FOGas kérdések 2.0

Előző posztomban általánosságban írtam a fogazatról, annak esetleges hibájáról és következményeiről. Járjuk ezt most körül kedvenc fajtám, a mini kosorrú szempontjából.

Mini kosorrú kölyök igen jó méretű fejjel.

A minik – nyulak. Ezt nem azért írom, mert olyan nehéz lenne észben tartani, hanem mert biológiailag ugyanúgy “működnek”. Szóval az egyedfejlődés, a szervek kialakulása, majd a nyúl élete során alapvetően nincs eltérés a többi nyúlfajtától, amelyek szintén az üregi nyúl leszármazottai.

Viszont mivel a nyúlfajtáknak pont az a lényegük, hogy ránézésre felismerhetők és egymástól megkülönböztethetők legyenek, így természetesen vannak fajta jellemzők. Most csak azzal foglalkozom, ami a fogazat szempontjából jelentős: a fejformával.

A minik nagyrészt a törpeség gén hatására néznek ki úgy, ahogy ismerjük őket. Erről részletesen itt. A gén egyik hatása, hogy a koponya megrövidül, a fej kerek lesz. Természetesen nem csak így lehet kerek fejet “előállítani”, sok-sok szelekció is idevezet. Illetve a miniknél is fenn kell tartani a kívánatos formát az ésszerű kiválasztás révén.

A nagytestű fajtáknál is szeretik a kerek fejet (felül egy vörös szatén, alatta bécsi fehér).

A koponya rövidülése azonban szerencsére nem jár együtt automatikusan a fogállás megváltozásával is. Vagy mondhatnánk azt, hogy ahol együtt járt, az  a nyúlfajta nem maradt fenn. Így alapvetően a kerek fejű fajták fogazata is normális állású. És nem gyakoribb a fogállás hibája, mint más fajtáknál.

Csak érdekességképp, illetve mivel sokan asszociálhatnak a kutyáknál előforduló rövid, kerek fej – előre harapás együttes előfordulására. Nem véletlen, hogy kutyáknál ki tudott alakulni, fenn is maradt, és sok fajtánál fajtajelleg lett ez a hiba: nem befolyásolja annyira az egyed életképességét, hisz enni azért tud (mondjuk az életminőség szempontjából azért nem vagyok biztos abban, hogy ez kényelmes az adott egyednek. Sőt, maradjunk inkább annyiban, hogy jó, hogy a kutyák nem tudnak panaszkodni).

Nyulaknál is előfordulna ilyen gyakrabban, ha nagyon eltérő méretű, fejszerkezetű egyedeket párosítanának. Szerencsére erre nem vagy csak ritkán kerül sor.

Visszatérve a mini kosorrúakra. Amire mindenképp figyelnünk kell, saját több éves tapasztalatom alapján, az a metszőfogak záródása. A túl szoros metszőfog záródás hajlamosít a később kialakuló ráharapásra, netán a fogzáródás megfordulására. Illetve kölyköknél nem vagy nehezebben tolódik a fogállás a megfelelő helyzetbe. Én szeretem, ha szépen elfér a két metszőfogsor a szájban.

 

A képen nagyon szépen látszik, mire gondolok. A felső és alsó metszőfogak nem érnek össze, az alsókat kifejezetten az árvafogak koptatják.

Tapasztalataim szerint az ilyen fogállás bizonyos vonalakban szépen öröklődik, szóval én igyekszem ezt is szem előtt tartani egy tenyészegyed kiválasztásánál.

A másik pont éppen a fej. Egy szép, nagy, kerek fejben van hely. 🙂 Szóval ezért is fontos, hogy lehetőség szerint mind bakoknál, mind nőstényeknél igyekezzünk a jó fejformát megőrizni. Ez sajnos nem egyszerű, ahogy a szelekció kicsit lazul, azonnal “elmegy” a fejforma. Ami azért gond, mert általában ez nem minden pontra kiterjedő változás, hanem pl. csak a keskeny lesz a fej. Na most keskeny fej egyenlő kevesebb hely a fogaknak… Ugye, nem kell magyaráznom.

Tehát nem csak az optimális fültartás, a szemek közti távolság, meg a pofa szélessége miatt kell törekednünk a jó típusú fejre, hanem van ennek a standard követelménynek ilyen “egészségügyi” aspektusa is.

Kölyök, tetszetősen alakuló fejjel.

FOGós FOGas kérdések 1.

A fogakról van már egy kisebb írásom, az egészség poszton belül, de nem lehet eleget beszélni róla. Először egy kis általános alapozás, majd a mini kosorrúak szempontjából nézve beszéljünk a fogakról.

Sok problémát okozhat nyuszink egyik legfontosabb része, a fogazata. Mivel a nyúl úgy van “összerakva” hogy a fogai állandóan nőjenek, ami számára előny, hisz nem kell a fogak elkopása miatt aggódnia (mint mondjuk az elefántnak), így nyugodtan rághatja a legszívósabb növényeket.

Apropó, ha már RÁGás. A nyúl NEM rágcsáló, habár valóban néha sok mindent megrágcsál. De a fogai szerkezete alapján a nyúlfélékhez, a nyúlalakúak rendjébe tartozik. A családfáról bővebben, tudományosabban akit érdekel: nyúlalakúak. És ha már, akkor az üregi nyúl, aki a mi nyulunk őse. Kéretik nem összekeverni a mezei nyúllal, aki csak távoli rokon!

De térjünk vissza a fogazatra. Ami a miénkhez képest eléggé eltérő, mind számában, mind megjelenésében. A nyulak fogakkal születnek. Szám szerint tizenhattal. Sőt, van foguk amelyik már a méhen belül maradandó fogakká cserélődik, tehát mire megszületik, már nem “tejfog” (a felső két metszőfog ilyen). A többi tejfog, ami viszont hamar leváltódik (születés után 18-30 nap körül), így mire a kisnyúl enni kezd, már kész fogazattal rendelkezik. Ez a fogazat aránylag puha, jól kopik, viszont állandóan nő – akár 0,7 mm is lehet hetente a növekedés üteme! (a gyökerei is, nemcsak a fog kilátszó része). Normális esetben ezek a fogak egymással illetve az étellel érintkezve kopnak. Az egymáshoz viszonyított helyzetük adott, úgy van “kitalálva”, hogy rendben tartsa a fogak méretét. Az sem véletlen, hogy a kisnyulaknál a metszőfogak még ráharapnak (vagyis a felsők pont illeszkednek az alsókra), mert amíg nem esznek, csak szopnak, ez biztosítja kopást. Aztán ahogy nő a kölyök, úgy rendeződik a végleges állásba az egész fogazat. A metszők egymás mögé, a felső két nagyobb elől, az alsó kettő mögötte, amit a felső két kis árvafog rátart.

Ha minden rendben, ez a gépezet önfenntartó, pont annyit kopik, mint amennyit nő, és nem kell foglalkozni velük, max. ha a másik funkcióval találkozunk (a harapásra gondolok 🙂 ).

A gond akkor van, ha homokszem kerül a gépezetbe, és a fogállás nem lesz jó. Hogy ez mitől alakulhat ki? Egyrészt abból adódik, hogy a nyulak foga nem ül olyan stabilan az állcsontban, így könnyebben elmozdul fizikai behatásra, vagy sérülés miatt, másrészt náluk nagyon fontos az öröklődése az állkapocs-állcsont párosnak. Ezekben a képletekben ülnek ugye a fogak, így ezek határozzák meg, melyik hol helyezkedik el. Mivel ennek a két koponyacsontnak a mérete egymástól függetlenül öröklődik, így aztán gyakori, hogy egymáshoz képest méreteltérés van. És amíg ez egy embernél maximum esztétikai problémát okoz, a nyulaknál a fogak túlnövését, ami akár halálos kimenetelű is lehet (sőt, maradjunk annyiban, a természetben az), mivel a nyúl nem tud enni, vagy a fog belenő a koponyába…

 

Mit lehet tenni az ilyen probléma kiküszöbölésében tenyésztői szemmel? Általánosan: megfelelő gondossággal kell eljárni a tenyészegyedek kiválasztásánál, és a standardban kerülni kell a szélsőségeket a fejformákban.

Kissé pontosabban: a nyilvánvalóan foghibás egyedek kizárása a tenyésztésből természetes. Régebben megjelent olyan írás, könyv, tanulmány ami a fogazat hibáinak öröklődését próbálta kideríteni. A legtöbbször veleszületett esetekben genetikai problémára utaltak. Volt olyan szemlélet is, hogy amelyik alomban foghibás egyed van, ott a teljes almot, sőt a felmenőket is szelektálni kell, tenyésztésre ne használjuk!

Ez kissé divatjamúlt nézet, bár aki szeretné, tarthatja magát ehhez. De mint fentebb láttuk, a fogazat állása, annak kialakulása egy adott egyednél nagyon sok tényezőtől függ, már akár az anyaméhben is történhet baj.

Az én álláspontom szerint mindent meg kell tenni a probléma feltűnésének mérséklésében, de mivel egyszerű szelekcióval nem szűrhető ki a foghiba, érdemes jól átgondoltan megtenni a lépéseket. Mondjuk én tuti nem “dobok ki az ablakon” egy olyan almot, szülőpárt, ahol egy esetben az egyik utódnál foghiba fordul elő.

Ha adott egyed után rendszeresen születik foghibás kölyök, az más tészta, ott a szülő kiesik a tenyésztésből.

Viszont ha egy pártól születik rendszeresen egy, netán több foghibás utód, ott első lépésben azt nézném meg, hogy más párosítással is előfordul-e a gond. Mivel elképzelhető, hogy csak az adott egyedek koponya-kompatibilitásával van gond. A fentebb említett külön-öröklődés miatt előfordulhat, hogy egyszerűen az állkapocs-állcsont méretek nem stimmelnek.

És hogy mit tehetünk, ha mégis belefutunk? Sajnos, a nyulaknál fogszabályozás nincs, így marad a rendszeres fogrövidítés. Muszáj valahogy karbantartani a folyton növő fogakat, hogy a nyúl normálisan tudjon enni, inni, tisztálkodni.

Mivel a mini kosorrú kerek fejű (ami ugye jelentős eltérés az eredeti, hosszúkás formától), így nagyon oda kell figyelni, hogy lehetőség szerint elkerüljük a fogproblémát. A következő részben ezt járjuk körül, mit tehetünk a “jó ügy” érekében.

 

 

 

 

 

Alomhírek

Idei utolsó almom megszületett. Nem mondom, hogy maradéktalanul boldog vagyok, hisz a három tervezettből csak egy valósult meg, na de ne legyek telhetetlen, hiszen az egyik legjobban várt alom megvan. Most már csak ahogy nőnek, be kell váltaniuk a reményeimet (Á, nem nagy elvárás 😀 ).

Nyúlláb – második ugrás

Az előző posztban a mellső lábakról és azok esetleges hibáiról volt szó. Lássuk most a nyulak védjegyévé vált hátulsókat.

Azt mindenki tudja, hogy a nyúlnak a vadonban eme páros szerve milyen fontos is a nyúl életében, mondhatni létfontosságú. Hisz a hátulsó lábai erején múlik az élete. A háziasítás során viszont nem volt elsődleges, hogy a nyúl jól fusson, sőt, néha nem bánták volna, ha kevésbé gyors (mondjuk mikor épp szökésben van 🙂 ). Ennek meg is lett az eredménye, lett jó pár anatómiai hiba, ami a lábtartást is befolyásolta.

Mivel a hátulsó lábak a testhez a csípőn keresztül csatlakoznak, így annak hibái is kihatással vannak a lábállásra, és a funkciókra. Sokszor olvasható bírálati lapokon a “kiálló medencecsont” kifejezés. Ez az egyik leggyakoribb hiba: a farrész csapottá válik, a lábak meg már nem is úgy fognak állni, mint kéne. Nem mondanám egészségügyileg nagy bajnak, ha nem társul mellé esetleges egyéb deformitás, de mindenképp oda kell figyelni és ha lehet kiküszöbölni a problémát.

Ha viszont esetleg a gerinccsigolyák változása ezzel összefüggésben akkora mértékű, az már baj, akár bénaságot is okozhat a deformitás.

Persze mindig el kell különíteni a sérülésből eredő, esetleg fertőzés miatt kialakuló szerzett lábdeformitást a születéskor már meglévő, esetleg öröklődő rossz állástól.

“splay leg” – genetikailag öröklődő betegség

Some people just trackball feels good
Neki viszont szerencsére semmi baja, csak kiterült 🙂

Kanyarodjunk vissza viszont a bírálati szempontból számunkra érdekes hibákra. Ezek általában “csak” küllemi hibák, a nyúl életét nem befolyásolják hátrányosan, viszont mindenképp törekednünk kell a javításukra.

Szóval alapvetően a hátulsó lábak erőteljesek, párhuzamosan állnak, és a testhez közel helyezkednek el, köztük egy négyzet fér el, ha jó távolságban vannak. Valahogy így (a rajzkészségemért továbbra is bocs):

Természetesen mint a mellső lábaknál itt is előfordul a túl széles, vagy épp túl keskeny állás. Egyik sem jó.

 

Amikor a medence környékén valami hiba vagy gyengeség van, akkor a lábak ezt próbálják kompenzálni, és kialakul a “tehénállás” vagy épp az ellenkezője, a befelé forduló lábtartás.

    

A megszülető kisnyulaknál még nem mindig látni ezeket a problémákat, azok akkor jelentkeznek, amikor a nyúl jobban használni kezdi a lábait. Tehát a néhány hetes nyusziknál már látható, ha kifogásolható lesz a láb, de a teljes kép a csontozat fejlődésének befejeztekor lesz látható. Ez picit megnehezítheti a tenyésztésre meghagyott nyúl kiválasztását, főleg, ha két majdnem ugyanolyan jó nyúl között kell dönteni.

A lényeg: mindenképp kiszűrni a tenyészetből a hibás lábállású egyedeket, főleg, ha ez a hiba erőteljesen jelentkezik, mivel ez arra utal, hogy más anatómiai probléma is fennáll, amit az állat így kompenzál.

Nyúlláb – most nem a szerencsét hozó 1. rész

A tenyésztésben nem csak a standard miatt fontos, hogy az anatómiai kritériumoknak megfeleljen egy állat, hanem az egészség miatt is. Pontosabban a küllemi bírálatban nem véletlenül vannak ilyen kitételek, amire a bírók figyelnek. Mert elsősorban az egészséges állomány fenntartása a cél a fajták tenyésztése során.

A lábak szerepét a nyúl életében nem nagyon kell részletezni. 🙂 Azon, hogy ezek a lábak kiszolgálják az állatot egész élete során, és rendben működjenek, sok múlik. A természetben az élete, ha nem tud gyorsan futni, hamar elkapják a ragadozók. A tenyésztés során pedig egyszerűen kell, hogy normálisan mozogjon, illetve hogy a lábak problémái miatt ne kelljen állatorvoshoz hurcolni már fiatal korától. Biztosan mindenki ismer ilyen problémával küszködő nyulat és gazdáját, akiknek megkeseríti a mindennapjait, hogy nem olyan az a láb, mint lennie kéne.

Alapvetően a mellső ill. a hátulsó lábakat érintő hibáról vagy betegségről beszélhetünk, habár sok esetben általános a probléma, és minden végtagot érint.

Most a tenyésztési szempontból szelekciós tényezőként megjelenő öröklődő vagy fiatal korban kialakult, a tenyésztés kezdetekor már látható lábhibákról ejtenék szót elsősorban, mivel a korból, vagy “elhasználódásból” adódó ízületi problémák  – és ezáltal lábtartási hibák – kialakulása általában nem öröklődik, hanem helytelen tartás vagy etetés miatt jön létre.

Szóval a mellső lábak. Általánosságban is, de a mini kosorrúnál mindenképp fontos, hogy szabálytalanságtól mentesek, egyenesek, megfelelően erős csontozatúak legyenek. A jó lábtartás feltétele a vállövhöz való normális csatlakozás, illetve hogy  a csontfejlődés zavartalan legyen. Miniknél a standard szerint rövid, “tömör” egyenes lábak a kívánatosak (ha szó szerint fordítanánk angolból, akkor “kis tuskószerű” lábak lennének), melyek a kerek mély mellkashoz csatlakoznak.

Szabályos esetben jól alátámasztott, sem túl szélesen, sem túl keskenyen tartott párhuzamosan álló lábakat látunk. Elölről és oldalról nézve is egyenesek.

Képekben talán egyszerűbb (bocs a rajztudásomért).

Mellső lábak oldalnézetben, alatta szöveges magyarázat:

Az képen az első láb szabályos, erős, rövid, jó csontozatú, a második vékony csontú, laza lábtövű, előre kitámasztó láb. Hátraállítottat nyúlnál még nem láttam, így nem is rajzoltam le, de előfordulhat. Természetesen csak az egyenes a kívánatos.

Oldalnézetben a láb hossza ítélhető még meg jól. Mindig a fajtaleírásnak megfelelő hossz a kívánatos (van kifejezetten hosszúlábú fajta, pl. Belga vitás náluk a rövid vaskos a hiba).

Szemből már több a látható hibalehetőség:

Első képen szabályos lábállás, megfelelően szélesen alátámasztva, maga a láb erős csontú, rövid és egyenes. A második tipikus hiba, nem elég széles mellkas esetén ilyen szűk állású a lábtartás. Gyakori hiba.

Itt a bal oldali lábra azt mondhatnánk elsőre, hogy ezek jók, pedig nem! Ezek a túl szélesen álló mellső lábak, “talajon tág állás” (Kutyás analógiával ilyen pl. egy bullterrier lábállása, csak náluk ez elfogadott). Együtt járhat még enyhén vagy erősen befelé forduló mancsokkal.

A jobb oldali láb egy tipikus “franciás”, bokából kifelé forduló lábfej. Általában befelé forduló könyök társul hozzá, de lehet csak a mancs rossz állású. Szintén nem ritka hiba nyulaknál.

O-láb. Általában takarmányozási hiba, vagy vitaminhiány (itt gondolni kell felszívódási zavarra, mivel a nyúl minden vitamint előállít magának, így nem szorul(na) külső bevitelre), ha születéskor már látható, akkor lehet a méhben történt valami baj a csontfejlődés során.

X-láb. Mértékétől függ a súlyossága, akár akadályozhatja is a mozgásban az állatot.

Minden deformitás hiba, és megjelenésük mértéke szerinti a súlyosságának megítélése. Tenyésztőknek azt javaslom, egy tenyészállat kiválasztásánál mindenképp legyen fontos szempont a lábak helyes állása, de “kishibás” nyuszi nyugodtan adható hobbi célra. Viszont egy erős elváltozás a későbbiekben okozhat más, életminőséget rontó betegségeket (gondoljunk arra, hogy egy rossz tartású láb kihat az egész testre, így később előjöhet gerincprobléma, vagy egyéb vázrendszeri betegség), így itt csak olyan gazda jöhet szóba, aki tisztában van a problémával, tudja kezelni a helyzetet, és szükség esetén a nyulat is.

Ja, még annyit: képről ne próbáljunk lábat “bírálni”. A beállítástól, az épp elkapott pillanattól nagyon sokszor nem az látszik ami a valóság.

 

 

A tenyésztés szépsége

Sokszor gondolkodtam, mi hajt, hogy újabb almot, almokat tervezzek, valósítsak meg. Elvégre, már minden olyan megszületett nálam, amire anno vágytam. Aztán mindig rájövök, a lehetőség, hogy valami eddig új, vagy nem várt “kis csoda” születik. Aztán persze vagy megvalósul a következő alomnál, vagy nem. Az élet már csak ilyen.

Mostanában amúgy el vagyok kényeztetve. 🙂 Rexek, szaténok, olyan színben, ami még nem volt, elveszettnek hitt gémvariációk újra feltűnése… Szóval na, vannak izgalmas dolgok. De persze, itt is bejön, hogy kétszer nem ismétlődik, akkor sem, ha nagyon szeretnéd.

rexgyerek

lila kölyök, de nem lett rex

Mondjuk itt van a váratlanul feltűnt rex kölykök esete. Ismételt párosítás, na vajon lett újra? Á, dehogy. 🙂 De majd esetleg a harmadik próbálkozásra. Vagy van egy szuperül sikerült alom, benne szebbnél szebb kölykökkel. Na, akkor megvan az ideális szülőpár! Aha, a következő alomig, amiben lesz pár szép, meg pár kevésbé sikerült kölyök.

Szóval a szakmai kíváncsiság a hajtóerő, az újabb almoknál. meg persze a tudat, hogy ha megszületik valami “szupercsoda”, az de jó.

Tenyésztők, ha valakinél ez a csodavárás nincs (már) meg, akkor inkább hagyjátok abba. Nem szabad belefásulni, vagy csak a pénzért hajtani. Addig érdemes csinálni, amíg van benne ez a plusz.

 

Itt van az ősz…

Folytathatnám versszerűen: itt van újra, szép, mint mindig énnekem… De inkább nézzük nyulas szempontból, hogy ez az évszak mit nyújt, vagy vesz el tőlünk.

Nos egyrészt rengeteg szabadban gyűjthető nyúlnak való van még, amit érdemes szednünk, viszont gondolni kell a télre is, és ha lehet, ne etessünk fel mindent azon frissen, hanem próbáljunk télre eltenni belőle. És hogyan? A legegyszerűbb és legjobb módszer a szárítás. Leveleket, fűféléket, terméseket is tudunk így tartósítani. Természetesen veszíteni fog az értékéből, de még mindig sok hasznos tápanyag lesz benne a nyuszinak. Aszalhatunk is, ez elsősorban termések, gyümölcsfélék legjobb tartósítási módja. Néhány termést pedig a a fagyasztóban is tárolhatunk: mogyoró, dióféléket, egyéb ehető magvakat. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, a fagyasztás nagyon jó tartósítási mód: egyrészt nem avasodnak a magvak, másrészt ha esetleg van bennük “bentlakó”, az elpusztul, és nem fogunk meglepődni, hogy egyszer csak tele a lakás csúszó, vagy repülő lényekkel.

Fűféléket is száríthatunk, de itt érdemes a különlegesebb, boltban nem beszerezhetőkre összpontosítani, hisz a szárított ű, mint széna amúgy is nyulunk mindennapi eledele. Szóval érdemes útifüvet, gyermekláncfüvet (pitypanglevél), gyógyfüveket (kamilla, menta) egyéb efféle füveket szárítani, majd szellős helyen tárolni.

Fűszernövényeket is gyűjthetünk szárítva: bazsalikom, kapor, petrezselyem, zellerlevél szerepelhet a menüben.

Ami pozitívum, mármint nyúlszemmel, hogy vége a hőségnek, így számukra kellemes hőmérséklet lesz. Hát persze, akinek olyan remek bundája van, nem fázik. 🙂 És ezzel ad is munkát: általában ilyenkor kerül sor a bundaváltásra, így a vedlés beindul. Elő a kefével, fésülőkesztyűkkel, és használjuk rendszeresen!

Szóval kirándulócipőket elő, irány a természet, és gyűjtögessünk csemegéket a nyuszinak télre! Szórakozásnak sem utolsó, és a nyuszi is hálás lesz érte.

 

Álvemhesség

Betegség? Természetes dolog? Végül is mindegy, mert a tenyésztők valamikor szinte biztosan szembesülnek vele, és akkor kezelniük kell a problémát.

Kialakulása a csapatban élő állatoknál gyakori. Mivel több fajnál (pl. kutyafélék) így segítenek be az alárendelt, utódokat nem nevelő nőivarú csoporttagok a domináns nőstény kölykeinek nevelésébe. Illetve ha a nőstény esetleg elpusztul, vagy nem termel tejet, van aki átvegye a helyét a kölykök felnevelésében. Szóval az értelme megvan a jelenségnek, de a háziasított állatoknál inkább probléma a megjelenése.

Hogyan vesszük észre? Nos nyúlnál nem mindig okoz jellemező tüneteket, bár az étvágy megnövekedése, a helyének védelme, netán épp a feltűnően szelíd, “törleszkedő” viselkedés adhat okot gyanakvásra, ha pedig a nőstény annak ellenére, hogy nem volt fedeztetve, fészket kezd építeni, akkor biztosak lehetünk a dolgunkban, álvemhes.

Mit tehetünk? Ha csak a fentiekben leírtakat tapasztaljuk, akkor nincs sok teendőnk, ha lezajlik a nagy építkezés, általában elmúlik a késztetés. És az ivarzási cikluson kívüli időben nem is fog jelentkezni. Nagyobb gond ha a tejtermelés is megindul. Ebben az esetben fokozottan kell figyelnünk, hogy az esetleges emlőgyulladást időben felismerjük. Ha idáig fajul a dolog, már állatorvosi beavatkozást igényelhet. Nagyon megelőzni nem tudjuk, hisz a borogatás szinte kivitelezhetetlen nyúlnál, arról nem beszélve, hogy nem biztos módszer.

Sajnos az sem segít, ha fedeztetjük a nőstényt, ugyanis minden ivarzáskor nem lehet, és amelyik hajlamos az álvemhességre, az a kihagyott fedeztetéskor általában mutatja a jeleket.

Amit tehetünk, ha zavar minket a jelenség: próbáljunk olyan egyedeket tenyészésben tartani, amelyek nem vagy szinte soha nem álvemhesek. Az persze kérdés, hogy ezzel esetleg nem az ellenkező hatást érjük-e el, és sikerül a “rossz anyák” felé növelni az állományt. Szóval meggondolandó. És természetesen nem lehet ez egy magas prioritású szelekciós szempont, a küllem és egyéb fontosabb kritériumok előtt.

Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy az ilyen nőstényeket ha már nem akarjuk tenyészteni őket, mindenképp ivartalaníttassuk.

Jolly jumper 54

 

Itt az ősz. Gyűjtögess!

Lassan vége a nyárnak. Mivel általában mindenki az iskolakezdéssel, vagy a nyaralás utáni visszarázódással van elfoglalva, talán kevésbé jut eszükbe a nyúlra is gondolni. Mármint a napi teendőkön túl. Pedig nem árt, ha eszünkbe jut, hogy mi lesz télen, amikor nem lehet kiugrani a kertbe vagy erkélyre egy kis zöldért, mert nem lesz. Érdemes ilyenkor kicsit előre gondolkodni és pár nyalánkságot begyűjteni, majd szárítva eltenni télire. Habár nem lesz ugyanaz, de azért nem szokták visszautasítani a szőrös minőségellenőrök így sem a szárított pitypangot, útifüvet, petrezselymet…

Ha jobban ismerjük a növényeket, mehetünk a szabadba gyűjtögetni, magvakat, terméseket is. Jó hétvégi program. 

Szóval kapjon mindenki kosarat, zsákot, zacskót és gyűjtögetésre fel!

Útifű, szederlevél, pitypang, lóhere – mind jó nasi télire.