítólag a hermelineknél rendszeresen felbukkant régebbóta ez a fültípus. Egy ideig kiszelektálták, mint nem megfelelő megjelenés, de természetesen feltűntek azok, akik szerint ez érdekes, és érdemes továbbszaporítani.

Maga a mutáció a fül megrövidült, kanálszerűen kiszélesedő kialakulását okozza. Recesszív, X kromoszómához kötődő (bár ez utóbbit más helyen nem erősítik meg, de nem találtam ellenkező állításnak megfelelő oldalt sem). Sajnos homozigóta formában letális, így ha valóban X-kromoszóma kötődésű, akkor az ilyen nőstény egyedek elpusztulnak. Bakoknál viszont, mivel nekik csak egy X kromoszómájuk van, megjelenik a tulajdonság, ha kaptak az anyjuktól ilyen gént. Azok a nőstények, amelyek örökítők, csak az egyik kromoszómán hordozzák a gént, és hordozóként normálfülűek (na, erre nincs egyértelmű leírás, mert pár oldalon volt nőstény kanálfülű kép is… Persze, élőben jó lenne látni mi a helyzet, valóban kanálfülű és nőstény,a mit feltettek?). Tehát ha az X-kromoszómás variáció igaz, a tenyésztésük nem lehetséges “tisztán” de ezt nem is javasolják sehol, a későbbiekben felsorolt genetikai problémák miatt.  A kanálfülű bakokat génhordozó nőstényekkel párosítva kapunk kanálfülű utódokat, illetve azt javasolják, hogy rendszeresen nem hordozó, egészséges egyedekkel is történjen keresztezés.

Ami a gond ezzel a mutációval, hogy a gén sok “mellékhatással” rendelkezik, amelyek megjelenhetnek a kölyköknél:

  • nagyon rövid, vagy hiányzó farok
  • foghibák
  • a hátulsó lábak hibás állása, illetve a csípőízület deformációja
  • a nőstények csökkent fertilitása, fogamzóképessége
  • betegségekre való fokozott érzékenység 
  • benyomódott orr
  • extrém rövid élettartam (kb. két év)

Nos, nem tudom, a “cuki” kinézet megér-e ennyit. Mindenesetre érdemes figyelnie a tenyésztőknek, főként az import állatoknál (mivel a nőstény hordozókon nem látszik a tulajdonság), hogy ha esetleg feltűnik az állományban ez a fülvariáció, tudják mivel van dolguk. 

Aztán persze majd mindenki eldönti, akar-e foglalkozni ilyen nyuszikkal, viszont ha tenyésztésre ad el, az a korrekt, ha a vevőt figyelmezteti a gén jelenlétére.